Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-09-16 / 38. szám
"308 eVANGEUKUS ŐRÁLLÓ 1916 tanácskozásunkba esetleg az egyhmegyei felügyelő urakat is bevonva, a testvéreket s az egyházak elöljáróságát ezen gyakorlati keresztyénség munkaterére szólítsam. A jöuő nagy feladatai azonban nem csupán egyes emberek képességeit és erejét igénylik. Egyházainkban a munka terhét nem lehet kizárólag a lelkésznkre és a tanítóságra rakni, Az egyetemes papság elve, a mely egész egyházvezetőségünkben érvényesül, a lelkész és hivek közös szolgálatát parancsolja az egyházépités, egyházgondozás minden terén és a missziót, a mit az egyháznak hivatászserüen teljesíteni kell, a lelkipásztorok mint vezetők csakis a világiakkal karöltve, egyesitett erőuel és igazi együttérzéssel tölthetik be. Csakis e feltétel mellett uárható igazán eredményes munka, fl Jézus szent neuére kérem tehát első helyen az egyhközségek mindenrangu elöljáróit s azután a hivek összeségét — s vajha e kérelmem a kivánt helyre eljutna s ^meghallgatást találna — hjgy legyenek lelkészeikkel ily együttérző, együtt munkálkodó tagjai anyaszentegyházunknak, élőtagjai a Krisztus testének ; egyek a munkásszeretetben. Ha ez meglesz, bár a teendők egész sokasága áll is előttünk, erős a hitem, hogy miként az elmúlt évben, ugy a jövőben is, igyekezetünkben megsegít minket a jó Isten. Sántha Károly. Egy mindenkitől szeretett s nagyrabeesült ősz költőpap emlékének szenteljük e sorokat azzal a kegyes óhajjal, hogy találjon megnyugvást a Múzsák társaságában s hevitse daltelt lelkét az az istenfélelem s az az alázatosság, mely őt minden költői lelkű s evangéliumi szellemű pap előít oly kedvessé teszi. Tehetségét, erős akaratát s szeretetét a gondjaira bizott nyáj erősitésére halmozta a munka óráiban, mikor pedig leszállt az est, csendes kis tuszkulánumának könyves szobájában, leveles ládája mellett az Úr szolgája ábrándos lelkű, csaknem nőies gyengédségü költő képében {ejti ki mély kedélyének inspirált hangulatát. Teste, lelke, egész lénye lyrikus. A legkisebb impressióra is erősen reagál s különösen a természetben megnyilatkozó isteni szellemet énekli egész szivvel. Ami lelkét érintette azt tökéletes költői formában s kedves hangon adja vissza. Jól választja meg a hangulathoz leginkább hozzá illó formát, mi vérbeli költővé avatja. Lelkivilága nemes, tiszta és őszinte, verselése pedig könnyed, tetszetős és elegáns. fl gyengéd, szerető családapa annyi szeretettel szollal meg családi költeményeiben, hogy szinte magunk előtt látjuk a kis papcsaládot s talán a tiszta, egyszerű s egészséges falusi szobából kiáradó levendula virág illatát is érezzük. Minden gondolata plasztikus s különösen festői s leiró versei élénkek. De nemcsak a dalnak mestere Sáníha Károly, hanem a magasbatörő, hatalmas eszméket dalló ódának is. Teljes nagyságában akkor bontakozik ki, midőn lelke az Úrhoz száll; ilyenkor oly mélységes szeretet, melegség és imádat sugárzik ki soraiból, egész lénye oly naiv, mint akár Dr. Lutheré. Keresetlen egyszerűsége ugy vonza fel az ember lelkét] Legszebb azonban akkor, midőn a vallásos érzés a hazafiuival párosul. Tartalmasságán kivül dicséretet érdemel termékenysége is. Alig van egyházi lap, melynek olvasóközönsége ne élvezte volna költeményeit. Az „Őrálló" is hálatelt szivvel siet az ősz költőpap ünneplésére s mindig szeretettel fog a hűséges munkatársról megemlékezni. Hogy nyájának milyen pásztora volt az verseiből kisugárzik. Aki az isteni Mestert oly sok s oly szép versben dicsőíti, az csak odaadó, kötelességtudó hitért élő haló pap lehet. Ünnepeljük ma az immár 50 éves munkában megőszült költő papot s szelid szép ősz fejére fonjuk koszorúba a hála s szeretet illatos virágát.