Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-02-19 / 8. szám
1916 Baltazár azért félne az uniótól mert az esetleg a nemzetiségi mozgalomnak a református egyházakra átterjedésével járna. A hány mondatrész, annyi nonsens. Ha az unió bekövetkeznék — a mi nézetem szerint is távolabb áll a lehetőségtől, mint valaha — akkor már nem lehetne speciálisan református és speciálisan evang. egyházakról szó s nem volna miért egyiket a másiktól félteni! De meg ez állítólagos nyilaihozatnak az unióval való kapcsolata kérdésétől el is tekintve, lehet- e komoly mérlegelés mellett elhinni, hogy egy magyarországi ref. püspök a református egyházat, annak nagyon csekély kivétellel tozsgyökeres magyar népét bármiféle nemzetiségi mozgalom ártalmaitól félthesse? Mem, nem! Hiszen ez egyenesen lehetetlen! Baltazár püspöktáisam ilyet nem mondhatott És, őszintén megvallva, helyesebbnek véltem volna,, ha a t. szerkesztőség Excubitor egyébként szintén jóhiszemüleg és a megbántott hazafias érzés, a jogos hazafias büszkeség melegével megirt cikkének tényállítása felől elébb illetékes helyen tudakozódott volna, és csak ha onnan nem cáfoljak meg a „M. Hirlap"-ban foglalt tényállítást, csak akkor adta volna közzé. És eszel talán le is zárhatjuk e kellemetlen kérdés körüli megbeszélést azzal a forró kívánsággal, hogy a kettős tévedés, a Magyar Hírlap és az Evang. Őrálló tévedésének ez a megállapítása es a tények tisztázása legyen eyy ujabb láncszem, a mely az egymás testvéri támogatásából csak erőt meríthető két prot. testvéregyházat ismét szorosabban fűzze egybe. Nyíregyházán, 1916 febr. 9. Geduly Henrik püspök. u. Nagytiszteletü Szerkesztő Url Tisztelt Barátom/ Legerősebb fantáziával sem tudtam volna elképzelni, hogy a becses lapodban, az Evang. Örállóban megkezdett „Róvás" rovására először én kerülök. Sok vihart láttam s az ilyen fejnek intézett ütések nem szoktak bennem különösebb lelki hullámokat kelteni annyival kevésbé, mert tudom, hogy a kalapács nyelénél rendesen olyan ember áll, a ki nem a köznek akar használni, hanem nekem ártani, fí magam igénytelen személye pedig igazán nem érdemli meg, hogy megbántása miatt valami nagyon felháborodjam. Most azonban nagy fájdalmat érzek. Az evangélikus testvérek iránti őszinte szeretetem és nagyrabecsülésem vannak megbántva. Ezeket az értékeket pedig nem engedem lelkemből még az „Excubüor t l-féle brutális támadások által sem kivettetni. fí mire ez a meggondolatlan ismeretlen ellenem való vádját alapítja, hát azt én egyszerűen nem mondtam. Azokat a lapokat, a melyekre ő hivatkozik nem oíuastam, tehát nem cáfolhattam meg. Fígy újságíró előtt nyilatkoztam a reformátió néguszázéves jubileumának megünnepléséről s szóltam az unióról is. fl többek között annak a református oldalon általános nézetnek adtam kifejezést, hogy az uniónak református részről nagy akadálya a lutheránus egyház kebelében tekintélyes lélekszámmal és gyülekezetekkel bepviselt nemzetiségi nyelv, fí lutheránus egyház hazafiságát pánszlávizmusnál megvádolni nem csak igazságtalanság, hanem oktalanság is lett volna tőlem Ilyenek elkövetésének a korából pedig már igazán kinőttem egy kicsit, fírcs a gyanúm hogy az én nyilatkozatomat olyan kéz szövegezte átal és tűzdelte meg „pánszláv mozgalom átterjedéséivel, a kinek nagy érdeke volna bennünket összeveszíteni. Nyelvi és nem hazafiúi érzésbeli különbségről van tehát szó. Remélem a kettő között a tisztelt „Excubitor" is meg tudja vonni a különbséget. Tisztelt barátom! sokkal versatusabb ember vagy a közéletben, mintsem ne
