Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-05 / 18. szám

XIII. év. Budapest, 1917. május 5. 18. szám Hiuány reuisio.f " fl dunáninneni ev. egyházkerület felterjesztéssel élt a mult évi egyetemes közgyűléshez a lelkészek terménybeli járandósága megváltási összegének újra megszabása ügyében; azt kívánja, hogy a megváltási összeg megállapítása ne hosszabb időre történjék, hanem évről-évre a forgalmi ár-összegek fizettessenek ki érdekelt lelkészeknek termény-megváltás eimén; azt akarja, hogy a gyülekezetek mindenkor a bevett összegeket szolgáltassák ki a lelkészeknek. Törekvése helyes, igazságos és egyedül méltó egyházunkhoz. Remélem, hogy lelkészeink e fontos érdeküket érintő ügybea közigazgatásunk minden fokozatán kellő eréllyel fognak közrehatni, hogy jogos igényeik teljes mértékben kielégitést nyerjenek. Ugy véler.-., hogy nevezett kerület felterjesztése a lelkészi föld-jövedelmekre is vonatkozik, sőt kiterjed a lelkész-lakok telkein az egyházközségek által emelt, a gyülekezeteknekh asznot hajtó épületek jövedelmére is; mert az a mai „modern" felfogás és gondolkodás semmiképpen sem állhat meg, hogy a lelkészektől elvett földek jövedelmei helyett kisebb összegekkel dotáltassanak lelkészeink s a lakásuk telkéből tőlük minden kárpótlás nélkül elfoglalt területen emelt bérházak, üzletek haszonbér-jövedelmei révén anyagi előnyben egyáltalában ne részesüljenek. Sem jogilag, sem erkölcsi szempontból nem helyeselhető és tarthatatlan az a felfogás, a mely a lelkészek javadalmainak ily módon ualó leszállítását gyűléseink határozatai erejével több gyülekezetünkben keresztül hajtotta. Hajdan az egyház és a lelkész ugy állottak egymás mellett, mint a ház és annak őrzője, mint a nyáj és pásztor, mint nagy család és család-atya s e benső viszonynak megfelelő volt a lelkésszel szemben való anyagi eljárás is a gyülekezet részéről: ma több helyen a lelkészt csupán alkalmazottnak tekintik, megszabják megváltott, átszámitott s végeredményben mélyen leszállított javadalmát s megélhétéséuel, helyzetével, sorsával többé nem törődnek. Tisztelet a nemes kivételeknek, de éppen a megváltásban és átszámításban utazott gyülekezeteknél van ez igy a legtöbb helyen. Ez a szomorú tény, ez az ősök hagyományának s intentióinak semmibevétele eredményezi legelső sorban a lelkészi pálya iránt való elkedvetlenedést s lelkészi karunknak ma már igen nagy fokú elégedetlenségét. Hát a mai, modern áramlat csak élősködni tud a mult hagyományain, csak az ősök hagyatékának csipkedésére képes, csak az lebeg előtte elérendő cél gyanánt, hogy a lelkészektől eluont javadalmi összegek révén könnyítsenek a hiuek helyzetén; áldozni, alkotni nem képes, csak kisebbíteni az apák által hagyott, meghatározott, megszabott célú örökségeket ? Nagy hiba volna, ha a lelkész valahol olyan anyagi áldozatot kivánna egyházától, a melyet az nehezen birna el; de ezerszerte nagyobb és semmiképpen sem menthető hiba, ha tehetős vagy éppen gazdag gyülekezetek a lelkészi javadalom hátrányával igyekeznek anyagi erejök növelésére. A dunáninneni egyházkerület rámutatott e fontos kérdésre; elsőrendő feladata közegyházunknak az egész vonalon a lelkészi hiványok revisió alá vétele által ennek és a stóla-ügynek rendezéséről gondoskodni. E napirendre kitüzütt tárgy alapos megvitatása első sorban egyházmegyei, egyházkerületi