Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-04-28 / 17. szám

1917. EVANGELJKÜS ŐRÁLLÓ 131 ismeretek megszerzése végett. És ezt ugy gondolnám kivihetőnek, ha a méltóságos Báró Ur a felajánlott 50,000 K-át, mint alapítványt kezeltetné, a melynek kamataiból ösztöndijakat kap­nának az arra alkalmas és vállalkozó ev. tanitónőjelöltjeink. A normális viszonyok visszatérése után, gondolom 2—3 jelöltet lehetne kül­földre küldeni. flz illető tanitónő az ösztöndíjjal Németországban töltene egy-egy évet valamely ottani tanítónőképző előadásait is hallgatva, amihez az engedélyt meg­nyerni azt hiszem nem lenne nehéz. Az itthon szerzett ösmereteknek, ezen külföldön töltött tapasztalatokkal történő kibővitése adná meg azt a belső tartalmat, amit a képző falai között fel­nőtt 18 éves legkitűnőbb növendékünknél sem találunk meg mindjárt az első évben. Én ugy érzem, hogy ilyen képzett­ségű nő, ha meg van hozzá még a szük­séges szivnemessége, volna olyan ne­velőnő, a ki a Báró Ur ideáljának meg­felelne. De ezek mellett még egy nehéz­séggel kell számolnunk. fl mai szociális viszonyok mellett, mindenki — férfi és nő egyaránt — mi­helyest a rendes iskoláztatáson tul is tanul, okvetlen olyan pályára igyekszik, amelyik biztos megélhetést :nyujt és nyug­díjra képesií. Hazai tanítónőink még ha megfelel­nének is a nevelőnői követelményeknek, inkább tanítónői állást foglalnak el, mert ez függetlenebb állás, és mert nagyobb biztosítékot nyújt a jövőre. Ezért az elmondottakat még azzal kell kiegészítenem, hogy az ösztöndíjhoz feltételül kellene kitűzni, hogy élvezőjé­nek köteleznie kellene magát arra, hogy 4—5 évtg nevelőnősködni fog. Ha kikötés nélkül [élveznék az ösz­töndijat, soha egy sem menne nevelő­nőnek, valamint akkor sem, ha hosszabb időre lenne lekötve. De négy-öt évet ta­lán vállalnának azok, akik szeretnének tovább tanulni, de tanulmányaikat anyagi nehézségek miatt nem folytathatnák. Végül az ösztöndíj élvezésével járna még az az előny is, hogy azokat, akik mint nevelőnők a hozzájuk fűzött kívá­nalmaknak megfelelnek, a kitöltött évek elmultával lehetőleg előnyös állásokba, városi iskolákhoz fogja segíteni a párt­fogóság. Hogy felérné-e a jelzett eredmény a befektetett tőkéhez fűzött érdekekkel, en­nek elbírálása természetesen a Báró Ur őméltósága|hatáskörébe tartozik. Az ujabb felszólalások alapján szük­ségesnek vélem még megjegyezni, — és azt hiszem ebben az indítványozó Raf­Jayval egyetértek — hogy az általa ter­vezett leánynevelő intézet nem lenne uj iskola típus, tehát annak szervezése nem ütköznék a 186, 100 sz. min. rendelet­be, mert az csak nevelőintézet lenne, a melyben a főúri serdülő leányok csak művészeteket és nyelveket tanulnának, és amelyekben nem osztanának bizonyít­ványokat. Ilyen intézetekbe küldik most a vagyonos osztályok leányaikat Német­országba, pl. Dresdenbe, amely intéze­teket ott magánvállalkozók tartanak fel, és amely intézetek tulajdonosai ezen vállalat mellett meggazdagodnak. Mert amilyen szegények vagyunk, amíg gyermekeink hazai iskolában ne­velkednek, annyira nem sajnáljuk azokat az óriási kiadásokat, amelyek egy ilyen intézet látogatásával járnak. _ , 2000000 szófai Is lét millió korona mint jub!!eumi-a!ap. A jubileumi-alap ügyében egyes barátaim — s az ügy iránt érdeklődő lelkésztársak kér­dést intéztek hozzám hogy: hogy is áll a dolog tulajdonképpen az én indítványommal: E kérdezősködésre itt felelek a nyilvános­ság előtt. Talán még ez utolsó órában hasznára lehetnek soraim az ügynek. Hogy áll az ügy? Erre csak egy szóból álló feleletem van: Csehül!

Next

/
Thumbnails
Contents