Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-09-16 / 38. szám

EUANGELIKUS ŐRÁLLÓ 309 Lelje az Úr e szelíd munkása s szépszavu papja boldogságát s megnyugvását abban a szép múltban, mely múltnak határkövénél ml is az igazi szeretet és hála hangján kivánunk zavartalan boldogságot: Salve! Dr. CS. Á. Lelkipásztorkodásunk főbb teendői a háború után. Irta s az alsó nógrádi papi értekezleten feloluasta Eienik JáüOS legéndi eu. lelkész V. fí háború után a praktikus élet terén legelső feladatunk lesz az elárvult, elhagyott, vagy épen a külső nehéz megéthetési viszonyoktól agyongyötört lelkek anyagi helyzetének megjavítása. Hogy ezt teszem az első helyre, annak egyszerű magyarázata az, hogy bizony a nélkülözésekkel küzdő embert egyáltalán nem tartom alkalmasnak arra, hogy a lelkiigazságo/íat méltóképen, nyugodtan befogadhassa s azokat a saját lelkének üdvösségére értékesithesse. Mert ne feledjük, a két véglet, — mint más téren, — jelentkezni fog anyagi téren is. Igaz, hogy van most pénz elég s azt is aláirom. hogy van különösen falvakon annyi, a mennyi tán eddig sohsem volt, de viszont megszámlálhatatlan azon családok száma, a kiktől még azt is elvette a háború, a mijök volt s a kiket a háború után a napi bér alapos csökkenésével csupán dolgos két kezök fogja megmenthetni az éhhaláltól. S mi lesz azokkal, a kiktől még ez a gondos apai kéz is elvétetik, vagy a kiket a sors keze koldusbotra juttat, épen mert nem volt értékesithető holmijok?! Szerenesés most az, k kinek van mit eladni, de százszorta szerencsétlenebb, a kinek mindent csak venni kell. Itt általában szerencsésebb most a falusi nép, a nyerstermények produktiv közege, annál szerencsétlenebb azonban a városi dolgozó munkástömeg s a hivatalnokok középosztálya, fí rezolueió azonban mindanképen az, — a mit már hangoztattam, — hogy háború után nagyon sokan fognak meggazdagodni, mások meg annyira elszegényednek, hogy nem lesz szájukba betevő falatjuk. Épen ezért elsőrendű kötelességünkké kell tenni e két vég let lehető kiegyenlítését, az elhagyottabbak ügyének lelkes felkarolását s az előnyösebb segitő ajánlatok kieszközlését. Itt a lehető legszebb kötelesség vár ráenk, az árvák és özvegyek ügyének felkarolásában: az árvák elhelyezése, neveltetésükről való gondoskodás. Ügyelni arra, hegy keresztyén szellemben legyenek felnevelve menten a destruktiv irány szellemi megmételyezőitől. Kpressük fel a családi otthonokat, mint a gyermek jórendü lelkialakulásának meleg ágyát. Legyünk befolyással az elámult, vagy félárva gyermekek szellem nevelésére, mert az iskola csupán segítőtársa,

1 szerencsés kiegészítője lehet az alapvető családi nevelésnek. XX-ik századunk nagyműveltségű, tudományokban és művészetekben gazdag társadalmának ugyanis sajnos a szociális kötelességekre és erkölcsi alapmegvetésre törekedő esaá di nevelés iránt nagyon kis érzéke van. jó itt az anyagiakat is szem előtt tartani, mert számai an esetben előfordul az, hogy az özvegy anya könnyelműsége folytán sok félárva nélkülözni kénytelen azon anyagi javak áldásos gyümölcseit, melyek épen az elhalt apa takarékossága folytán őt megillethették volna s a melyekben részesülhetett volna. Iskoláinkba vigyük bele azt a régi jó szellemet, a mely a prot. iskolák, ősi kollégiumok charakteriszíikus előnye volt, szemben a kath. vagy állami iskolákkal. Mert azok igazi otthonai voltak a valláserkölcsi nevelésnek. Neveljünk öntudatos, jellemes egyéneket, becsületes törekvő fiatalokat s a mit az iskola a vallás-erkölcsi nevelés terén elmulaszt, azt pótoljuk mi papok nem tévesztvén szemünk elől pataijainkat a konfirmációtól kezdve egészen addig, a mig tisztes keresztyén öntudat és világnézet kialakulását nem észlelünk nálnk. Itten bőséges terük nyilik munkálkodásra különösen városi testvéreinknek, mindenféle ifjúsági ker. egyesületek, vasárnapi iskolák, nőegyletek alakitásával és szervezésével. Faluhelyen, hol a talaj még nincs annyira előkészítve, elegendő a vasárnapi iskola szervezése, már csak azért is, mert mi, a kik falun munkálkodunk ugy vesszük észre, hogy a mi népünknek ez a sokféle egyesülgetés valami idegenszerűnek látszik, nem fogadja valami nagy lelkesedéssel, — mig ellenben vasárnap esténként (különösen téli időszakban) szivesen gyül össze a falu fiatalsága. Olyankor rendesen komoly s különféle irányú és tárgyú felolvasásokkal szórakoztassuk külön a serdült ifjúságot s külön a felnőtteket. Ezen belmissziói ténykedésünkre. mint a hitélet intenzivebb fejlesztésére irányuló munkásságunkra nagy szükség lesz a háború után is, mert a külső csapások által meggyötört embernek hitét mélyítenünk kell. Általában tisztában kell lennünk nekünk azzal, hogy nagy átlagában a háború előtti társadalom nem volt eléggé keresztyén. Mutatkoztak itt-ott a ker. erények virágai ugyan, de túlságos elszigetelten s a mi