Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-01 / 14. szám

XII. év. Budapest, 1916. április 1. 14 szám EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pó&tai külöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye; külöenöő. ÜSS FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTÜLA.l DONOS: NOSZKO ISTVÁN rák«sktíres/,t;tri leikés/.. FŐ.*UXKATAi<S \K : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL tyfíalvi «speres-lelk'-s/. kiskéri lelkész. cinkotai lelkész. DUSZIK LAJOS GÖAÖRYJÁNOS szatmári leikés:.'. eperjesi ffígyin igazira t'"> TARTALOH]EGyZEK s VEZBRCIKK: A fakultás. - A MELE uálaszfmányának ülése. Belétel. — Pálgázatok és kirdetések. Megjelenik hetenként egv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f H-ii dtítések es piilyaznrok aívt; Kgttxz ulda. . .tu h. Alhtuiió birdetéatímiutí|4e ^ tws. 'd szuiut Irodalom. fí fakultás. Az örömnek, büszkeségnek és reménynek el nem fojtható érzésével olvastuk, szívtuk a lelkünkbe azt a rövid hirt, hogy a theol. fakultási bizottság ülésezett. Tehát mozgunk, élünk. Keressük az utat a teljesebb mozgáshoz, a szabadabb érvényesüléshez. De levett kalappal, tüzes lelkesedéssel köszöntjük a bizottságot — egyhangú határozatáért, melylyel kimondja, hogy az egyetemmel szerves kapcsolatba hozott theol. fakultást akar. Mégis van valami időérzéke a lelkeknek. Hasonló lehet a növények ösztönéhez, melylyel kidugják fejüket a rögök alól, ha jön a meleg tavaszi szellő. Megérezzük, hogy jön a nagy jubileum s benne jön ébreszteni, magához emelni, vagy lesújtani, dicsérni, vagy karhoztatni a Luther lelke. Nincs, nincs itt helye semmi tétovázásnak. A kis átmérőjű érdekek ma halványuljanak el. fikik a horizonton állanak, csak messze előre nézzenek s mikor a jövő útját nézik ki, a partikuláris hagyomány-féltés keskeny vicinális vágányait hagyják el. Igy neki lendülve, a közös egyetemes célt megrögzítve, a szűkebb látóhatáru szempontokat mellőzve, igy megérintve, megihletve az alkotás lelkétől, megteremtjük a fakultást. Az egységes törekvés ellenálhatlan ereje majd elbűvöli azokat is, akik ma még nem tudnak egészen elszakadni a helyi érdekek vonzáskörétől és azokat is, akik már szokás szerint egy előkelő kézlegyintéssel intéztek el bennünket. Mi az óraketyegésből is riadót hallunk ; az is muló percek halálharangja. Amennyit késtek eleinte, annyival nagyobbat akarunk lépni, hogy végre célnál legyünk. Amint közeledik a jubileum, ugy ismerjük fel a kényszerült [hisz mi üldözött egyház voltunk) elhajlást igazi rendeltetésünktől. Mi a tudományos hit egyháza vagyunk. Nekünk kellenek az iskolák, nem azért, hogy bennük felekezeti érdekeink szerint formált paedagógiai mintába öntsük a generációk lelkét, hanem hogy az örök emberi fejlődés szerint érdekeit megóvjuk, hogy a szabad gondolatban, a becsületes kritikában rejlő nagy kulturérdeket megóvjuk. A mi igazi szószékeink egyetemi kathedrák voltak. A reformáció gondolatai egyetemekről, a tudomány tűzhelyeiről röppentek szét a lelkekbe, fí mi hithőseink egyben a nemzeti kultura és az egyetemes művelődés héroszai. Mi tehát csak régi örökségünkhöz, melytől jogtalanul és igazságtalanul elütöttek, akarunk hozzájutni. Mi nem a felekezetünk lobogó szineire akarjuk átfesteni a legmagasabb iskola tanszékeit, nem a tudomány sasszárnyait akarjuk átkötözgetni dogmatikánk békóival, csak