Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-02-26 / 9. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pó&tai küldemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az eset­leges reklamáció is a lap tu­lajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. S9 t® FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULA.l DONOS : NOSZKO ISTVÁN rákoskeres/.tiH-i lelkes/ FŐ*UNKATA KSAK. SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL a tri Vi I v i «*si»«re«-Ieík--8x kiskéri lelkész. oiakotai lelkes/,. DUSZIK LAJOS GÖnÖKYJÁNOS szatmári lelkés«. eperjesi fYíyyin. iirazirat/» Megjelenik hetenként GOV iver* A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára .. 40 J Hir.iötédek es i>»l> nwi ok ai-« . Kérész old»l . 40 K AlUiui3ó hir'l«'í<v>u ni»»n y «y,e.* sz^ 'n' TARTALOMJEGyzÉK : VEZÉRCIKK: Nyitott ^templomok. Mayer Pál. — A Kálvin Szöuetsóg átirata a presbiteri Világszöuetség uazetőségéhez. — Katholieismus és Protestantismus. Dr. Szláuik Mátyás. — Irodalom. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Nyitott templomok. A nyitott evangélikus templomok kérdése ré­gen hallgat, pedig ha van kérdés időszerű ezek­ben a megpróbáltatásokkal terhes időkben, ez a kérdés az. Hogy a múltban templomaink zárva voltak — annak megvan a maga egyszerű magyarázata. Apáink az üldöztetések idején templomaikat nyit­va nem hagyhatták, mert elnyomóik, üldözőik ke­zére játszották volna őket. Csukva is százat meg százat raboltak el tőlünk — hát ha még nyitva találták volna őket?! Közvetlen elődeink pedig a szokás hatalmánál fogva hagyták a dolgot s nem fektettek súlyt a kérdés helyes megoldására. Lát­szólag támogatja a templomok zárva tartását ama hitelűi álláspontjuk is, hogy „Isten nem lakozik kézzel csinált templomokban s hogy Isten lélek, tehát mindenütt jelenvaló s mint ilyen nemcsak a templomokban, de bárhol imádható." Ami apáink eljárását illeti, bölcs eljárásukat helyeseljük, de mifelettünk, Istennek hála, más i­dők járnak. A vallási elnyomás, a türelmet­lenség szellemét és jogát felváltotta a vallások egyhangúságának, a testvériség uralma s többé attól félnünk nem kell, hogy templomainkat álnokul bár ki is birtokába vegye, ebből a szempontból tehát templomaink bátran nyitva tarthatók, flmi pe­dig a másik hitelvi álláspontot illeti, azt a maga szószerüségében a templomra alkalmazni nem lehet s belőle egyáltalában nem következik az. hogy a templomokat nem kell látogatni s a tem­plomok csukva tartandók. Isten mindenütt jelen van, tehát a templomban is 1 Külömben mért épí­tenénk drága pénzen fényes templomokat, ha a­zokban Istent imádni s tisztelni nem akarnánk. Ha Istenemmel zavartalanul beszélgetni ó­hajtok, kimegyek a szép templomba vagy^ elhú­zódom lakásom oly csendes zugába, hol engem senki és semmi sem zavar s átadom magam za­vartalanul az Isten iránti gyermeki érzelmeim fo­lyásának — de felkereshetem őt épugy a temp­lomban is és fel is találom. Mert a hol Isten dicsősége lakozik, ahol az ő Igéjét hirdetik s a szentségeket kiszolgáltatják a hivek seregének azok lelki üdvének munkálására, hol a hivek ösz­szeguülekeznek egy értelemmel Isten dicsőitésére s a testvériség és együvé tartozás ápolására: az a hely a templom, fí templom az imádságnak háza egyesek számára épugy, mint az egész gyülekezet számára s épen azért a templom az imádkozás céljaira mindenki számára minden időben nyitva tartandó. Imádkozzék otthon!? Hány ezer lélek van, ki otthonában nélkülözi a megfelelő békét, a megfelelő lelki állapotot, hogy imádkozzék? A határba menni mindenki rá nem ér. Hol öntse ki szive keservét Isten előtt, ha nem a templomban? Itt van e szörnyű háború a maga tengernyi bánatával, szenvedéseivel. Uraim, én egyenesen lelketlenségnek, könyörtelenségnek, fásultságnak, részvétlenségnek tartom másnak lelki sebei irá­nyában, hogy templomainkat eddig is állandóan számukra hozzáférhetőkké nem tettük. Oh, ne le­gyenek a mi templomaink hasonlók a muzeumok­hoz, miket esak hébe korba szabad látni, — te­gyük őket hiveink mindennapi lelki kenyerévé, hol vigasztalást, erőt, megnyugvást találhasson minden időben minden lélek. S ily szempontokból kellene kiindulnunk tem­plomaink épitésénél is. A mi templomaink a ke­délyre ható momentumokat figyelmen kivül hagy­ják. Ridegek, tulegyszerüek s határozottan a sze­génység bélyegét viselik magukon. Pedig nemesen hangzó orgona, szép harang, nemesen tompított fényhatás, a nemes tiszta egyszerű berendezés mellett maga is áhitatot ébreszt lelkünkben. A rom. kalh. egyház e téren talán túlmegy a kellő

Next

/
Thumbnails
Contents