Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-03-18 / 12. szám

1816. EVANGELLKUS ŐRÁLLÓ -. -I -: — . . .. 91 fénylobbanásnak vallom. Nagy lelke ajándékát s alkotását szebb, boldogabb jövő alapkövének tekintem. Isten keze egyszerű, igénytelen ember által müveit ismét nagy messze jövőbe kiható, hatalmas dolgot. Uj irányt jelölt ki, uj ösvényt nyitott meg a feldobolyi biró. Ez az ember meglátta a prot. papság vérző sebét, az idealizmus hivatott apostolainak szűkös anyagi viszonyok között való kinos vergődését, a prot. papi családok mindennapi kenyér-gondját, a parochiákon pusztító, szivet-lelket ölő nyomorúságot ; érző szívvel, igaz lélekkel felismerte a lelkész fölényét, tekintélyét, függetlenségét mindinkább fenyegető, sőt a mai gondolkodás mellett egyenesen lehetetlenné tevő veszélyt; megértette, hogy képtelenség az eszmék és eszmények magas régióiban röpködést kívánni attól, a kit az anyagi szegénység koloncai teljes erővel a földre húznak le s mindezt meglátva, felismerve és megértve, megtette az első lépést arra nézve, hogy a prot. lelkész koldus állapotából felemeltessék, s képessé tétessék magasztos hivatása teljesítésére: Azt akarja, hogy ne alamizsna kérés és koldulás révén tengődjék a lelkész, ne megalázkodás és megszégyenülés mellett jusson morzsalékokhoz; hanem legyen olyan biztosított javadalma, a mely hozzá és hivatásához méltó s a melynek élvezetében az emberektől függetlenítve szolgálhat Istennek; azt akarja, hogy a lelkész ne mint embereknek kedveskedő teljesítse hivatását, hanem mint olyan, a ki mindenben és mindenkor egyedül az Isten dicsőségét keresi. Mit szólnak Ikafalvi László Ákos nemes cselekedetéhez ások a nagy, virágzó gyülekezeteink, a melyek a lelkészi földek elvétele által vélik megalapozni és biztosítani jövendőjüket; a melyek a lelkészi javadalmaknak felére, vagy még kevesebbre történő leszállítása révén igyekeznek szaporítani a lelkészi állásokat; a melyek abba a gondolatba kapaszkodva, hogy kivételes és el nem kerülhető esetekben a törvény is megengedi az ősök által megállapított lelkészi javadalmak leszállítását, letörik azokat ott és olyan esetekben is, a hol és a mikor az illető gyülekezetek nincsenek arra rászorítva és rákényszerítve ? Mit szólnak annak a római katholikus egyszerű embernek a fenkölt gondolkodásához s a lelkészi állás jövendőjét csakugyan megalapozó és biztosító áldozathozatalához azok a lelkészek és világiak, a kik a lelkészi hiványok régi javadalmának megosztására és leszállítására irányzott törekvést szavazatukkal támogatni szokták? És mit szólnak azok a közigazgatási magasabb fórumaink, a melyek az ilyen törekvésnek utat engednek sőt azt szentesitik? Nem jut eszükbe különösen az arra hivatottaknak, hogy a törvénykönyv betűje mellett van még egy másik törvény is, a lélek törvénye, a mely azt engedi meg, sőt követeli, hogy a mit az ősök teremtettek, azt a mai nemzedék ne rontsa le, hanem teremtsen, adjon és áldozzon ő is a jövendő számára, a mint tették azt az ősök. Erre adott példát Ikafalvi László Ákos. Ő már megörökítette emlékét a 400 éves jubileumnak; de önmagának is emléket állított. Mi őrállók tűrne, bizva és reménykedve várjuk a többit. Meglássuk: a nagy jubileumi ünnep idejének eljöveteléig, lent és fent, hány köuetője akad. Orosháza 1916 márc. 8-án. Houács Andor ev. lelkész. INNEN-ONNAN Emlék gyüriik. Az Országos Hadsegélyző Bizottság a hadbavonultak hozzátartozói nyomorának enyhítése céljából művészi kivitelű dombornyomásu ezüst gyűrűket hozott forgalomba, a melyeken királyunk imádkozás közben van megörökítve. Ezen gyűrűk minden nagyságban egyenként 2 koronáért a bizottságnál Budapest képuiselőház kaphatók. * * * íl német theológusok. Azok száma, mint Luthardt lapja írja, az utolsó nyári félénben a különböző egyetemeken 660-nal apadott, míg az előző félévekben állandóan emelkedett. Az egyes fakultásokon a létszám a következő volt: Tübingában volt 495, Berlinben 481, Lipcsében 42?, Halle-lüittenbergben 370, Qöttingában 251, Erlangenben 216, Marburgban 212, Boroszlóban 190, Heidelberg és Königsbergben egyenként 162, Bonnban 147, Greifsivaldban 135, Qiessenben 121, Kielben 99, Straszburgban 85, Jenában 81, Rostockban 37 és Münsterben 35 ev. theol. hallgató. A legerősebb apadást mutatja Greifsruald, Marburg, Rostock, — majd Jena, Lipcse és Heidelberg. Alig egy tizeddel apadott Erlangen, Göttinga, Königsberg és Berlin, mig Boroszló és Münster a statusquot tartotta meg. A külföldi ev. theologusok száma 71-ről 65-re szállott alá, akik között 45 osztrák (talán: és magyar) és 15 svájci volt. A világháború természetesen a mi magyar theologusaink külföldi tanulmányozását is megbénította. fídja Isten, hogy mielőbb fellendüljön 1 Sz. M.