Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-03-31 / 13. szám

XIII. év. Budapest, 1917. március 31 13 szám EGYHÁZI ES ISKOLA! HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben ihlető mindennemű pósfai kül'öemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő SS FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULA.I

DONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNK ATA KSAK : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATN1CZKY FAL jw a!

vi ftsjM«r«s-lelkész kiskéri le'kész. cinkotai lelkész. DUSZIK LAJOS GÖ/nÖKY JÁNOS szatmári ielkés«. eperjesi főnyin, i^raxjí«tó. Megjelenik hetenként epv tveri A lap ára : Egész évre >4 K Pélévre 7 K Egyes szám ára .. 40 f üiíHietesek ti« i>a.ijtvmtok aini Egész oJd»i . *ü K AHaudd (liiviet««-imj<eße si>.r ív TARTALOH]EGyZÉK : VEIÉFfClKK: Egy uj eszme. — „Az ügy lényege." k. Józsej, — Belélei - Pályázatok és hirdetések. Panaszos leuél. Varga Egy uj eszme. Mint a tavasz áldást hozó napsugára uj életet fakaszt a természet riagy templomában, ugy fakadt egy uj eszme az evang. theologiai fakultás kérdésében is. Szerény lapunk e kérdést állandóan napirenden tartja s egyes egyházi vezéreink hozzászólása által is igyekszik e kérdést minden oldalról megvilágítani s dűlőre hozni. Lapunkban közölt cikkek nyomán s fóleg Báró Solymosy Lajos esperességi jelügyelő fejtegetései, továbbá ez évi 10-dik számunkban az Innen-Onnan rovatban a „Nyugatmagyarországi Híradódból átwett Dr. tüagner Lajos cikke bizonyos tekintetben uj vágányra terelíe a kérdést. flzt — ugy látszik — egyházi vezetőségünk többsége kezdi belátni, hogy dacára egyetemes egyházunk sürgetésének a vallás és közoktatásügyi kormány a mi (elterjesztésünkre, hogy valamely egyetemmel szoros kapcsolatban lévő theol. fakultást kapjunk, választ nem óhajt adni, mert elutasítani nem akar, s igy ezen törekvésünk belátható időn belül nem fog megvalósulhatni. Azonban az is bizonyos s ezt érezzük mindannyian, hogy lelkészképzésünket reformálni kell s a mai kor színvonalára kell azt emelni, mert különben egyházunk a nagu kultur harcban nem fog tudni megállani. A fejlesztést pedig szegénységünk dacára fenntartott mostani három theol. akadémiánkon nem vagyunk képesek keresztül vinni, ép az erők szétforgácsolása miatt. Elmondhatjuk, hogy hazánkban egyetlen egy egyháznak sem kerül annyiba a lelkészképzés, mint nekünk s talán . . . . , de ezt már ne folytassuk. Viszont azon törekvés, hogy esak egy lelkészképző akadémiánk, illetve fakultásunk legyen, szintén veszedelmes. Az okokat itt nem soroljuk el, tudja azt mindenki. Maradna tehát az a terv, hogy a pozsonyi akadémia egyesüljön a sopronival Pozsonyban, de tartassék fenn továbbra is az eperjesi akadémia. Ez a kérdés képezte megbeszélés tárgyát egy előkelő s egyházi vezéreinknek tekintélyes részét magában foglaló társaságban a legutóbbi napok egyikén. S itt az az uj eszme merült fel, hogy ha már nem tudjuk megkapni az egyetemmel szerves kapcsolatban álló theol. fakultást, s mivel a vallás és közoktatásügyi kormányban meg van a hajlandóság arra, hogy a pozsonyi akadémiát fakultási rangra emeli s annak költségeihez hozzájárul, ezt a pozsonyi főiskolát, ha a soproni akadémia a pozsonyival egyesül, igen kevés állami hozzájárulás mellett önállóan tudjuk a jog megadása mellett fakultássá emelni, de a midőn ezt elfogadjuk, egyúttal az eperjesi theol