Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-01-13 / 2. szám

EVANGELIKU6 ORÁ-LLO 1917 _10 ezek nem is vesznek el. De akik itthon akarnak maradni, azok, még ha akarnának sem mehetnének máshova, mint a zárdák iskoláiba. A r. kath. egyház igen jó érzékkel ismerte {el a társadalmi élet e roppant nagy és fontos igényének jelentőségét s egész sereg olyan zárdai iskolát létesitett, amelyekben nem a diplomagyártásra, hanem bizonyos szükséges és tetszetős tudnivalók elsajátítására Jektetik a súlyt. Igen sok ősi protestáns család leánygyermeke jár a francia meg az angol nyelv végett, meg a felszínes, de mindenből kóstolót nyújtó lexikális ismeretek megszerzése végett a zárdák falai közé, ahonnét mindig tépett vagy megölt evangéliomi öntudattal kerül vissza. Ezen a hiányon föltétlenül és sürgősen segítenünk kell. A reformáció jubiláris esztendeje ne múljék el fölöttünk anélkül, hogy leányaink evangéliomi öntudatának megmentése érdekében e téren is ne alkossunk valami korszakosat. Nem talán egy milliós intézet felállításával, hanem egy ilyenféle intézet ügyének komoly megbeszélésével és eseíleg megkezdésével. Mert igen szomorú jelenség, hogy azokról a leányokról, akik épen a középosztályból valók és ismét csak a nemzet derekát képező középosztály törzsei maradnak, még az állam sem gondoskodott. Ezek irányítását egyedül csak a róm. kath. egyház fogta fel. S a reverzálisok és kitérések statisztikája bizonyítja, hogy milyen eredménnyel. fí diplomára nem törekvő és a kenyérkereset kényszere alatt nem álló, de műveltségre vágyó és arra igényt is tartó leányainkról tehát, akiket evangéliomi egyházias szellemben nevelni és megtartani reánk nézüe valóságos életkérdés, egyházunknak föltétlenül gondoskodnia kell. Mindenesetre internátussal ellátott oly an intezetet kell létesítenie, amelyben a nyelveken kivül, de nem a mai középiskolák és leányiskolák szerencsétlen módszerével, az ismeretek mindazon anyagát megkaphatják a müveit középosztály leányai, amelyek a magasabb társadalmi életben való forgáshoz szükségesek. Németországban egész sereg ilynemű intézet van magányos vállalkozás kezeiben is, ahol magyar leányok egész tömege keresi és találja meg a tovább képzés útját. Sokan küldtük ki leányainkat ilyesféle intézetekbe, ha a zárdai szellem befolyásától mentesíteni akartuk őket. És sokan lesznek kénytelenek idegenbe küldeni növendék leányaikat mindaddig, míg egyházunk a nőnevelés e hiányát nem orvosolja. E kérdést melegen ajánlom tanáregyesületünk, egyházunk vezetősége és áldozatra kész nemes lelkű vagyonosaink szíves figyelmébe. Raffay Sándo

p Játék a számokkal. Hurtay György kartársunk ezen eim alatt az Evang. Őrálló mult évi 50-ik számában megjelent cikkét nem hagyhatom megjegyzés nélkül. Azt mondja Hurtay kartárs ur: „sehogyse tudom elhinni, hogy a miskolezi vagy orosházi pap szívesen cserélne velem, vagy akármelyik falusi lelkésszel!" Én ezzel szemben azt mondom, ha az állásával nem is, de állásának mai jövedelmével bizonyára szívesen megcserélne nemcsak a miskolezi, — de talán még a budapesti pap isi — Mert 12,000 korona, — amire Hurtay kollega fizetésének mai értékét minimálisan becsüli, legalább is duplája a miskolezi és orosházi papi fizetésnek. S itt mellékes, hogy ez a fizetés nagyobbára terményekből áll. Mert az a városi pap megveszi a szüksége* terményeket, — a falusi pap pedig eladja a saját háztartásában nélkülözhető terményeket. Tehát 6,000 kor. készpénz = 6,000 kor. ára terménynyel. 12,000 értékű termény pedig 12,0(0 készpénzzel! Mert azt talán még Hurtay kollega maga sem hiszi el, hogy az a falusi lelkész összes termény fizetését megeszi! (Hogy saját példájánál maradjak, ki hiszi el neki, hogy ő 400 csirkét megeszik, — 90 méter fát eltüzel, — és 200 qu. takarmányt megetet!? Hiszen 90 méter fa 3 háztartásnak is bőven elég! 200 qu. takarmányból pedig legalább 30 darab marhát lehet eltartani, a minek mai jövedelme majd 10—12 ezer korona!)