Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-04-14 / 15. szám
116 gásomat az ilynémü beszédekről, de azért bárki által is haszonnal olvasgathatók. Mindezeket esak tájékoztatásul hozom fel azon lelkésztársaim részére, a kik az ilyen dolgok iránt netán érdeklődnének s heszédjeikhez netán vezérfonalat keresnének. Nézetem szerint 10—12 beszédben szépen és érdekesen lehetne a hitjavitás tényét a szószéken megtárgyalni, alapul véue Luther életének jelentősebb eseményeit, a melyek aztán bőséges alkalmat nyújtanak az egyházi szónoknak ugy a fontosabb vallási s egyházi kérdések tisztázására, valamint előadói művészetének is a bemutatáséra. S hiszem, hogy az ilyen beszédek, ha színvonalon állnak, felemelőleg, megnyugíatólag és bátorítólag hatnának a mai kor tépettlelkü fiára is, meri hiszen a reformáció történetéből mindenütt az isteni gondviselés bölcsességét, az igazságnak s az egyéni szent hevületnek boldogító s uilághóditó erejét látná kiragyogni. Igazán sajnálhatjuk, hogy a figyelemnek más irányban való lekötöttsége elütött bennünket attól, hogy az ilyentárgyu prédikációkra már jóeleve irodalmilag is előkészüljünk, egy olyan prédikáció-gyűjteménynek a kiadásával, a mely ennek a tárgynak ügyes feldolgozásával mindnyájunknak utmuíatásul szolgálhatott volna az általam gondolt reformációi beszédek megtartásában. De ha már ezt nem tettük meg, igyekezzék mindenki odahaza megtenni azt, a mi tőle telik; igyekezzék a reformációról templomban és templomon kiuül minél többet beszélni, hogy annak megaszios, világoímegujiló tényei és igazságai minél jobban bevésődjenek evangelikus közönségünk emlékébe s termékenyítsék meg sziuetl Paulik János nyíregyházi ev. lelkész. IRODALOM. Walther V. Luíhers Oharahtep. Eine Jubiläumausgabe Der Alig. Evang. Luth. Konferenz. Mit Titelbild. Leipzig (Deichert) 191?. 214 lap, Ára kötve 4.80 márka. fiz ismert nevü Luthert jdós müve bevezetésében abból indul ki, hogy Luther élet- és jellemképe máig is ingadozik a történelemben. Némelyek gyűlölik, mások szeretik. Alig van két olyan mű, mely egyeznék Luther jelleme fény- és árnyoldalának főbüntetésében. Hasonlítsuk csak össze a prot. Höstlin s a kath. Janssen jellemfes•ését. Pedig kevés nagy emberről vagyunk anynyira tájékozva, mint felőle. Iratainak nagy tö191? mege, több ezerre menő levele s bizalmas asztali beszélgetései ő tőle vagy felőle alig férnek el a nagy rveimari összkiadásba, mely hihetőleg ?0 kötetre megy föl. Mint minden nagy ember, ugy ő is nagy ellentéteket egyesitett az ő személyiségében, a melyet a szemlélő részéről vonzalmat vagy ellenszenvet váltanak ki az ő élet- és jellemképe iránt. Bach hangmüvészetéhez hasonlóan az a kép és az ellentétes tu'ajdonságoknak valóságos konglomáíuma. Természeti képességeire és személyes élményeire egyaránt vonatkozik a jellemnek az a Kant-féle meghatározása, a mely szerint azt minden izében meg kell szereznünk, s a melynek kialakulására döntő életmozzanatok vannak befolyással. Ilyen Luther életében az ő múltjával való teljes szakításával 1505-ben a kolostorba való belépése s 1530-ban a hitből eredő kegyelmi igazságosság megtalálása," a mi egyúttal azt igazolja, hogy élet- és jellemképe teljességgel vallásilag van meghatározva. Egy benne a vonzó és föltűnő, és ez az ő gyermek ifjú- és férfikorának teljes és ép harmóniája, a mi ugy az ő családi életéből, mint hatalmas küzdelmeiből tűnik ki. Ez az egyenes és őszinte, német vallásos-erkölcsi élet- és jellemképe már Goethe csodálatát is fölkeltette. £í finom lélekbúvárnak valódi virtuozitásával eltudott Walther mélyedni Luther élet- és jellemképének nyíltságába, igazlelküségébe, mélységes kedélyébe s mégis bátor és öntudatos határozottságába, rendithetetlen istenhitébe és szenvedélyességébe. E tekintetben már ő maga találóan jellemezte elleneit eképen: „tűas an uns böse ist, das nutzen sie auf, des andern guten geschrueigen sie." Nyílt őszinteségére és igazlelküségére uezeíendők vissza, mint egységre öszszes jellembeli tulajdonságai, a melyekkel mint igaz német ember alaposan ismerte és találóan jellemezte kora angliusait, franciáit és taliánjait egyaránt. Sz. M. A fheologiü éi»lékpendssepe. Dunhmann göttingai tanár a hannoveri lelkészek u. n. pünkösdi értekezletén figyelemreméltó előadást tartott „az idealismus es a realismus, mint a keresztyén theologia zsinórmértéhe" címmel, a melyben ez az ismert nevü pozitiu irányú theologus a theologiának korunk bölcseletével, mint élet- és világfelfogással való szerves, tehát életeleven kapcsolatát vitatja, fl római katholicizmus materialista s Zrvingli és a rajongók spiritualista felfogásával azonban követnie kell Luther szellemében a protestáns theologiának az egészséges idealizmus és realizmus jelen élet- és világfelfogását a maga összes elméleti és gyakorlati voeVANGELIKUS ŐRÁL r ü
