Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-08 / 15. szám

1916 szen Luther és szellemi alkotása, a reformáció, első sorban a mi örökségünk. Legyünk méltók ezen örökséghez ünneplésünkben s ünnepi alkotásainkban egyaránt. Tegyük meg kötelességünkat — az utolsó órában, Ágfalva. Scholtz Ödön esperes. Isten neuében. ) Álljon a uallás a mérlegen! irány. Édes fiaml Ajkadon Isten nevével, szivedben Isten igéjéuel indulsz a sokasodó napok megujuló küzdelmeinek. Őrszolgálat, hirszerzés, rajvonaltüz, gépfegyver, jobbról srapnel, balról gránát, felülről bomba, alulról akna: bizony kemény próbára teszi a legerősebb ember ellenálló képességét is. fl mindegfelől fenyegető veszedelmeknek ez észbontó izgalmában, az élet minden pillanatban beköuetkezhető elvesztésének tudatában mi az az eszme, ami ébrentartja a lelket, mi az a bizonyosság, ami eloszlatja a kétkedést, mi az az erő, ami megszünteti az aggodalmat? A hitetlen fő azt mondja, hogy sorsunkat a vak véletlen vezeti; kétségbe is esik mindjárt, amint válságos helyzetbe jut. A hivő lélek azt vallja, hogy Isten akarata nélkül egy hajunkszála sem görbülhet meg, s ezért ^könnyen tud megnyuguást találni a Mindenható végzésében, Akit betölt az Isten eszméje, annak lelkében bizonyossággá erősödik a hit s megóvja őt az életnek mindenféle viszonyai között. Szinte közönségessé lett már az a mondás hogy a lövészárkon keresztül életben és haláig ban egyaránt Istenhez jut el az ember; megtanul ott imádkozni as is, aki sohasem gondolt a másvilágra. Neked, édes fiam, nem volt szükséged arra, hogy a rendkívüli körülmények vezessenek a hit ösvényére; hiszen a szülői házból vihetted megaddal az Isteni gondviselés hitéből fakadó vallásos érzelmet. Ha ez az érzelem őszinte és föltétlen, ha nem merül ki üres külsőségekben, ha nem követel kizárólagosságot a maga részére, ha békében hagyja mások lelkiismeretét: nemcsak nehéz sorsunkban lesz oltalmazónk. hanem az élet legtartósabb örömeinek tiszta forrását is megtaláljuk benne. A hit legszebb virága a lélek nemessége, legszebb gyümölcse a jóeselekedetek sokasága. * *) Mutatuány a mult számunkban ismertetett: Dr. Yietórisz József nyiregyháai eu. főgymn. igazgató „Leuelek a Harctérre" eimü munkájából. Hit nélkül nincs optimizmus, optimizmus nélkül nincs sikeres munka. Nekünk pedig optimistáknak kell lennünk utolsó lehelletünkig, utolsó csepp vérünkig. flmily mértékben igazolja mindenkor a hit cselekedetünket, olyan mértékben igazolják ma az események is hitünket. Zsebedben a biblia: oluasd el mennél többször a 46. zsoltárt. Ebből támadt Luther éneke, ezzel mennek harcba német testuéreink: „Erős uárunk az Úristen!" fl 44. számban is megsziulelésre méltó sorokat találsz: „Mert nem az ivemben bizom és kardom sem védelmez meg engem; hanem te szabaditasz meg minket szorongatásainkíól és gyűlölőinket te szégyeníted meg engem." fl 91-ikből is megjegyezheted a következőket: „Elesnek mellőled ezeren és jobbfelől tizezeren: hozzád nem is közelit a vész." Azután: „Segítségül hiu engem s ezért megszabadítom őt; vele nagyok hábosuságában, megmentem és megdicsőítem őt." Szöuetségeseink bizalma, semleges államaink jóindulata, ellenségeink kétségbeesése, győzelmeink sorozata mind azt mutatja, hogy hitünk elég erőt adott karunknak, karunk pedig elég eredménnyel végezte munkáját, Bizonyára emberé a munka, Istené az áldás. De káromolja Isten nevét az, aki az eget nemtelen boszu, önző érdek, aljas haszonlesés, hatalmi túltengés neuében ostromolja. Mi sorsa lehet még a hitszegőnek I ? . . . Ne átkozzuk őket, elég átok rajtuk szégyenletes nevüknek örök gyalázata. Igazán kétségbe kellene esnünk az emberi elvetemültségen, ha nem látnók biztató jeleit annak is, hogy a semleges államok között akadnak az igazságnak hódoló, a nemzeti erényeket megbecsülő, a gazságot tétlenül nézni nem tudó államok. Bulgária már mellettünk van; reméljük, a többi se lesz ellenünk. Nyílegyenes vonalban sorakoznak egymás mellé Hamburgtól Konstantinápolyig egymás után az egyensúly és béke megteremtésére szöuetkezett hatalmak; ugyanily egyenes köuetkezetességgel, mondhatnám természetes uaskényszerüséggel koronázza meg munkájokat mielőbb Istennek áldása. Nem kell erényeinkre mutatnunk, nem kell érdemeinkre hivatkoznunk: végesek azok és mulandók. A történelemnek e legnagyobb napjaiban is „álljon a uallás a mérlegen!" Higyjünk diadalunkban; tegyünk meg mindent, amit tehetünk ; uárjuk nyugodtan az ítéletet. Tartsd meg hitedet, hited megtart tégedet. Isten neuében kezdd és uégezd munkádat touábbra is, édes fiaml