Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-03-18 / 12. szám

1916 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 90 házról szakad le az éhhalál fenyegető réme s legalább annyi honvédő fegyver számára biztosítjuk a biztos siker feltételeit. És ez — helyes szervezés mellett — csupán a mi kerületünkben is százezreket jelenthet. Lelkem legmélyebb mélyéről szeretném kiválasztani a buzditó és lelkesítő szavak egész elragadó táborkarát, hogy a mélyen t. tanári és tanítói kar érdeklődését, figyelmét és buzgó közreműködését e nagyfontosságú tevékenységre irányítsam, — annál is inkább, mert meg vagyok győződve arról, hogy a nyilvánosság erejével a mi példánk más jellegű iskolák egész tömegének tanári és tanítói karára és ifjúságára is lelkesítő hatással lesz; ha pedig e munkára sikerül az összes iskolák figyelmét és közreműködését odairányitani, akkor ez már hatalmas eszközévé válik annak a nagy célnak, hogy hazánk termőföldje ha soha, ugy e világdöntő órákban semmikép ne maradjon megmüveletlen. Tehát: helyes szervezés, kitartó munka, és az áldás el nem maradhat! Egyben, hogy megkönnyítsem az egyes otthonokba is a gazdaságban most annyira nélkülözött segítő-kéz hazatérését, felhívom a tek. igazgatóságot a most folyó tanév teendőinek olyan formában való lebonyolítására, hogy az iskola összes teendőiuel még junius hó első felében elkészüljenek és igy junius hó 2-ik felében an ifjúság már hazabocsátható legyen." TÁRCA BÖJTI ÉNEK. (Dallam. Sziuem szertni.) Ll. Zsoltár. Bűnös lelkem, testemen Hönyörülj úr Isten 1 Hin nappalom, éjjelem, Rettegés szivemen. Ellened, — Te ellened Vétkeztem ég Ura; Bölcsesség ösvényiröl Tértem a gonoszra. Bűn volt mar születésem. Örökségem: vétek. Ádám utóda vagyok Büntetésre érett. Bár tudom, hogy előtted Utált az álnok sziv, Hebledre azt öleled: Hi hozzád holtig hiv. Nagy fenszóval kiáltok: Jöjj segítségemre / Izsóppal füröszd szivem, Azzal mosd fehérre. Az én gonoszságimtól Fordítsd el orcádat. Ha számlálnád azokat, — Nincs rájuk bocsánat. Adj belém tiszta szivet Mindenható Isten 1 A szent és erős lelhet, Ujitsd meg én bennem. Orczád előtt szüntelen Hedved szerint járva, Tévelygők előtt legyek: A hitnek példája. Fogadd el áldozatul Töredelmes szivem. Irgalmaddal harmatozd Heservtől bús éltem. S én megnyitva ajkaim, Dicséreted zengem, — S kegyelmedből Istenem Üdvösségem nyerem. Hozlayné jenes Jolán, Ikafalui László Áhos. Évek óta foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy mivel örökítsük meg a reformáció 400 éves jubileumának emlékezetét, gyűléseinken — mint minden dolognál, e tárgyban is nagyon sokszor zúgott, zokogott a beszéd-áradat; gondolatban, eszmében, tervben nem volt hiány ; indítványozó, szószóló bőven akadt: de olyan közgyűlési szónok, olyan vezér-alak, aki a közeledő nagy ünnep alkalmára sietett volna letenni áldozatát a közgyűlés asztalára, az egyház oltárára — tudtommal — ez ideig még egy sem találkozott. Ikafalui László Ákos feldobolyi községi bíró, római katholikus vallású kisgazda nem szónokolt, hanem cselekedett: 60 katasztr. hold földjét és házát a községebeli református lelkészre hagyta ezzel az egyszerű, de nemes, emelkedett és igaz lélekre valló indokolással: azt akarom, hogy a lelkész ne emberek, de valóban Isten szolgája lehessen, „mert csak az a lelkész lehet a szabadság vára, igaz katonája; a ki fölött nem emberek, de Isten uralkodik.

1" Én ebben az egyszerű gazdaemberben uj tavasz első fecskéjét, uj idő Isten küldötte előhírnökét látom. Jövendőbe néző, sas szemei villanását reánk, prot. lelkészekre eső, uj, biztató