Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-09-16 / 38. szám

"308 eVANGEUKUS ŐRÁLLÓ 1916 tanácskozásunkba esetleg az egyhmegyei felü­gyelő urakat is bevonva, a testvéreket s az egy­házak elöljáróságát ezen gyakorlati keresztyén­ség munkaterére szólítsam. A jöuő nagy feladatai azonban nem csupán egyes emberek képességeit és erejét igénylik. Egyházainkban a munka terhét nem lehet kizá­rólag a lelkésznkre és a tanítóságra rakni, Az egyetemes papság elve, a mely egész egyház­vezetőségünkben érvényesül, a lelkész és hivek közös szolgálatát parancsolja az egyházépités, egyházgondozás minden terén és a missziót, a mit az egyháznak hivatászserüen teljesíteni kell, a lelkipásztorok mint vezetők csakis a világiak­kal karöltve, egyesitett erőuel és igazi együttér­zéssel tölthetik be. Csakis e feltétel mellett uár­ható igazán eredményes munka, fl Jézus szent neuére kérem tehát első helyen az egyhközsé­gek mindenrangu elöljáróit s azután a hivek összeségét — s vajha e kérelmem a kivánt helyre eljutna s ^meghallgatást találna — hjgy legyenek lelkészeikkel ily együttérző, együtt munkálkodó tagjai anyaszentegyházunknak, élőtagjai a Krisz­tus testének ; egyek a munkásszeretetben. Ha ez meglesz, bár a teendők egész soka­sága áll is előttünk, erős a hitem, hogy miként az elmúlt évben, ugy a jövőben is, igyekezetünk­ben megsegít minket a jó Isten. Sántha Károly. Egy mindenkitől szeretett s nagyra­beesült ősz költőpap emlékének szen­teljük e sorokat azzal a kegyes óhajjal, hogy találjon megnyugvást a Múzsák társaságában s hevitse daltelt lelkét az az istenfélelem s az az alázatosság, mely őt minden költői lelkű s evangéliumi szellemű pap előít oly kedvessé teszi. Tehetségét, erős akaratát s szerete­tét a gondjaira bizott nyáj erősitésére halmozta a munka óráiban, mikor pedig leszállt az est, csendes kis tuszkulánu­mának könyves szobájában, leveles lá­dája mellett az Úr szolgája ábrándos lelkű, csaknem nőies gyengédségü költő képében {ejti ki mély kedélyének inspi­rált hangulatát. Teste, lelke, egész lénye lyrikus. A legkisebb impressióra is erősen reagál s különösen a természetben meg­nyilatkozó isteni szellemet énekli egész szivvel. Ami lelkét érintette azt tökéletes költői formában s kedves hangon adja vissza. Jól választja meg a hangulathoz leg­inkább hozzá illó formát, mi vérbeli köl­tővé avatja. Lelkivilága nemes, tiszta és őszinte, verselése pedig könnyed, tetszetős és elegáns. fl gyengéd, szerető családapa annyi szeretettel szollal meg családi költemé­nyeiben, hogy szinte magunk előtt látjuk a kis papcsaládot s talán a tiszta, egy­szerű s egészséges falusi szobából ki­áradó levendula virág illatát is érezzük. Minden gondolata plasztikus s külö­nösen festői s leiró versei élénkek. De nemcsak a dalnak mestere Sán­íha Károly, hanem a magasbatörő, hatal­mas eszméket dalló ódának is. Teljes nagyságában akkor bontakozik ki, midőn lelke az Úrhoz száll; ilyenkor oly mélységes szeretet, melegség és imádat sugárzik ki soraiból, egész lénye oly naiv, mint akár Dr. Lutheré. Keresetlen egyszerűsége ugy vonza fel az ember lelkét] Legszebb azonban akkor, midőn a vallásos érzés a hazafiu­ival párosul. Tartalmasságán kivül dicséretet ér­demel termékenysége is. Alig van egy­házi lap, melynek olvasóközönsége ne élvezte volna költeményeit. Az „Őrálló" is hálatelt szivvel siet az ősz költőpap ünneplésére s mindig szeretettel fog a hűséges munkatársról megemlékezni. Hogy nyájának milyen pásztora volt az verseiből kisugárzik. Aki az isteni Mestert oly sok s oly szép versben di­csőíti, az csak odaadó, kötelességtudó hitért élő haló pap lehet. Ünnepeljük ma az immár 50 éves munkában megőszült költő papot s szelid szép ősz fejére fonjuk koszorúba a hála s szeretet illatos virágát.

Next

/
Thumbnails
Contents