Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-12-09 / 50. szám

406 ev ANGELIKUS ŐRÁLLÓ" 1916 Csak annyi a különbség a régi és mai idő között, hogy azelőtt ha két csirke került az asztalra, belekerült az ebédünk két koronába, most tizbe; drágábban élünk, de nem jobban. Brre valaki azt mondhatja, hogy mégis itthon van gabona, tüzelőfa, csirke, tej stb. nem kell venni; de a városi papnak mindent készpénzen kell vásárolni. Igaz, igaz, csakhogy a városi papnak van 5—6 ezer koronája, van miből vennie; de mit veszek pl. én azon a 75 forinton, a mely összes készpénzfizetésem? Egy szopós malacot. flnnak a bizottságnak, a mely kilett küldve fizetés rendezés javaslatának elkészítésére, csak azt vagyok bátor még figyelmébe ajánlani, hogy a városi készpénzfizetéssel biró lelkészek a háború előtt nem igen pályáztak olyan falusi állásokra, a hol a fizetések javarésze termény; a háború alatt sem fordultak elő ilyen jelenségek; és nem hiszem, hogy a háború után is hajlandó lenne cserélni velem Kovács Andor, pedig én a „mai árak mellett", még magasabban is fel tudnám becsülni hiványilag biztosított terményeim értékét. Ma sem fenékig tejfel az a termesztmériyekben való járandóság. flz meg nem lesz sohasem, hogy a készpénz fizetéssel bíróknak semmit se kelljen vásárolniok, és a termény járandósággal rendelkezők, mindet készpénzzel legyenek kénytelenek venni. A városi lelkész elkölti, a falusi megeszi hiványbeli jövedelmét, nem igen marad abból holnapra sem itt, sem ott. A számokkal lehet játszani, dobálózni, de azért a miskolezi testvér, akárki lesz ott megválasztva soha sem fog pályázni falusi egyházba, a hol a fizetés széna-szalma, rozs-zab, csirke-fa stb. fl városi egyház lelkészének a helyzete még kisebb fizetés mellett is sokkal előnyösebb, mint a falusiaké. Hurtay György. TÁRCA ÉNEM A HIRALU HALÁLÁRA. Dallam. Mint a szép hiues patakra . . . Őfelsége I. Ferenc József apostoli királyunk temetése alkalmából az eperjesi evang. templomban 1916. november 30-án tartott gyászistentiszteletre irta CS ENGE Y GUSZTÁV. Még a vihar zúg fölöttünk, Dúl a véres háború, Máris nagyobb gyászt öltöttünk, Szivünk olyan szomorú 1 Ránk suhint a zord halál, Hol legfájóbb, ott talál. Gyászba borult bus országunk: Meghalt a mi agg királyunk. Hadi vészben szállt trónjára, Hadi vészben hagyta itt, De nem volt a vész barátja, Mi népeket hadba vitt; Bárhol a harc terve forrt, Ő a béke híve vott; De ahol nem hat bölcs ésszel, Bátran szembeszállt a vésszel. Nagy volt bölcsnek, nagy vitéznek ... Mennyit küzdött„ szenvedett l De szivében csüggedésnek Helyet soh'sem engedett. Erőslelkü bölcs vezér, Hi mélyre lát, úgy ítél. Most is a nagy harc hevében Bízott hősi nemzetében Nemzetének volt ö atyja, Hit fölemelt s szeretett, És a nemzet most siratja £T; A sirba szállt eletet. De csak test, mi sírba szállt, Ő túlélte a halált; Nagy lelke fölszállt az égbe, De népe közt él emléke, Ez a nép az ö sírjánál Most kitárja bánatát: Nagy bajában oly árván áll, Mint sok századéven át. S bárha nem volt rokona, Megmaradt ős otthona. Ma is vérző nagy bajában Hisz az örök igazságban. Óh tekints le fényegedböl Híveidre, Istenünk 1 — Minden gonosz ármány megdől, Ha, Uram, Te vagy velünk. Volt már e nép fegyvere: Nagy hitének ereje : Ma is a te neved áldjuk, S győzelmedet hittel várjuk.