Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-15 / 3. szám

1915 ajándékra s az elhunyt hősök családjai felsegélyezésére. Így hadikölcsönre ezer koronát jegyzett, egyéb célokra pedig 120 koronát adományozott. Tanulóinak száma 116, ezek közül evang. volt 60, református 16, r. kath. 12, izraelita 28. r* fror? Tagadhatatlan, hogy legújabban mi evangélikusok — főleg lelkészi karunkból sokan — nagyon eltávolodtunk a Prot. írod. Társaságtól. Pedig azelőtt 29 évvel mi is ott voltunk Budapesten annak bölcsőjénél és részt vettünk Zsilinszky-vel és Masznyik-hal annak megalakulásában Szász Károly püspökkel, továbbá Henessey-vel, Petri Elekkel, Radácsi-vö 1, Szöts Farkassal, Kovács Ödönnel, Németh Istvánnal, Révész Kálmánnal s másokkal, és bizalmasabban is nem egy eszmecserét folytattunk Szász püspökkel, Henessey és Szöts házánál s másutt. Meg is talál bennünket kezdettől fogva máig is a figyelmes olvasó a Társaság választm. tagjai között, sőt jósokáig siirün szerepeltünk a vándor-gyüléseken jelen voltak között is a Liévay Lajos által gondosan késziiett s a Prot. Egyházi és Isk. Lap hasábjain évről-évre közzétett jegyzékében. Mi több, mi evangélikusok különösen főleg Maszriiih hatalmas röpiratában — képviseltük budapesti, pataki és erdélyi theol. tanártársainkkal nehéz viták közben a protestáns szabadelvüséget His Alberl és Dicsőfy-é'k debreceni szűkebb felekezeti orthodoxiájával szemben a Társaságban. A prot. szabadelvüség szolgálatában akkor láttam leghatalmasabbnak Tisza Kálmán alakját. De nem is volt okunk később sem egy Henessey és Szöts titkársága alatt húzódoznunk az írod. Társaságtól. Hisz harmadfél évtizeden át talán a mi neveinkkel vagy jegyeinkkel találkozott legtöbbször a Prot. Szemlében a szives olvasó. Agitáló ismertetéseinkkel is sokban hozzájárultunk a Társaság népszerűsítéséhez és taggyüjtő mozgalmához egyházainkban és tanítványaink körében. — És ma, — onnan leszorultunk 1 Mert ugy véljük sokan, hogy a Prot. Szemlében uj, különben csakugyan , , művészi stílű" szerkesztője alatt nem az épitést, s nem a békességet munkálták. De nagy bátorsággal „Megállj l"-t kiáltott nekik Debrecen s ennek hatalmas egyéniségű és lángbuzgalmu püspöke Balthazár 1 1 Nem nézem én azt, — mint Nagy Károly és Béla kartársaim — hogy az „uralkodás"-vágya nagyobb-e a debreceni püspökben, vagy a kormányzás művészete, erősebb-e benne a jogász uagy theológus qualitása, a politikus vagy vallásos egyházi személyiség, — s azt sem keresem, hogy lelkük táborkara: az „0 R L E" részéről mennyire szereti a „tömjént" vagy sem, — csak tisztelettel és a legnagyobb elismeréssel hajolok meg kiváló főpapi egyénisége és sikerekben igen gazdag alkotásai előtt. Megdicsőült benne ínég a fronton is az Isten kegyelme a hazai kálvinizmus, sőt protestantizmus szolgálatában! Amidőn az utóbbi években az írod. Társaság stagnálását látta, sürgősen annak szolgálatába állott s az „ORLE" tagjainak „kooperációs" irányú megnyerésével hatalmasan emelte a tagok létszámát. Debreczen és Baltazár a magyar ref. papság nagy többségének ez a természetes uezére ezzel a Prot. Írod. Társaság jövendő fejlődését alapozta meg. Hűséges munkatársával, a nagytud. Lencz Géza professorral a valódi prot. közeledésnek, sőt közösségnek rendületlen hive. Kár, hogy ebben a magasabb uniós törekvéseiben: a szükségesekben való együtthaladás és együttműködés szolgálatában Bpest és Patak az ellenzéke. Megértük tehát azt, hogy az „orthodox kálvini hitéleti zárkozottsággal" vádolt Debrecen bontotta ki az igazi prot. liberalizmus zászlaját. S h^gy ez Baltazár püspöknek komoly törekvése és őszinte munkássága — sőt ezzel készül a reformátió négyszázados évfordulójának egységes megünneplésére, magánleveleiből épp' ugy kitűnik, mint múltkori impozáns debreczeni szerepléséből. Szerencsés véletlen, hogy oly közelségben van Geduly és Tüdős püspökkel. A világháború után e 3 püspökre nagy feladatok várnak. Áldás és béke koronázza nemes törekvésüket az egyházirodalmi és társadalmi müvek megalapozásában és létesítésében! Arra nézve is van Baltazárnak s a Társaság uj titkárának: a mi f?a//aynknak — s ez igen fontos — ígérete, hogy a Prot. Szemle „fiatal óriás" gárdája felhágy eddigi fölényes tónusával s egyoídalu csipkedő sőt gúnyolódó modorával. S ne is mindig ugyanaz a különböző nevek és jelek alatt dolgozó környezet egyedül töltse ki a Prot. Szemle hasábjait. Annyi bizonyos, hogy elvileg is fontos okból szivesebben láttuk volna Lencz kezében a Prot. Szemlét Debreczenben az egyetemen, mint a fakultáson Kolozsvárt. De hát miért mondom el mindezeket az „Evang. Őrálló"-ban? Azért, hogy a multak keserűségeit feledve újból megnyerjük ev. egyházi, főleg papi köreinket a szép multu Prot. írod. Társaság szent ügyének. Mi is karoljuk fel magunk részéről kellő pártolással és buzgó taggyűjtéssel ez egyetlen közös prot. orgánumunkat s legolcsóbb s mégis igen tartalmas Szemléjét. Baltazár és Petri püspökök, mint a paritás elvét