Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-08-05 / 32. szám
1916 Nem a magam számára kérek elégtételt e sorokban, de a magasabb nivón álló lelkészképzés követelményének tartom, hogy a segédlelkészt is, ha egyébként más kifogást ellene nem találunk, esak azt, hogy „segédlelkész", tartsuk embernek, kinek ha „nincs családja", mégis van kiadása. Én nagy elégtételt kaptam, mert ugy a rozsnyói egyházközség hiuei, mint a város többi egyházi és társadalmi körei őszinte fájdalommal vették tudomásul távozásomat. Rozsnyó, 1916. julius 25. Máezay Lajos esp. segédlelkész. Lelkipásztopkodásunk jobb teendői ö háború után. Irta s az atsó nógrádi papi értekezleten Jeloluasta Bieílik jS'ilOS legendi eu. lelkész 111. S majd a háború után, mikor a világmérkőzés véget ér, mik legyekek hát főbb teendőink, hogy az elvesztett vezérszerepet visszanyerjük s a boldogtalan lelket ahhoz vezessük, a ki egyedül lehet vigasza, támasza, az Ur jézushoz, flz újjáalakító társ. reformmunkában minő szerepet kell magunkhoz vonnunk nekünk első sorban prot. papoknak, nagy Lutherünk világmegrázó munkájának épen négyszázados évfordulóján? Mik lesznek lelhipásztorkodásunh főbb teendői a háború után ? Igen a háború után, ezt azért emelem ki, mert most a háború alatt tényleg csak másodrendű szerep jut az egyháznak s vele nekünk is. Most oly megrázkódtatáson megy keresztül az emberiség, maga az állami s vele a társadalmi élet is, hogy az emberek nem érnek rá velünk törődni. Elég most kinek-kinek a maga baja .... övéi megélhetésének biztosítása stb. stb. . . . s nekünk tényleg esak kórházi szerep jut. . . . Igaz, hogy ez is szép munkatér, áldásos munkamező, de nagyon nehéz, s valljuk be őszintén nem, sok eredménnyel jár. Elvi szempontból sem kedvez nekünk ez az idő, a menynyiben a való élet s a bekövetkezett események épen a keresztyénség csődje mellett látszanak bizonyítani s elkedvetlenitőleg hatnak mindnyájunkra, a kik a szépnek, a jónak győzelmét a krisztusi szeretet által igyekeztük előmozditani s végső kialakulásában a nemzetközi viszonyok teljes békés, türelmes kifejtését gondoltuk máridőszerünek. S látjuk, hogy csalódtunk, ebből láthatjuk, hogy tehát a keresztyénségnek, mint a társadalmat átformáló eszményi igazságok elvi erejének az ügye még távolról sem állt ugy, mint a hogy 259 gondoltuk volna, miből következik . . . , hogy még nagyon távjl vagyunk az elértnek vélt eredménytől is s még igen sokat kell dolgoznunk, fáradnunk, hogy a kivánt eredményt elérjük. Mert ne ámitsuk magunkat, a háború sem fog mindent megjavítani / Mindenesetre alázatosabbakká tesz sokakat, megtöri az egyéni gőgöt, de a ki túlságos optimista megvilágításban látná a háború utáni helyzetet, nagyon csalódnék. Legyünk reálisak, lássunk tisztán s tudjunk helyesen Ítélni — mérlegelni. Miben látom én biztosítva leik. munkálkodásunk nagyobb sikerét ugg valláserkölcsi, illetve egyházi téren, mint társadalmunk teljes átalakítása körüli teendőkben? Szögezzük le tényként előbb azt az igazságot, hogy bár a háború alatt közvetlen szerepe nincs is az egyháznak, az emberiség psyehéje annál fogékonyabb lesz a háború után s ugy a talaj, mint magok a viszonyok épen nagyon alkalmasak lesznek eddiginél intenzivebb valláserk. és társ. munkára. S ha ez áll, akkor első sorban nekünk papoknak lesznek e téren ujabb feladataink melyeket, ha megvalósítunk, a közjót az emberi nem boldogulását elősegítő évszázados munka alapjait rakjuk le ... . Igen legelső fontos feladatunk, Testvéreim, az egységes elvi állásfoglalás a háborúval, mint államéleti és társadalmi jelenséggel szemben. Egy aktuális théma ez s nem tudom foglalkoztatok-e e kérdéssel alaposabban ugy theologiai, mint társ. tudományi alapon. Félbeszakitottátok-e falusi komóciótokat néha azzal, hogy leültetek volna s olvastátok volna Charles Riehet, Alfréd Fried (Handbuch der Friedensbervegung), Ottfried Nippold, Hans tDehberg kiváló soeiologusok e kérdés elvi megvilágításával foglalkozó hires munkáit?! Felsorolhatnám egy csomó svájci, hollandi, dán és német theologus nevét, a kik a most duló világháború kitörése óta e kérdésben polemizálnak s ez irányban már egész irodalmat teremtette«, — . . .de nem célom, hogy e kérdés részletes kifejtésével foglalkozzam, csupán figyelmeztetni akarlak, hogy tanulmányozzátok azt. S meglássátok, hogy ti magatok fogtok rájönni arra, hogy a békemozgalom e társadalomnemesitő munkájában ti vagytok, illetve vagyunk első sorban hivatva arra, hogy e téren mi keresztyén papok az uttörés apostoli munkáját végezzük. Ne tegyétek magatokat tul ezen a kérdésen azzal, hogy a paeifizmus törekvése csupán az érzelem világából fakadó idealizmus, de nem számol az emberi természet realizmusával, jóhangzásu mondás ez, de elvi érv gyanánt el nem fogadható, — mert akkor mi a mi vallási idealizmusunk ? flz is E UANGELIKUS ŐRÁLLÓ
