Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-04-08 / 15. szám
EVßNGELIKUS ŐRÁLLÓ 1916 nem is lesz párja. Csakhogy ezen egész hazai egyházunk szolgálatában álló intézményen még százezrekre rugó adósság terhe fekszik, s igy az egyetemes egyház megtehetné, hogy a begyűlő jubileumi adományokkal ezen adósság törlesztéséhez is hozzájárul s ilyképen biztosítani törekszik ezen egyedülálló intézetünk jövőjét, annyival inkább, mivel az összes tervbe vett többi szeretet-intézetek csak ugy működhetnek igazán evangelikus szellemben, ha előbb — amit az egyetemes közgyűlési határozat pedig utolsó helyen emlit — a „diakonissza-intézményt" fejlesztjük. De erre most nem kivánok részletesebben kiterjeszkedni. Talán — ha itt lesz hozzá az idő és alkalom — máskor megteszem. Csak azt emlitem még meg, hogy első sorban mindenesetre Budapesten az ország szivében kell egy egyházunkhoz s az alkalomhoz méltó szeretetintézetet felállítanunk, hol az összes keresztény egyházak versenyre keltek egymással a legkülönfélébb szeretet-intézmények felállításával, csak egyházunk hiányzik a sorozatból, egyházunk, mely épen a szeretetben munkás hitet vallja az üdvözülés alapjául. De amiért most tulajdonképen szót emelek, az, hogy kövessen el immár mindenki mindent, ami esak erejétől telik, az egyetemes gyűlés határozatának megvalósítása érdekében. Eddig sokat irtunk, indítványoztunk s zugolódtunk a miatt, kogy nincsen határozat, nem tudjuk milyen célra buzdítsuk a híveket adakozásra. Nos most, ha az utolsó órában is, de végre meghozta az egyetemes közgyűlés a végleges határozatot. Ne essünk tehát ismét azon konok hibánkba, hogy talán kritizálni kezdjük, tetszik-e a határozat mindenkinek — nem lehetett volna-e talán jobb célt kitűzni, -- nem hozatott-e későn a határozat, — nem alkalmatlan-e a gyűjtéshez a mostani nehéz idő, mikor a háború okozta sebek gyógyítására ezer oldalról van áldozatkészségünk igénybe véve, — nem hiusitotta-e meg a Gyámintézet konkurrens gyűjtésével eleve a remélt sikert, — nincs-e most már, közvetlenül a jubileumi év előtt, minden gyülekezet saját jubileumi alkotására túlságosan igénybe véve, — mondom tekintsünk el ezen s minden más képzelhető ellenvetéstől s kezdjük meg lelkes buzgósággal az egész vonalon a terv méltó megualósitásához szükséges munkát. Az egyetemes közgyűlés „minden lelkész és tanitó erkölcsi kötelességévé teszi, hogy ezen gyűjtést minél lelkesebben felkarolja" s egyházunk bizonyára most sem fog csalódni lelkészei és tanítói buzgóságában. De hiszen nekünk felügyelőink és tanáraink is vannak. Hát ezeknek nem ép olyan becsületbeli kötelességük a gyűjtés felkarolása? Nos, keljünk versenyre a nemes ügy érdekében s csak örülni fogunk, ha túlszárnyalnak bennünket az eredményben. Igaz, hogy azt a milliót, melyet az elmulasztott nyolc év alatt könnyen csszegyüjthettünk volna már elveszítettük, de azért minden erőnket összeszedve még most is tekintélyes összeget szedhetünk össze. Nem tudom, hogy hány gyüjtőivet küldtek szét; — hozzám az 1751-ik került. Felteszem, hogy lesz összesen négyezer. Ha mindegyiken átlag csak 100 korona gyül össze, máris együtt lesz ez év végéig 400.000 korona. S száz koronát mindenki könnyen gyűjthet. Én március 24-én kaptam az iuet, s most harmadnapra, márc. 26-án már együtt van 57 k. 30 f., pegig hol van még szeptember hava. S ha egy falusi gyülekezetben könnyen össze lehet gyűjteni néhány száz koronát, Budapesten s alföldi gazdag népünknél Békéscsabán, Szarvason, Orosházán stb. stb. játszva ezreket szedhetünk. Szükséges azonban, hogy minden kedvező alkalmat kihasználjunk. Adjon jó példa gyanánt s tehetségéhez képest mindenek előtt maga a gyűjtő ; szavaztassunk meg bizonyos összeget a gyülekezeti pénztárból; a nőegylet sem fog elmaradni s egy kedvező alkalommal szedett offerlórium is szépen eredményezhet. Ha szeptemberig házról házra meglátogatjuk a híveket szintén tekintélyes összeg gyül egybe. Hányszor veszik most igénybe egyesek közbenjárásunkat, mit mindig szívesen teszünk meg minden díjazás nélkül. De ha egyesek mégis honorálni szeretnének, tegyük eléjök a gyöjtőiuet. Így a jótettet jótettel fizethetik meg. Ismerek egy főszolgabírót, ki előtt mindég ott fekszik valamely nemes intézmény gyűjtőivé, s ily módon százakat gyűjt évről énre különböző célokra Ezt mi is megtehetjük, S még valamire szeretném a figyelmet ráirányítani. Az egyetemes közgyűlés határozata „felkéri a püspököket, hogy a gyűjtés irányítását a kezükbe vegyék." Ez valóban felette szükséges, — de még valamit tehetnének püspökeink. Sok előkelő, jómódú hívünk van mindenfelé, gyárosok, tőkepénzesek, nagybirtokosok, kiket lelkész, tanitó, felügyelő, tanár nem igen tud eredménnyel megközelíteni, Ha azonban püspököktől kapnának Írásbeli felszólítást, az bizonyára meghozná a várt eredményt. Minden esperes közölhetné egyházmegyéje területéről azokat, akik a tekintetben számba vehetők volnának, Örömmel értesültünk a lapokból, hogy már református testoéreink is készülődnek az 1917-i reformációi ünnepre, ezzel is elismerve a lutheri reformáció úttörő és vezető jelentőségét. Vigyázzunk, hogy tul ne szárnyaljanak bennünket. Hi'