Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-09-16 / 38. szám

1916 EVANGELIKUS "ORALLO szeretetmunka folyt is, az sem fakadt igaz keresztyén lelkületből, hanem inkább esak valami külső tetszelgésből, túlságos modern altruismusból. Nekünk ezt az önmegtagadó krisztusiszeretet munkásságává kell mélyitenünk s az egyházat egyfelől az evangéliomnak meggyőző hirdetése, másfelől a szeretetmunkásság körének kiszélesítésével élővé, munkássá, tevékennyé kell tennünk. És kérdem, mikor volt több alkalom erre? Hiszen a háború ezer és ezerszámra termi az emberbaráti szeretetre szorulókat a bénák, nyomorékok, süketek, vakok, árvák és özvegyek egész csoportját. Igaz, hogy ezekről az állam is gondoskodik némileg, hanem ez még édeskevés, nekünk kötelességünk ezt a munkát a lelkiekre is kiterjesztve kiegészíteni s egyenesen a lelkiismeret ügyévé tenni. Nemaradjunk a felszínen, mert bár templomaink látogatottakká lesznek, mégis ugy látom, hogy afféle fájdalom-szenvedés szülte pillanatnyi kényszerkeresztyén vallásosság az sokaknál, — nekünk ezt kell a rendes mederbe terelnünk s a hitet a lélek igazi tartós kincsévé, a lelkület megnemesitő erejévé, s az idő forrásává kell tennünkS a mennyiben elvi szempontból rá kell mutatnunk arra, hogy a mi ma történik, annak oka néni a keresztyénség, kanem okai az emberek magok, a kik nem tudnak eléggé keresztyének lenni, — gyakorlati szempontból meg "kell világitanunk azt a kérdést is, hogy a háború ütötte társ., gazd. és politikai élet réseit nem ragaszthatjuk be egyszerűen a vörös keresztes külső szeretetmunkásság angol flastromaival, mert ez még nem maga á keresztyénség, hanem annak csupán eltorzult csalfa képe, nem eyyébb szent dolgok sátorában profán dolgokkal való üzérkedésnél. Nekünk a mély sebekre hathatós, a mérget rögtön eltávolító gyökeres operációra s annak eszközeire van szükségünk s ezeket a lelkiekben csupán és egyedül Krisztus evangelioma nyújthatja nekünk. Ha tehát a háború után eredményes munkát akarunk végezni, térjünk vissza ehhez a 2000 év óta élő, ható erőhöz s tegyük azt ugy az egyes ember életelvévé, mint a társ. élet megnemesitő erejévé. Győzzük meg az embereket arról, hogy a mostani háborúban nem a keresztyénség mondott csődöt, hanem igenis az a mai keresztyénség, az a felszines, keresztyén mázzal bevont vallási bölcselet, — a mint azt helyesen hangsúlyozta egyik idősebb, tapasztalt lelkésztestvérünk, — a mely nélkülözte az igazi keresztyén erkölcsi tartalmat s mihelyt azután az első kísértésnek lett kitéve, nem lévén eVég erős az ellenállásra felborult s maga alá temette a rajta épült larsadalmat minden ő hazugságaival egyfftewben. 310 Uj időket kezdünk élni, Testvéreim 1 Uj perspektívák nyilnak előttünk komoly intelmehet kiáltva felénk. Sokszor eszembe jut e nehéz időkben drága Megváltóm ama kijelentése: „ti vagytok a föld sava, ha a só megizetlenül mire használtatik? — nem jó azután semmire, hanem hogy kivettessék és megtapottassék" (Máté ev. 5. 13)1 Vájjon gondolkodtunk-e már az Urnák eme egyszerű, de következményeiben oly messzemenő és mély tartalmú mondása felett? Vizsgáljuk először önmagunkat, azután imára kulcsolt kezekkel Isten megsegítő kegyelmébe vetett hittel s a végleges győzelem biztos reményében ügyünk iránt (Ap. csel. 5. 34) lássunk a munkához és pedig a lelket kereső, a lelket megtaláló s az önmagával meghasonlott, boldogtalan emberi lelket megmentő munkához. Ezrek szeme, fájó-könnyes szeme fordul felénk már most, de még inkább a háború után. Értsük meg fájdalmaikat, töröljük le könnyeiket; — akadnak hitközönyösek, ingadozók, — oszlassuk el kételyeiket s kapcsoljuk vissza a lelket az örök mindenség végtelen harmonikus rendjébe, az Isten szeretetén megnyugvó gyermeki hit mély áldásaiba s végül, a kiket ez a tüzpróba sem tört meg eléggé s egyéni gőgjükben azután is, mint hitetlenek veszik fel a harcot velünk szemben, azok előtt a tett, a krisztusi szeretetmunka áldott gyümölcse legyen fényes tanúbizonyságunk arra. hogy igenis nekünk jogunk van az élethez, mert olyan eszmékért harcolunk, a melyek örökértéküek, a melyek egyedül képesek az életnek igazi értéket kölcsönözni s igy az embert boldogítani. Krisztus eszméivel s ezen eszmék embert boldogitó, társadalom nemesitő eszközeivel munkához hát! Munkához különösen akkor, mikor a viharjárta levegő megtisztul s a vérrel megharmatozott természetnek a nap áldó, uj éltet adó melegére lesz szüksége. Legszebb lelkipásztori teendőink azok lesznek, amikor ez áldé meleg.ől meg nem engedünk fosztani egy boldogtalan, önmagával meghasonlott lelket sem s Isten országa szent, magasztos ügyének megnyerjük a legmegvetettebb, legutolsó embert is. (Vége.) BEJÉLET. Kerületi lelkészi értekezlet. A bányai egysázkerületi lelkésri értekezlet a ker. közgyűlés megelőző előértehezlet titán, vagyis zzept, hó 20-án d. u. (este) lesz megtartva.