Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-04-29 / 18. szám
1916. EVANGE L IKUS ŐRÁLL O 140 uek a feladata itt élő véreinket a szülőhaza iránti kötelességre tanitani és előkésziteni arra a történelmi feladatra, amely reá a nagy euró-, pai háború befejezése után várakozik. Ebben az utóbbi feladatban azonban nekünk, lelkészeknek jut a munka legnagyobb része, mert egyes magyar újságok, részben anyagi érdekből, részben pedig politikából nemhogy szót emelnének a hazavándorlás szükségessége mellett, de inkább ellenakciót fejtenek ki az ellen. Szeretett szülőhazánkban minden magyarra szüksége lesz a háború után. Sokan közülünk esengve várják azt a percet, amelyben a hajóközlekedés megindul Magyarország felé, de sokaknak biztatásra, bátorításra van szükségük. Minden hazatérő magyar nagy-nagy értéket fog jelenteni a háború után; minden ittmaradt nagy-nagy veszteséget. Százszoros ez a veszteség, ha az ittmaradó magyarság szellemi és lelki gondozása el van hanyagolva, mert igy a veszteség tökéletes és jóvá nem tehető. fí mi egyházunk amerikai lelkészei lángoló lelkesedéssel folytatják a rájuk bizott missziót, de a mai körülmények között nem érhetnek el olyan eredményt, mint amilyen hazafias és egyházi szempontból múlhatatlanul szükséges volna. Az ev. lelkészi kar magára van hagyatva; hiányzik a gyülekezetek szeroes együttműködése ; hiányzik egy központi vezetés, hiányzik az amerikai magyar ev. esperesség. Raffay Sándor budapesti lelkész, theol. tanár meglátogatta gyülekezeteinket a háború kitörése előtt s már ő felemelte szavát az ev. gyülekezetek szervezése érdekében. Már ő meggyőződött arról, hogy a mai állapotok tarthatatlanok. A lelkészek és gyülekezetek ki vannak szolgáltatva az amerikai egyházi hatóságoknak, amelyek jobbadán jóindulattal vannak ugyan irántunk, de amerikai szellemet akarnak bevinni gyülekezeteinkbe a magyar szellem és hazafiasság rovására. Nt. Raffay Sándor arról is meggyőződést szerzett, hogy gyülekezeteink a „Slav Missio" kebelébe osztattak be, nagy fájdalmára a gyülekezetek magyar érzelmű tagjainak. Sajnos, hogy ilyen körülmények között csaknem lehetetlen a pánszláv propaganda elleni küzdelem is, holott a pánszláv agitátorok a leghevesebb agitációt éppen a templomok körül fejtik ki. Ezt az állapotot nem szabad tovább ölbetett kezekkel néznünk. Tiz népes evangelikus egyházközség nyíltan állást foglalt már az esperesség létesítése mellett és ez a tiz gyülekezet haladéktalan akciót akar és élén lelkészeivel, sürgősen kéri az esperesség megszervezését. fiz esperességre váró feladatok nem csak nagyon nagyok, de nagyon sürgősek ís. A ma- , gyar állameszme szolgálata, a hitélet ápolása, az ev. vallású magyar családok összetartása vár erős szeruezetre és szellemi vezérre, itt veszek bátorságot arra is, hogy megemlítsem a magyar iskolák rettentő szükségét is, mert az amerikai magyarság életének ez a legszomorúbb fejezete. Fájdalommal kell megállapítani, hogy az amerikai „Publik School", a nyilvános és kötelező iskola szakadékot támaszt a szülő és a gyermekei között. Nincsen amerikai magyar lelkész, akihez valamelyik, avagy több híve sírva ne jött volna, hogy gyermeke nem akar immár magyarul beszélni és szégyenli a szüleit és szégyenli a származását. Hitemre merem mondani, hogy száz meg száz vagyonos szülő csak azért marad Amerikában, holott nehéz munkával megszerezte magának a kivánt jómódot, mert a gyermekei hallani sem akarnak a Magyarországra való visszatérésről. A mi elszóródott erőnk kicsiny, hogy az amerikai iskolának és az utcának a hatását ellensúlyozzuk. Rendszerre, iskolára van szükségünk Mindig és szünet nélkül hirdetnünk kell a haza iránti szeretetet. Meg kell ismertetnünk a gyermekkel dicső hazánk történetét s ezt a munkát már a bölcsőnél kell kezdenünk, ha azt akarjuk, hogy a gyermek ne szégyelje a szüleit, ne szégyelje magyarságát s ha azt akarjuk, hogy ne vesszen el végleg a magyarság számára. Amig amerikai egyházi fenhatóság alatt állunk, legerősebb fegyveremtől, az iskoláktól meg vagyunk fosztva, és jaj nekünk, ha ez a fegyver hamarosan nem kerül a kezeinkbe. Mi, akik itt élünk messze idegenben, kinos szenvedések között látjuk töredezni magyarságunkat, — és nem várhatunk mástól segítséget, mint a magas kormánytól és az egyetemes egyháztól, amelyek az amerikai magyar ev. esperesség szervezésével világító és melegítő tüzoszlopot gyújthatnak nekünk. Ne várják meg azért az illetékes magas körök amig a háború véget ér, A háború eltarthat még — amitől Isten mentsen meg bennünket —hoszszu hónapokig, sőt évekig is. A munkát most kell megkezdenünk, ha szülőhazánkat és magyarságunkat a tőlünk telhető legjobb módon szolgálni akarjuk. A háború után tőlünk, amerikai magyar egyházaktól kéri számon a magyar nemzet az amerikai magyarságot és mi remegünk attól, hogy eszközök hijján nem tudunk számadást nyújtani. A mi eszközeink gyarlóságával szemben már megindult a nagy propaganda az amerikai
