Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-12 / 19. szám

1917 többséggel évi 12 000 korona, Szabolcs vármegye törvényhatósága egyhangú lelkesedéssel évi 5000 korona és a nyíregyházi ev. egyház képviselő testülete*utóbbi hosszas felvilágosító megbeszélések után, szintén egy értelemmel évi 6000 kor. fenntartási járulékot szavazott meg az uj intézetre, a mely ekként a számításba vett s a mai viszonyok között Jeljesen érthető 260 koronás tandíj jövedelem figyelembe vételével egyelőre az évek bizonyos során keresztül minden államsegély nélkül is anyagilag teljesen biztosítottnak mondható. Ismételjük, igaz örömmel és lelkesedéssel állapítjuk meg e nagy horderejű esemény bekövetkezését. Mert azt látjuk belőle, hogy egyházunk jövője felett nines miért kétségbe esnünk, van a mi egyházunkban tettre kész akarat és erő, esak legyenek az eszmékhez méltó lelkes hareosok. A jubiláris esztendő ihlete megszállta a lelkeket, és ha egyéb alkotásra nem tudnánk is rámutatni, — pedig hát tudunk és fogunk tndni, — már eu. leánynevelésünk ügyének e nagy lépéssel előbbre vitele is kielégíthetné szerény viszonyok közölt élő és a háborúban sok sebből vérző egyházunk várakozását. Hálával hajtjuk meg lobogónkat a tettre kész vezérférfiak előtt, üdvözöljük őket nehéz küzdelmük édes gyümölcseinek szemléletében, áldást kívánunk leánynevelésünk uj Sionára és a többi várt és remélt jubiláris alkotásra gondolva, várakozó, reménykedő lélekkel mondjuk: koronázzák ujabb alkotások egyházunk jubiláris örömét. Theologiöi fakultás. Ugy érzem tartozom ebben a kérdésben nyilatkozni, nemcsak mert egy ízben e lap hasábjain védelembe vettem egyetemes közgyűlésünk, e tárgyra vonatkozó, — közismert —, határozatát, de mert az emiitett cikkemben levő egyik kérdésemre választ is nyertem. fí válasz szerint a theolcgiai fakultás dolgában az illetékes világi fórum azért nem nyilatkozik, s azért kiméli érzékenységünket, mert tudomása van róla, hogy mi magunk sem vagyunk megegyezve a fakultás helyére nézve. Bevallom, egyszerűen nem értem, miben nem vagyunk megegyezve. Teljesen lehetetlennek tartom, hogy kifejezett kívánalmainknak megfelelő fakultás helyében nem tudnánk, az első szóra megállapodni. Ma sem látom tehát az okot, a mely egyetemes közgyűlésünk határozata szerint felállítandó fakultás létesítését akadályozná. Ma, mikor a legfelsőbb helyről is a kor szelleme nyilatkozik meg, még kevésbé indokolt, hogy álláspontomat feladjam, esak egyetlen egy esetben, ha í. i. az érdekelt közvélemény a lelkész képzés magasabb fokra való emelését kívánja mindenáron és ha ez nem érhető el jelenlegi felfogásunknak megfelelően. Ez esetben igenis előtérbe tolul a hely kérdése, mert egyik akadémiánkat sem tehetjük ki az elnéptelenedésnek és mert az akadémiák általános helyzetére is figyelemmel kell lenni. Lelkész nevelő intézeteink gyér látogatottsága nem az akadémiák hibája, inkább az életpálya nem valami hívogató a reális gondolkozású fiatal emberekre. Gyarapitaná-e a fakultás a theologusuk számát, nem tudom, de hogy számuk emelése érdekében a legsürgősebb és legradikálisabb teendők várnak reánk, az egészen bizonyos. Nem szabad tehát a történelem jogán fennálló, a gazdag mult és jelennel bíró akadémiáinkat a bizonytalan jövő elé állítani, fí theol. akadémiák általános helyzete alatt értem, a tudományos értéket és az ezt megalapozó multat, fekvését hozzáférhetőség és a tanárok, valamint hallgatók elhelyezési lehetősége szempontjából, anyagi erejét, beleértve a már meglevő épületet berendezést stb.-t is. Egyelőre Pozsony és Eperjesről van szó s lehet hogy legrövidebb ut a fa-