Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-22 / 4. szám

1915 EVANGE LIKUS ŐRÁ LLÓ 27 idesereglő értékes lelkeknek, hitet, mely­ben mindig több a vallásosság, mint a felekezetiesség, több mindig az evan­gélium, mind a dogma, több a lélek, mint a betli, több a Krisztus, mint a jőpap! Készülj, evangélium egyháza e dicső szerepre, fí nagy, hires, német egyete­mek levegőjében ma némuljon el a szubtilis, az eredményben édes kevés pozitiv igazságra vezető vita: készüljünk az ünnepre, Allah fiait az istenfiuság méltóságába avatni. ]ön Kelet. ... Ez előtt véres kardot hordtak e hazában e hirre, ez előtt e kiáltás — „jönnek a törökök"—a rémület reszketését idézte elő, most lelkünk a századokon keresztül hol akarva, hol akaratunk ellenére altatgatott testvéri vonzalom felélesztett szent tüzével készül a nagy lélektalálkozásra. Budapesten török mosé épül; tör­vény készült a mohamedánizmus, az izlam recepciójára. Ki tudja: vájjon viszont a Sofia Hagia felé nem tesz-e egy lépést, hogy oltárán, azon a lerombolt, kidobott oltáron ismét elfoglalja trónját a Krisztus? . . . , . Ki tudja? ..... ]ön a Kelet Szatmár, 1916. „Vízkereszt" napján. Duszih Lajos. Egyetemes lithurgia. Az Ev. Őrálló egyik utolsó számában az e­gyetemes lithurgiáról irt cikk jelent meg. Ez olyan kérdés, amelyhez — azt hiszem — mindenki hozzászólhat, hiszen az egyetemes pap­ság elvénél fogva ualamennyien érdekelt felek vagyunk, nem csupán a lelkészek,az egyház fel­kent tagjai. Isteni tiszteletünk énekből, imából és szent beszédből áll. Lássuk először az éneket, amely a mi ág. hitv. ev. egyházainkban felhangzik. „Ahány ház. annyi szokás" elvénél fogva minden gyülekezet másként énekel, az eredeti dallamot saját izlése szerint idomitotta, mintha minden gyülekezetnek külön egyházi dallama volna, annyira eltérő az eredetitől, pedig hát e­redeti dallamaink vannak, amelyeket olyan mó­don kellene énekelnünk, amilyeneknek azokat a szerzők irták, költötték. Nincsen talán egyetlen­egy dallamunk sem, amelyet hazánkban egyen­lően vagyis eredeti dallama szerint énekelnék. Azt hinné az ember, hogy tiszteletből nagy reformátorunk Luther iránt az ő magasztos „E­rős várunk nékünk Isten" az ő általa szerzett dallama szerint énekelik. Dehogy! Itt is találunk olyan eltéréseke , hogy a hivő, aki véletlenül vagy szándékosan egy más község isteni tiszte­letén vesz részt, nem énekelhet a gyülekezettel, mert a dallamot meg-el-kiforgatták, hogy a ven­dég nem ismer rá. Igy jártak pl. az ev. tanárok és tanitók orsa. egyesületének tagjai Szaruason, amikor közgyü­lésöket bevezető isteni tiszteleten megjelenve nem énekelhettek, vagy ha énekeltek a szép számban megjelent hivőket annyira megzauarták, hogy azok nem vehettek részt az éneklésben ; a sse­gény orgonista meg zauarban volt, nem tudta, kinek orgonáljon: a vendégeknek-e vagy a ren­des egyháztagoknak. Azt mondhatná erre valaki: az istenitiszte­letet nem vendégek számára tartják, hanem a gyülekezeteknek. Jó! De ez nem jogosítja fel az illető gyülekezetet, tanítót, orgonistát arra, hogy egy szerzeményt máskép használják, mint ami­lyennek szerzették, annyit még is megkívánhat a dalköltő is, hogy költeményét, dallamát, ha már használják, ugy használják, amint azt szerzette. Az egyes egyházkerületek megkísérelték már, hogy az istenitiszteletnek ezen részét egy­öntetűvé tegyék; fíltdörfer, Kapi és Nagy irtak is u. n. chorálkönyveket, amelyek által kerüle­tüknek hasznára kívántak lenni, az egyes kerüle­tek szerették is volna, ha ezeket az egyh. ének­könyveket az illető kántorok vagy orgonisták használják. De mit látunk? Majdnem minden egyes chorálnál ott vannak az u. n. „eltérések", azaz lehetőué teszik az énekvezéreknek, hogy a dallamtól eltérő módon használhassák^dallamot. Ez nem helyes. Itt vagy-vagy nem tűrhető. Tes­sék az eredeti dallamot használni vagy nélkül. Hogy ez nem könnyű feladat, tudom. Egy­szerre eltéríteni a helytelen énekhez szokott gyülekezetet nem lehet, mert az éltesebbek nem tanulnak, nem tanulhatnak meg egyszeri hallásra uj dallamot, azután a megszokott, ősöktől átuett énektől eltérni nem szeretnek, jobban mondva nem akarnak. Pedig ők a hangot vivő hivők az énekelésben. Itt csak az iskola által lehet ered­ményt elérni. Ott tanulja meg a gyermeksereg a helyes dallamot, őket használja fel a kántor az énekuezetésre s akkor menni fog. Ne higyje

Next

/
Thumbnails
Contents