Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-15 / 16. szám

XII. év. Budapest, 1916. április 15. 16 szam EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pó&tai kiilöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Nos'/ko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) kiilöenöő. tfl FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULA.I

DONOS: MOSZKO ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. FÖÄ1INKA I A KS \K : 5CHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL ág'í'alvi esperes-lelki-s/ kiskéri Lelkész. cink ol ai leik < hx. DUSZIK LAJOS GÖnÖRYJÁNOS szatmári leikés«. eperjesi főnyin, igazgató Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f Hiifdecöisrtk ti« pályázások ana: I<ire»z old»

: . 40 K AliiLiadó hir.l«>'ósn* uiei>« ye

«es az mait TARTAtOMJEGlJZÉíi : VEZÉRCIKK: 110, szóval: Eggszázfiz. — szikla. — Evangélikus Jetuéng. Egy lelkész. — Hol az osztó igazság? Zathureezky László. — Irodalom. — TÁRCA. Virágvasárnap. Bíró László. - Hyilf kérelem. Noszkó Istuán. — Belétet. — Pálgázatok és hirdetések. 110, szóual: Egy száztíz. A számok beszélnek; szavukban vád, intelem, óvás vagy jajkiáltás van. E szám a mi egyházunk útjára fénysugarakat hint. Ott ragyognak e számjegyek előrevetítve a mi fejlődési utunkra boruló fehér ködön szivárványosan, nagy biztatásul. Száztiz leánydiakunk volt a mi gimnáziumainkbein az 1914—15. évben, fí tanügyi bizottsági jelentés szerint semmi zavaró momentum nem idéződött fel ez ujitás nyomán gimnáziumi tanuló ifjúságunk magaviseletében; sőt, hogy a kormányközegek aggodalmait eloszlassa, „a leány magántanulók rendes óralátogatásának a tanulmányi és fegyelmi rendre vonatkozó hatását feltüntető jelentéseit . . . a kormányhoz terjesztette" a tanügyi bizottság, (jellemző adat, hogy a legtöbb — 28 — leánygimnazista Nyíregyházán volt; adassék érette elismerés, dicséret ezen gimnáziumunk lendületes szellemű vezetőségének.) Ez a szerep a mi egyházunk igazi szerepe. Az aggodalmaskodó, a minden korszerű újítástól, kivált a középiskolai reformtól érthetetlenül (?) vonakodó tanügyi kormány elé tárjunk mi biztató mintát. Soha és sehol nem nyílt alkalom autonomiánk gyakorlati érvényesítésére oly fölényesen a kormánnyal szemben, mint e téren. Ma oda állunk elébe és e számmal kiáltjuk: íme, mi megértettük időnket, a mi iskoláink kitárt kapuin szabad bemenetele van a komoly feminista, vagy ami azzal egyet jelent, az igazán szabadelvű, tehát: evangéliumi gondolatoknak. E gondolatokat megtudjuk érteni. A férfi és nő közötti külömbségtevés ellen protestáló evangéliumi elv (l. Kor. lev.), mely a nőt kiemelte az e ponton sötét klasszikus korbeli elnyomott, rabszolgaszerü helyzetéből ma, amikor a fegyverrel kiirtott, kibukott, elnyomorított férfimunkaerők helyére a nőket vezényeli be a kenyérrel kényszerítő Munka, komoly őrhelyeire, rajvonalaiba, — ez az elv gyakorlati jelentőségre emelkedett. Jönni fognak a diákleányok s letelepednek a megritkult sorú főiskolapadokon, fi roszszul értelmezett prüdéria bajtársias tiszteletté komolyul és nemes, buzdító hatásokkal teli mérkőzéssé, egymással egy vonalon haladni akarássá, vetély- nem: versenytársi szép erőfeszítéssé izmosul. Ma a nőt oda állította a háború az elcsendesült műhelyek munkaasztalaihoz, a nő kezének ma keményebbek az izmai, mert a kalapácsot kell emelnie. A tudomány, művészet, irodalom előkészítő, gyakorló terein, a gimnáziumok porondján íme az első csapat emberül megállotta helyét, Nem elévülhetlen és elvitathatlan érdeme-é egyházunknak, hogy önmagához,