Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-22 / 17. szám

1916. hogy golgothai engesztelő áldozata érvényes? Az Ur üres sírja! A jeltámadás nélkül a nagypénteki: „elvégeztetett" megerősítő „Ámen" nélkül maradt volna. Ámde a mennyei fítya nem hagyja a benne bízókat megszégyenülni soha s az emberi ármány és gonoszság ítéletét; „halálra méltó" feloldotta s kimondta a végérvényes ítéletet: „jézus él!" E bátor húsvéti vallomásra van ma is szükségünk, mikor annyi külső és belső ellenség támadja az egyszer megvettetett fundámentumot. El tehát a kishitű kétkedéssel, a tétovázó lanyhasággal! Bátran előre, Krisztus egyháza, a feltámadt, az élő Üdvözitő szent nevében! Ő maga kormányozza egyházának a zajgó hullámoktól és zugó vihartól hányatott hajóját! Ű maga, mint a jó Pásztor ma is legelteti egyházát gyönyörűséges helyeken és viszi kies vizek mellé. Ö maga ád szolgáinak is erőt, bátorságot és esüggedetlen kitartást ama heves, kíméletlen és elkeseredett harcban, melyet a közöny és hitetlenséggel, a guny és botránkozással vivniok kell. El kellene csüggednünk sokféle ellenségeink láttára; ámde a húsvéti hittel szivünkben valljuk a jézus sírjánál, hogy Ő maga „veténdi ellenségeit talpai alá zsámolyul." Húsvéti ünneplésünk azonban csak akkor lesz igazán áldásos, ha végül a keresztyén reménység érzelmével is zarándokolunk a jézus sirjához. Ne ünnepeljük tehát húsvét áldott, szent ünnepét, mint a pogányok, kiknek nincsen reménységük, hanem mint az Ur Jézus megváltottai, a kik számára a bűnön és halálon diadalt aratott győző vitéz életet és romolhatatlanságot hozott világosságra. fí kik pedig e szomorú húsvét reggelén bánatos szivvel és könnyes szemekkel állanak drága halottjuk sirhalrriánál, jöjjenek el ők is egy csendes órára az Ur Jézus sirjához — vigasztalódni, megenyhülni — a viszontlátás édes reménységével! ]

ahn Jakab. TARCA MBNLJASSZONU IMÁDSÁGA ELTŰNT VŰLEGÉNIJÉÉRT *) I. Kor. XIII. 13. ,,Megmarad a hit, a reménység, a szeretet." Hérdezem — hallgat J Hívom — nem felel

1, faj Istenem, mit érez e kebel 1 Hirt nem tud róla, rég már, senki sem: Él-e vagy meghalt az én fegyesem ? A szivem érte csaknem megszakad, Siratnom öt, Uram, ugy-e szabad? A sok bánat közt mily nagy az enyém — Oh sírok, sírok, sírok. Nincs remény l De van

0 még, van remény, én Istenem, Engedd ezt hinnem, hadd ezt érzenem 1 Ha visszajönne 1 Ha már visszatért, Hogy hullna porba ez a gyenge térdl S ha mégse tán: mindsírig gyászolom, Neked leszek jegyesed, jézusom; Hiszem, hogy túl a csillagok körén Újra meglátom öt. Van még remény 1 Sántha Hároly. oooO@Oooo Tekintsetek hittel a feltámadásra / Fekete felhőnél borúsabb az élet, Homorabb a lelkünk, zordabb, mint valaha. Szerető vigaszra, hajh, de rászolgálunk 1 Messze repült, messze a béke angyala. De szivetek a gond bármennyit eméssze, Bármily nagy legyen is könnyetek húllása, Tekintsetek hittel a feltámadásra 1 Zajong és dübörög most a földnek kérge: Pokoli elemek nagy üstjében izzik. De hitét nem veszti, ki tekint az égre; Reményét Istenbe veti, Benne bízik. Ne csüggedjünk azért, bármily gyászban élünk. Nem lehet messze a hajnal hasadása. Tekintsetek hittel a feltámadásra l A csaták zajában, durva ölni vágyban, Hány ezernyi sebből húll a népek vérei Nagy pénteki napok végtelen sorában Ú mennyi nemzetnek van nagy temetései De ez az idő sem törhet meg bennünket, Meg nem öldökölhet a kétségek árja: Tekintsetek hittel a feltámadásra 1 *) Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő müvéből: „Háborús Idők Imádságoskönyve." Hadbavonult katonák és azok családjai számára. Irta: Sántha Károly. Debreczen 1916. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala." A mintegy 10—11 ivnyi szép kötésű könyv ára 1 kor. 20 fill. Nagyobb rendeléseknél árengedmény,