Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-07-01 / 27. szám
210 E V AN QELI KüSÖRÁ L LÓ 1916 Egyházi hatóságainknak pedig szives és jóakaratú figyelmébe ajánljuk ezen kérdésnek gyors és igazságos teljesitését. r „ . TÁRCA KÖNyÖRQÉS. Fölszállunk hozzád világ magvetője, Te láthatatlan öröh szeretet; Népek — nemzeteknek nagy Istene Áldjuk, dicsőítjük a Te neved. Te aki úr vagy mindenek fölött Hegyelmedet óh áraszd ki reánk, Fordítsd felénk könyörülő orcád Midőn szivünkből hozzád száll imánk. Sokat vétkeztünk Atyánk ellened, De te irgalomnak vagy Istene, Óh ne hagyd hát népedet magára, E szörnyű vészekben maradj vele. Állítsd meg végre a gögös ellent, Hisz látod Hrisztus táborára ront, Gyilkos fegyvereknek zord csapása Immár háborgó nagy vértengert ont. A mélységből kiáltanak hozzád Szegény tépett, meggyötrött híveid Nincs kebel, mely fájdalomtól ne égne És nincs szív, mely már ne vérezne itt. Megbűnhődtünk mi már sok vétkeinkért, Porig aláztad már büszke fejünk', Üzd el hát végre a vészek átkát Nagy Isten, harcainkban légy velünk. Mint Mózesnek a sivatagokban Tüzoszlopod mutassa az utat És ha lankadnánk, acélozd meg újra Boldog jövendőkért küzdő karunkat. Áldott szent kezeid teremtsenek Uj életet a bus romok felett, S szegény elűzött hajléktalanok Hadd találjanak békés nyughelyet. Buzgó imákban kérünk jó Atyánk, Öntsd ki a te áldó Szentlelkedet Népek- nemzetek királyaira, Uralja őket békés szeretet. Egymásnak béke-jobbot nyújtsanak, Hogy ne folyjon többé a vérpatak És szűnjék meg e földi gyötrelem. Mégis Atyánk, hogyha jónak látod Szent akaratod legyen meg. — Ámen 1 Csernátfalu. Bíró László. A tiszauidéki egyházmegyei lelkészegyesület gyűlése. A tiszavidéki Eelkészegyesület ez évi közgyűlését junius 14-én tartotta Sátoraljaújhelyen, az ottani egyház testvéries meghívása folytán, fiz értekezletet megelőzően Dómján Elek helyi lelkész szolgáltatta ki az Ur szent vacsoráját a háborús közlekedési viszonyok romlása miatt nem teljes számban megjelent lelkésztestvéreknek. Az értekezlet, ill. közgyűlés színhelye a testvéri szeretettel átengedett református tanácsterem volt. Paulik jános elnök a közgyűlést a tőle immár megszokott súlyos és magvas/elnöki megnyitóval vezette be, melyben a korszerű kérdések legfontosabbjaival foglalkozott, midőn kiemelte a háborúnak óriási romboló hatását s felhívta a lelkésztestvérek figyelmét azokra az uj feladatokra, a melyek ezután reánk várnak. A legeslegfőbb feladat — szerinte — a háború életgyökereinek a kiirtása, a minek lehetőségéről, dacára a sok ellenvetésnek, nem szabad nekünk lemondanunk s a mi az igazi keresztyénség meggyökereztetésével s a hitélet mélyülésénél sikerülhet is. Szerinte a háború nem elodázhatatlan fátumként lebegő átok az emberiség feje fölött, hanem emberi közrehatás, emberi hibák és mulasztások folyománya, a mely azért kellő emberi vigyáz Atal s paedagógiai eljárássál ki is küszöbölhető az emberiség életéből. S hogy ez eddig nem sikerült, annak részben magok a történeti egyházak, illetve azoknak egyes méltatlan faktorai is az okai, mivel nem kezelték elég erélyesen a keresztyénség szent elveit, sőt keresztyénietlen szavaikkal és magatartásukkal gyakran hintették el a népek között a viszály magvait. A jelen s jövő papságára az a feladat vár, hogy a lelkekben s a világban megbomlott egyensúlyt helyreállítsa s az emberiséget az Istenben való béke magaslatára segítse, a mi csak az eddiginél sokkalta intenzivebb lelkipásztori tevékenység által válik lehetségessé. S ezek után rámutatott az egyházi élet és a hitoktatás terén mutatkozó reformokra. . . . fi minden jelenlevőre mély hatást tett megnyitót annak az óhajnak kifejezésével, hogy az egyházi sajtónk utján érdeme szerint szélesebb körben is megismertettessék, közgyűlés jegyzőkönyvébe foglalta s érette elismerését és köszönetét fejezte ki. Az elnöki megnyitóval kapcsolatban tudomásul vette a lelkészegyesület, hogy Révész János értékes tanulmánya a reverzálisról a Luther-Társasághoz kiadás végett beterjesztetett, továbbá, hogy a theologiai reform, melyet a tiszavidéki lelkész egyesület 1911. évi értekezlete