Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-08 / 2. szám

1915 EVAN G E

LI KUS ORALLO 11 Mi három nyelvű egyház vagyunk; tehát három nyelven kell beszélnünk. Ezzel a három nyelvvel s közülök a magyarnak tökéletes kezelésével adhatunk esak ijju lelkészi gárdánk kezébe igazán mindenütt ervényes útlevelet a végbizonyítvány alakjában, útlevelet az érvényesüléshez, a tekintélyhez. Ez lesz az unió megépitésének lehetősége. Ez a nagy lépés népünk lelkének konszolidációja Jelé. És igy, a népünknél használatos három nyelv okszerű müvelésével még egyet érünk el: a százados kisértetnek, a nemzetiségi mumusnak végleges eltemetését. Dlx

i - szikla flppól az eu. theol. fakultásunkról. Aki a legutóbbi ev. egyetemes gyűlésen részt vett, tanuja lehetett egyebek között azon felette érdekes eszmecserének is, melyet az ág. hitv. ev. theol. fakultás létesítésének immár elodázhatlan eletszíiksége váltott ki az elmékből. Katona lelkészet, belmisszió, a reformátió 400 éves jubileuma, tanitónőképzők felállítása, papi fizetésrendezés ügy intézésének küszöbön állásával egyidejűleg zörget a fakultás is ev. egyházi életünk történelemmé válandó fejlődésének főajtaján. De a fejlődésnek — akárcsak egy templomnak — több ajtaja is uan, mert halljuk az intenziu vallásoktatás, a magyar prot. bibliatársaság, a prot. nyomda s egyéb lelki igénykeresők kiáltásait is a mellékajtókon. Mit csináljunk? Sokat kellene markolnunk és szorítanunk is. Lehetséges az? Talán lehetséges olyanformán, mint ahogy okos lelkek tudnak sokat és jól beszélni. Kezében a kérelem (Luk. ev. XI. 9.) és a jog (1848: XX. t. e.) szabadságleveleivel megkopogtatja tehát az egész magyarhoni Lutheránia neüében a kiküldött eu. theol. fakultási bizottság a magyar állam alkotmányos két főfórumának: a parlamentnek s általa a királyi laknak fények hapuit; és hisszük, nalljuk meg, reméljük, hogy e sorsdöntő időkben a vállalkozás nem dől dugába , a szándék igen komoly; az akarat — amely a jogügyi bizottság javaslatával szemben is érvényesült — erős, és igy meg van a kilátás arra nézve, hogy a bizottság nem lesz névleges, de olyan, mely nenét tettekkel fogja beleírni egyházi históriánk könyvébe. De vájjon régibb kontroversiák s érdekellentétek nem zavarandják s hátráltatják a sikert? Mert három illustris egyet, gyűlési felszólaló tag beszédjéből jósolni lehetett némi égborulást, ugy hogy a már-már sudárba szökellő rég elvetett magnak betakarítását veszély látszott fenyegetni! Édes Istenünk mentsen meg a szent theologiai tudományok csarnokának építésénél visszavonások látszatától is, most, midőn az idők telje ittl s a lelkek epedue várják világszerte a béke szivárványa színeit! Ne fjlj békeangyal! esak szövögesd a színes leplet! Tudomány múzsája ne reszkess! a theol. tudományok szellemi hajléka csöndben fölépül! a jó lelkek megegyezése meglesz! rabies theologorum, vagy egyéb furor s terror nincsen; egyházi anarchia nincsen, — csupán régi dal zeng régi dicsőségről a lanton s némi prestigekérdés jogigénykodik. E tényezők azonban mind áldott entente-be állhatnak össze könnyen. Hogyan? Az idők jelét megértően feladata magaslatára lépő Sopron, amely már egyszer, a közelmúltban kész volt belefolyni a Dunába, külön nagy medret bizonyára nem fog áldást elnonóan magának továbbra vájni akarni termésesökkentést okozván, pedig a reformátió első századába nyúló dicső múltja van, immár azonban érzi, hogy a Hummelek s Qerengel Simonok iránti hűségben meg nem fogyatkozna, benne a theologia partikularistikus és teljes virágkorba jutott leányzója megérett arra, hogy Pozsonyban s Pozsonnyal trónoló szövetségben, a közegyház javára, universalistikus anyává, nagy család szülőjévé magasatosuljon, — Eperjes pedig zengheti s zengje is régi dalát gyásszal (1673 s 1687-ből) vegyült régi dicsőségről (1517-1608-ig, majd 1665ben*) sőt uj (Kossuth, ** 1868) meg legujabbról is, melynek fényében az orosz kolossusnak Felsőmagyarhonból évszázadokra, vagy örökre s^óló eltakarodása után homloktérbe kerülhető felvidéki kulturgóepontot alkotni hivatott eperjesi egyetemnek reménységeit valóra készitgetheti! Ám ez az uninersitás ma még csak mint ideál lehet s van is napirenden melegítvén a lelkeket; most arról van döntő szó, hogy üssük azt *) 1665. nou. 15. értekezletre gyűltek össze a felsőmagyarországi megyék s uárosok köuetei, elhatározván, hogy a Kollégiumot „Isten tiszteletére s az euangyéliomi uallás üduös terjesztésére s a uilági rendűek bőuebbi képzésére" újra felállítják, s e eélra meg is történt az önkéntes adakozásra a felhiuás, melynek eredménye százezer pengő tőke lett. 1709-ben, a suéd királyt (Xll. Károlyt) is fölkérték segítségre. **) 1868-ban Kossuth Lajos intézett hatalmas felhiuást a Kollégium ügyében az angolokhoz, a kik akkor értesültek az eperjesi főiskola gyászos és diadalos életéről.