Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-08 / 15. szám

XII. év. Budapest, 1916. április 15. 16 szam EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pó&tai külöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. E3 l£9 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULA.JHONOS: NOSZKO ISTVÁN rák-os keres/, CUTÍ lelkész.. FŐttlJNKATA KS ^ K . SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL a^íalvi esperes-U^ik s/. kiskéri lelkész. cinkotai lelktsz. DUSZIK LAJOS GÖnÖRYJA-NOS szatmári lelkésc. e|ierj«-si C«%yiu igafcpató I A eei?leiiik hetenként epv iven \ A lap ára : I Lg ész ej(Ve 14 K • É'ÉVRE^ . . 7 K ! - -eMá m ára 40 f itnj»iWk ex palv azur.ok ain . 4(1 K 1 SRidó tiiri|p

féMe^ uje^e yea".« sz-iunT TARTAEiOMJEQyZÉfí : VEZÉRCIKK: Az utolsó órában. Scholtz Ödön. - Isten neueben. — Vietórisz József Testuéreim, esah álmodjatok. Horémusz Pál. — Irodalom. — Innen-onnan. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Az utolsó órában. A reformáció 400 éves jubileumának előkészítése tárgyában. Végre, úgyszólván az utolsó órában, meghozta az egyetemes közgyűlés határozatát, hogy a reformáció 400 éves évfordulójának látható alkotással leendő megünneplése céljából egy evangélikus szeretetházat alapit, illetve annak alapját megveti s ezen célre az általános egyházankénti és egyenkénti gyűjtést elrendeli, s e napokban — vagyis csaknem 5 hónappal a határozat meghozatala után, — végre a gyüjtőivet is megkaptuk. Ezen gyüjtőiv kézhez vételekor mindenek előtt elszomoritó érzések és visszaemlékezések váltak ki szivemből. Önkénytelenül visszagondoltam arra, mikor az annak idején nagy felkarolásnak s komoly egyházi köreinkben talán némi tekintélynek is örvendett „Mis*ziói Lapok" eimü havi folyóiratomnak 1907 évi utolsó számában „1907—1917" feliratú cikkemben, mint a legelsők egyike ráirányítottam a közfigyelmet a tiz év múlva bekövetkező reformációi jubileumra, s annak megemlítésével, hogy a külföldi protestáns sajtóban már gyakran jelennek meg hírek az ezen jubileum érdekében megindult előkészületekről, rámutattam azon alkotásokra, melyeket a gyülekezetek esperességek, egyházkerületek s egyházegyetem, tiz évi buzgó előkészület után 1917-ben nálunk is megvalósíthatnának, fíz egyházegyetem jubileumi alkotásaképen „a pozsonyi díakoniszsza anyaháznak korszerű kiépítését s annak egész hazai egyházunkra kiterjedő egyetemes evangélikus kórházzal való kiegészítését" emiitettem fel megvalósítandó cél gyanánt, hangoztattam, hogy „kezdjük ,el aa ehhez szükséges gyűjtést s megtakarítást már 1908-ban aa egész vonalon. Bármily kicsiny s igénytelen legyen is a kezdet, az az éuek számával s a jubileumi év közeledtével, az ünnep iránti érdeklődéssel és lelkesedéssel lépést tartva nőni s gyarapodni fog! Végül hangoztattam, hogy ha mindnyájan megtesszük kötelességünket, akkor a még hátralévő tiz év leteltével egyházunk külsőleg s belsőleg kiépülue, megerősödve s mintegy újjászületve léphetné át a reformáció ötödik évszázadának küszöbét." flzóta nyolc esztendő mult el. Időközben egyházi lapjainkban számtalan előkészületre serkentő lelkes cikk jelent meg, s számos életrevaló terv terjesztetett az egyházközigazgatási fórumok s ezek utjain az egyetemes gyűlés elé. Évről-évre tárgyaltuk a kérdést, ^vitatkoztunk a felmerült teruek felett, — de nem akadt senki az erre hiuatott tényezők között, aki erős kézzel ragadta volna az eszmét, s nem nyugodott volna, mig az egyetemes gyűlés kellő időben végleges határozatot nem hoz s ezzel alkalmat nem ad a megvalósításhoz szükséges intézkedéseket idejében megtenni. Hogy ki lett volna erre már az egyházban viselt méltóságánál fogva is első sorban hivatott sőt kötelezett, azt ugy vélem, mindnyájan gondoljuk. De ne panaszkodjunk, hisz most már ugu sem használ. Tekintsünk el ezen elszomoritó visszaemlékezésektől s nézzünk bizalomteljes reménnyel a jövőbe. Az utolsó egyetemes közgyűlés mint a 11? szám alatt hozott határozatából láthatjuk, lényegileg ugyanazt tűzte ki 1917-ben megvalósítandó jubileumi alkotásul, amit én már 1907-ben megjelöltem. Igaz, hogy a pozsonyi gyülekezet azóta a diakonissza-anyaház korszerű épületét már maga felállította s kórházzal is kiegészítette, s igy maga olyan „szeretetházat" emelt, amelynek hazat egyházunkban még nem volt s egyhamar