Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-04-14 / 15. szám

» 114 EV ANGELIKUS ORALLO egyenlőséget és viszonosságot kiriuóan bántó helyzet sem forog fenn. Az autonom eu. theol. fakultás eszméjének megvalósulása esetén tehát Pozsony mellett nem csak hogy mellőzhetlen Eperjes, hanem a fentiek alapján csakis arról lehet szó, hogy első sorban az eperjesi theol. akadémiának autonom theol. fakultássá ualó átszervezését kívánjuk és csak másodsorban a pozsonyiét, amennyiben ugyanis annak az ottani egyeteme miatt feszélyezett s egyházias öntudatunkat bántó helyzetével — a lelkészképzés szinvonalának emelése érdekéből s kényszerűségből megbarátkozni tudnánk. Hogy az eperjesi theol. akadémia nagyszabású központi épülete, internátusa, konviktusa, országos hirü könyvtára révén egyébként is mennyire alkalmas arra, hogy ujabb anyagi áldozatok nélkül fakultási rangra emeltessék, azt az eperjesi memorandum, majd annak pótlásaképen az „Evang. Őrálló"-ban s külön lenyomat képen is megjelent nyílt levél tárta fel. Csak sajnálni tudjuk, hogy a pozsonyi theol. akadémia részéről — ez irányban — a közvélemény tájékoztatást nem nyert. Tudomásunk szerint azonban százezrekre menő anyagi áldozatot igényelne a pozsonyi theol. akadémiának olyan színvonalon való berendezése, amilyennel az eperjesi theol. akadémia — a tiszai egyházkerület bámulatraméltó áldozatkészségéből — már egy éutized óta dicsekedhetik. A két akadémia értékelése szempontjából még csupán arra legyen szabad utalnunk, hogy Eperjesen tiz rendes tanszékkel — közöttük két bölcsészeti — ellátott felekezeti jogakadémiánk is van, a mely tehát az ott szervezendő ev. theol. autonom fakultás hallgatóinak akadálytalanul rendelkezésre állhatna. Pozsonyban ujounan szervezni kellene egyes tanszékeket. Arról ugyanis — az egyetemes közgyűlés mult éui határozatának szelleméből köuetkeztetue — remélem pozsonyi hitsorsosaim körében sem gondolhat senki sem, hogy az ottani egyetembe szeruesen bekapcsolni nem sikerült fakultásunk hallgatói a bölcsészeti vagy jogi fakultások tűrt hallgatói legyenek — legjobb esetben a kolozsvári ref. theol. akadémia mintájára. Fenntartással foglalkoztam csupán az autonom eu. theol. fakultás legújabban felmerült gondolatának megualósitásáual. Egyetemes gyülésünk mult éui határozott megnyilatkozását ugyanis bölcsnek, történelmi jelentőségűnek t

L íom ma is. Ha mégis — a reformátió 400 éues örömünnepe alkalmából — mindenáron megualósitani akarjuk a theol. fakultás eszméjét, ezt csakis ugy tehetjük, ha egyrészt az egyetemes gyűlés mult 1917 éui elvi jelentőségű megnyilatkozását legalább a felekezeti öntudat szempontjából respektáljuk: másrészt eleve számot vetünk az autonom evang. theol. fakultás felállításának anyagi követélményéinél. Mindkét szempontból tárgyilagosan bebizonyított, határozott előnyben van az eperjesi theol. akadémia. Másodsorban a pozsonyi theol. akadémiának — bár kevésbbé megnyugtató — átszervezését sem elleneznők, feltéue, hogy annak anyagi előfeltételei kellőképen igazoltatnak. Egyházfelügyelö. Miről prédikáljunk ezidén? Talán nem is kell mondanom, hogy a most folyó esztendő kiuételes esztendő, mely a maga különleges eseményeiuel s a hitjauitásnak benne esedékes négyszázados éufordulójáual külön feladatok el, állítja a lelkészt, mint prédikátort is. Azt sem kell mondanom, hogy a prédikátor csak ugy felelhet meg igazán magasztos hiuatásának s lelkeket megragadó erőuel csak ugy prédikálhat, ha az élet ütőerén tartja kezét s az istenige hirdetésében a uiszonyokhoz méri mondaniualóit. Mert hiszen minden egyházi beszéd csak ugy jó igazán, ha az idők lelkéből lelkedzik s az illető alkalom találja meg benne tükrét s iránytűjét. Hiszem is, látom is, hogy a prot. lelkészi kar figyelemmel kisérte most is az idők intőjeleit s a maga tanitói hivatásában — a mint a nyomtatásban megjelent háborús beszédek is mutatják — az adott uiszonyokhoz alkalmazkodott. Ma azonban ugy állunk már a háborús prédikációkkal, hogy szinte kifogytunk már a mondaniualóból. miuel mindent elmondottunk, a mit ezzel a világot elboritó nyomorúsággal kapcsolatban elmondani lehetett. S hallgató közönségünk is mintha jól lakott uolna már e tekintetben, flgyon uan izgatua, szegény; lelke agyon uan kinozua a sok háborús hirtől és élménytől s azért nem is igen szereti, ha előtte a templomban is folyton a háborút emlegetik. Legalább igy hallottam ez sok hiuemtől s azért merem állitani. A magam részéről ugy találom, hogy jobb, ha ma már a szószéken minél keuesebbet beszélünk a háborúról, legfeljebb jelentős fordulatoknál, s templomlátogató közönségünk figyelmét más irányba tereljük, illetue lelkét egyéb uallásos, de azért szintén aktuális jellegű gondolatokkal s kérdésekkel igyekszünk foglalkoztatni. S a jelen esztendő erre igazán keduező alkalmat nyújt. A jelen esztendő tudualeuőleg a reformátió 400. esztendeje. Ritka, neuezetej alkalom! . .