Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-04-28 / 17. szám

130 1917 nyithatnak bennünket a hely megítélésénél. Ki kell emelnem, hogy Egyházfelügyelö, mikor Eperjes mellett érvel, objeetiv igyekszik maradni és teljes joggal vtal arra a valóban feltűnő jelenségre, hogy Pozsony még egyetlen lépést sem tett a maga igényeinek kidomboriíására, a nála meglévő alapok, intézmények és előnyök megismertetésére. Ugy látszik, Pozsony versenyen (ölül állónak tartja magát, mig Eperjes nagyon helyesen iparkodik álláspontjának igazait kimutatni és népszerűsíteni. Megyőződésem szerint azonban egyeíemes egyházunk közérdeke a fakultásnak Budapesten való felállítását feszi szükségessé. A pesti fakultás létesítésének nincsenek nagyobb akadályai, mint akár az eperjesinek akár a pozsonyinak. Erről részletesen beszélni most nem kivánok. Csak gondolkodásra méltó anyagul érintem most meg ezt a tervet. Hogy azután mi történjék az eperjesi és a pozsonyi íheologiákkal, ez olyan kérdés amely a theologiai fakultás jubileumi felállításának tervét nem hátráltathatja. Most esak azt tartom kivánatosnak, hogy a Jakultási bizottság mielőbb öszszehivassék s ott az ujabban felmerült terv a vele kapcsolatos összes kérdésekkel együtt tüzetes megbeszélés tárgyává tétessék. r 7

I . Lelkesz. Leánynevelésünk kérdéséhez. Solymosy báró urnák az Ev. Őrálló 9. számában „Az ügy lénye" eimü cikke ev. leánynevelésünk ügyében megindult eszmecserében, uj perspektívát tár elénk. Ebből a cikkből kitűnik, hogy a Báró ur nem annyira a Raffay-féle eszmét óhajtja megvalósítani, hanem leánynevelésünk uj hiányára mutat reá, vagy is az 50,000 K-át egy evang. nevelőnőképző létesítésére szánta. Tagadhatatlan, hogy ezen nemes intenciójáért is nagy hálára kötelezi a szegénység tengerhullámai vergődő ág. h. ev. egyházunkat. Bár volna magasztos példájának az a szuggesztív hatása, hogy mindazok, akik tehetik, rövid időn belül raknák le adományaikat ev. egyházunk oltására. Az újonnan megjelölt cél elérése azonban nem könnyű, sőt majdnem lehetetlen. Még is van egy eszmém, miképen volna elérhető. Elmondom, hátha csirát fog az elvetett mag? A méltóságos Báró Ur igénye amegfelelő nevelőnővel szemben két feltételhez van kötve, flz illetőnek a zenei és nyelvi jártasságon kívül (bizonyosan kellene a német nyelven kívül legalább még egy idegen nyelvet, franciát v. angolt beszélnie) még bizony ts fokú tárgyi ismeretekkel is kellene bírnia. Ez utóbbiakat Báró Ur, az idegen nevelőnőknél valószínűleg azért nélkülözte, mert azok nem igen voltak végzett tanítónők. Meggyőződésem szerint a második Jeltételnek megfelelnének hazai evang. tanitónőjelölteink. Tehát ennek a célnak az elérésére nem kellene uj iskolát szerveznünk, ezek sikerülhetnének a jövőben a Szarvason létesülő ev. tanitónőképzőnkből, addig pedig mostani ev. tanitónőjelöltjeinkből. Ám hátra van még a másik feltétel, a zenei és nyelvi ismeretek! Ez a feltétel a nehezebben megoldható, mert a tanítónőképző tanulóinak rendes tanulmányaik mellett nincs alkalmuk idegen nyelvek elsajátitásara, mert a két feladatnak egyidejűleg megfelelni fizikai képtelenség. Nincs tehát az az iskolatípus, amely ezt a kérdést sikeresen megoldaná, s épen ezért az államnak is ez irányban tett kísérletei is, meddők maradtak. Szerény nézetem szerint, annak lehetősége, hogy hazai tanítónőink idegen nyelveket is tanulhassanak, esak ugy érhető el, ha azok oki. megszerzése után egy-két évre külföldre mennének nyelvi