Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-12-23 / 52. szám

1918 EVAttGEl

iKUS ÖNÁLLÓ ÉNEK A KORONÁZÁSRA. Dallama: Krisztus Urunknak áldott születésén. Fölséges Isten Királyok Királya Tehozzád száll a magyar nép imája: Nyújts a Királynak s trónnak erősséget És dicsőséget l „Éljen örökké a Királyi*) Az ország Hü népei ezt sziuből riadozzák. Hints áldást Isten, a Királyi Párra, S a koronára / Ragyogjon ennek gyöngye, az igazság, Szeretet, hűség s béke csókolgassák; Mi a Királyért, a Király miértünk, Ö a mi vértünk. Él-hal a nemzet Ktrályért, Hazáért; A szabadságért, ősi igazáért; S nagy lesz, ha tisztán megőrzi erkölcsét: A hit gyümölcsét. Ki ezer éven át ezer veszélyben Megtartónk voltál s állunk sziklaképpen: Maradj, nagy Isten, végig nemzetünkkel, S mi nem veszünk el. Felhőket oszlass, mik most háborognak, Adj szép jövendőt szegény magyaroknak, S e nép, míg hírünk kimegy a világra Szent neved áldja. Sántha Károly. *) Nehemiás 11. 3. Egyházunk képuiselete. Magyarhoni ág. hitv. evang. egyetemes egyházunk a magyar állam szervezett kulturtényezőinek egyike. Hivatása és jelentősége nem kisebb, mint bármelyik más egyházé. Történeti múltja és jelen élete nem engedi egyetlen más egyház mögé sem húzódni vagy löketni. Nagy fájdalommal látjuk mégis, hogy egyházunk sem l. Ferenc József temetésénél, sem IV. Károly koronázásánál hivatalosan meg nem jelent és megjelenni nem szándékozik. Valamennyi egyház résztvett a gyászban és részt fog venni az örömben. Még a zsidók központi irodája is htoatalosan fejezte ki részvétét és hivatalosan fog megjelenni a koronázáson. A keresztyén egyházakat azért nem is emiitjük, mert aaok természetesen teljesitik e téren kötelességeiket. A mi egyházunknak nem lett volna szabad elmaradnia a temetésről éz nem szabad elmaradnia a koronázásról sem azért, mert ezzel tartozunk a koronás magyar királynak és mert az E. A. szerint és a történeti jogfejlődés alapján a magyar király az evangélikus egyháznak örökös főfelügyelője. Nem helyes, hogy tiszteletünket uele szemben nem teljesitjük. Ki kell jelentenünk, hogy az egyetemes elnökségnek a temetésről való elmaradását nem helyeseljük és kérnünk kell, hogy egyetemes egyházunk akár az elnökséggel, akár a püspöki karral magát a koronázáson a közegyház jól felfogott érdekében hivatalosan képviseltesse. Ez mindnyájunk közös kiuánsága. Kapi Béla püspöki székfoglaló beszéde. Méltóságos Egyházkerületi Felügyelő Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés 1 Elhangzott ajkamon a szent eskü. Mintha életet nyert szavaiból, emberi erők gyarlóságának mementójaként, a népe élére állított, kötelességei előtt megdöbbenő Mózes szava zúgna lelkem felé: „Kicsoda vagyok én, hogy ezeket cselekedjem ?" Egyházkerületünk történelmének nagy korszakai lépnek elém. Küzdelem és szenvedés tüzéből kibontakozik az első püspök, Szegedi Máté egyszerű alakja. Hosszú, érdemes sor következik utána 1 Köztük találjuk Perleky Gábor, Hra~ bovszky Sámuel, Kis János, Haubner Máté, Karsay Sándor nevét. Végül előttünk áll Qyurátz Ferenc apostoli buzgóságu, szelidlelkü alakja. Két évtizedet meghaladó, nemes tartalmú munka biztosítja helyét egyházkerületünk építői között. Személyét, — Isten kegyelméből, — örökzöldként öleli a szeretet. Emlékét munkálkodásának megmaradó értéke őrzi. Nincsen közöttünk^ de lelke melege körülvesz s áldást kérő imádságát akkor is lelkem felett érzem, ha áldó keze nem érintheti is homlokomat. Végigtekintve a díszes soron, csoda-e, hogy a jövendő feladatai elől megtántorodó Mózes szavával szólok: „Uram, kicsoda vagyok én?".. De elhangzott ajkamon az imádság szava is. Amig mondtam, megnyilatkozott eget láttam, s megéreztem Isten csodálatos kegyelmének teljességét. fl pillanatnyi döbbenet, mely nem a kishithüség csüggedettsége, hanem a nagy munkára elhívott keresztyén lélek alézatossága, megenyhült ama isteni biztatásban, mely Mózes felé is bátorításul csengett: „Én veled leszek 1" (II. Mózes, 3, 11—12.) Ha csak emberek bizalmát és elhívását látnám püspökké uálasztatásomban, ugy össze kellene roskadnom a feladatok súlya alatt. De em-