Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-01 / 27. szám

XII. év. Budapest, 1916 julius 22 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. ®S FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJDONOS: NOSZKO ISTVÁN rák-osk«res/.tu-ri lelkes/.. FÖ.S I i X KATA itSAK : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL ágtal

vi t«sp«Ttí.—le-lK---S/. kiskéri lelkész. tii.l «.-ai < ).< f j DUSZIK LAJOS GÖ/nÖKYJANOS szatmári lelkésrt. ejifrjvsi fő^vm. ijray.yatfi Megjelenik netenként eav iven A lap ára : Egész évre 14 K Péiévre 7 K Egyes szám ára .. 40 J Hiideteäi'lc es (>u,lj az«rok i Ll>H . . 40 K AllillldÓ hi!" Iptíf« Pl:»

1«« VHZrn' TARTALOM]EQyZEH : VEZERGIKK : A lerméngek megváltása. - TÁRCA. Könyörgés. Biró László. — A tiszavidéki egyházmegyei lelkészegy esiílef gyűlése. — Családkönyvek vezetése, uegyes házasságok és ifi a gyermekek vallásos nevelésének nyilvántartása. Krahuleez Aladár. Irodalom. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A termények meguálíásü. Midón ezelőtt 11 esztendővel jelenlegi lelkészi állásomat elfoglaltam, elmentem egyházközségünk régi pártfogó főúri családjához bemutatkozni. fíz öreg gróf ur azt kérdezte tőlem: hogyan vannak a lelkészi fizetéssel? Feleletem ez volt: minden meg van már váltva! A közmunka, a rozs, a széna, a fa, a csirke, szóval minden eddigi természetbeni lelkészi járandóság. S ezt én — bár nem én csináltam, hanem az egyházközség vezetősége épen az elődöm halála után csinálta meg az esperesség jóváhagyásával — bizonyos fokú büszke érzéssel mondtam azért, mert amidőn más lelkész-testuérektől hallottam, hogy mennyi bajuk van a hivekkel a termények, de főleg a közmunka be- illetve leszolgálásánál, igen öruendtem neki, hogy nekem uj helyemen ilyen kellemetlenségeim nem lesznek. Az öreg gróf ur megcsóválta a fejét s azt mondta: hát kérem ezt nagyon rosszul csinálták; jöhetnek idők, a mikor ezt vagy Ön, vagy as utódai nagyon, de nagyon meg fogják bánni. S amikor ennek az előttem, tapasztalatlan fiatal ember előtt érthetetlennek látszó kijelentésnek okát kérdeztem, a tapasztalt főúr csak annyit mondott: hát kérem a történelem azt bizonyitja, hogy igen bölcsen cselekedtek az elődök, amikor a lelkészeknek és tanitóknak a jó megélhetést mindenféle terménynyel biztositották, mert bármilyen idő is volt, ezek az egyházi tisztviselők mindig gondtalanul éltek s igy függetlenitve az anyagi gondoktól buzgón teljesítették hivatásukat. Sajnos igaza lett a főúrnak — mert ime itt az idő, a rettenetes idő, amikor a termények és szolgálmányok megváltása, s jőleg az egyszersmindenhorra való megváltása nagyon, de nagyon megbosszulta magát, Nagy gondot okoz a készpénz fizetésű egyhási tisztviselőnek ma a megélhetés, még ott, a hol a termények megváltása még nem történt meg, vagy a hol nem egyszersmindenkorra, hanem minden évben a napi áron váltanak meg, ott sem a lelkész, sem a tanitó a drágaságot nem érzi, hanem a főúr szavai szerint, ma is gondtalanul élnek s függetlenitue az anyagiaktól buzgón teljesithetik hivatásukat. A szociális eszmék terjedése idejében történt, hogy egyházunk alkotmányilag is gondoskodni kiváiTt a földművelési munkák és személyes szolgálmányok készpénzben való megváltásáról (322 §.) Egyházi hatóságaink pedig egyik másik helyen szinte ambicionálták a terménybeli megváltásoknak keresztül erőszakolását és nem akadt egy tapasztalt főúr sem, aki a megváltásokban rejlő veszedelemre rámutatott volna, pedig, amint tudjuk, a nép sehol sem ment a megváltásba simán és könnyen; ma is sziuesebben ád búzát, rozsot, csirkét s egyéb terményt, mint készpénzt. Nincs is azokban az egyházközségekben, a hol terményekben fizetnek a hiuek, megközelítőleg sem annyi hátrálék, mint a hol az egész egyházi adót készpénzben róják le, Egyházi hatóságaink hibájából eredő eme hátrányos megváltásokat minden körülmények között rendbe kell hozni, s vagy az előbbi állapotot helyre állitani, vagy pedig a hiványok revíziója által a megváltásokat ugy szabályozni,, hogy a megváltási ár évről-évre a termények napi árához viszonyitva legyen megállapítva. A megváltási árat pedig állapítsa meg minden évben az egyházmegyei számvevőszék egységesen az egész egyházmegyére vonatkozólag. Mindazon egyhári tisztviselők, akiknél a megváltás nem igy, hanem egyszersmindenkorra történt, kérjék az egyházmegyei hatóságoktól a hiványok felülvizsgálását s a régi hiványokkal való összehasonlítását s ezek után a régi helytelen intézkedések helyre igazítását. —