Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-08 / 2. szám

EVANGÉLIKUS ORAL! O 1915 12 a vasat, amely meleg, azaz, hogy a már lerakott alapon a tovább épitést rögtön megindítva a szellemi épületet tető alá hozzuk, hogy így az oly sokáig saera patientiáual vajúdott egyházunknak napvilágra jöjjön már végre valahára várva-várt óhajtott gyermeke: az ág. hitv. ev. theol. fakultás Pozsonyban. Az egyház e tudomány gyermekének nem kell fényes palotában arany bölcső, arany bölcsőben selyem takaró; a fő, hogy a magzat teste lelke egészséges legyen. ttép nélkül szólva, azt mondjuk, hogy a nagy s nehéz jeladat előtt álló mélyen tisztelt bizottság szerény véleményeink szerint olcsón csinálja a fakultást Pozsonyban, és ha a gyermek idővel növekedik Isten s emberek előtti kedvességben, majd keresünk reája! A régi patriarchális korban (melynek vége, igaz) pld. az eperjesi jogi tanszéket 1815-ben ingyen látta el Thomka István ügyvéd, ma, nem lehet szó a tanerőknek még elégtelen díjazásáról sem, a tanerők számának redukálásáról s berendezkedési takarékosságról azonban igen lehet szó annyivaKinkább, mert, mint tudjuk, ujabban a fakultás ügy az állam szemében inkább pénzkérdés. E szerint igazodjunk mi is legalább egyelőre s addig, mig a célhoz, azaz a valóság kezdetéhez jutunk. És ha az állam anyagi hozzájárulás fejében felette sok pénzbeli megajánlást kivánna, győzzük meg az államot arról, hogy a jogait kereső és őrző protestáns „megelégedés nem kér chinai pamlagot." Ne is a külső, de a belső fény árassza sugarait theologiánkban ugy a vezetőkre, mint a vezeteítekre; elég baja a mi fényes internátusainknak és sokrendü paedagogiai tanintézeteinknek az, hogy ha a növendékek belekerülnek a szürke nagy világba, az élet iskolájába és küzdelmeibe, nem tudnak jól harcolni; keuesb álom s hypothezis, több gyakorlat s valóság kellene nékik és főképen erős lélek, hogy az életkontrastok ne bénítsák tetterejöket. Ne a keret, de a kép maga legyen értékes; ne a pénzöszszeg, hanem a tanítási s neuelési szellem legyen egyszerű; a papi élet igy produkáland majd „arany papokat fakelyhekkel", és nem megfordítva, a mi természetesen nem jelenti azt, hogy az a lelki munkás, t. i. a lelkész, a családjával ne legyen méltó az ő anyagi jutalmára is. A paedagogiai szellem pedig legyen univerzális, azaz necsak egyeseket kiválogató, egyeseket kitüntető, egyesekkel — a jelesekkel — büszkélkedő, a többséggel pedig keveset törődő;*) nekünk nem „sub auspieiis regis" doktorokra van szükségünk első sorban, hanem általánosan jó anyagra, derék papi nemzedékre. Figyeljük meg e tekintetben a katonai iskolai nevelés szellemét, és e szellem sikereit, melyek mellett bizony háttérbe szorul a mi praedestinationális irányzatú paedagógiánknak — kezdue az elemi iskolákon, folytatva a gymnáziumokon s befejezve az akadémiákon, tehát az egész vonalon — összeredménye. No de hagyjuk ezt; jelen cikk keretét ne tágítsuk, a züllések okait ne feszegesük. Most törekedjünk elérni azt, a mi Bécs és Páris maroknyi protestánsainak régen megvan, nekünk s tőlünk pedig tépő balsorsunk eddig megtagadott. Hiszen ha valaha, ugy — Istenünkön kívül főleg most — rajtunk áll s fordul meg, hogy ugy theol. fakultásunk, mint egyéb vitális életérdekeink istápolásánál előbbre jussunk. # Hruper István, honti ev. ulesperes, volt pozsonyi theol. akad. rri. tanúr. *) Jól mondja ideuágólag Hapi Béla (Olu. Ösuény 111. éuj. 1 2 sz. Istennel beszélgetés 42. 1.) „Semmiféle közösséget sem uihet előre egyesek kiuálósága; a tartós, állandó előmenetel a tömeg érzületében uan elhelyezue." — A tehetség rendszerint magától is kitör a koporsóból s egei kér; úgyszintén a derék sem Jél az idők mohótól; derékségre azonban sok leiket kell s lehet is neuelni, — ez legyen a főeél! B E L É L E T. Schölts püspök gyásza, fízt a kedues derűt, amelyben Seholtz Gusztáv, a bányai egyházkerület püspöke, áldásteli életét töltötte, az Ur mélységes gyásszal és fájdalommal váltotta fel. Az aggodalom és félelem már akkor is betöltötte a család szivét, amidőn a nagy szeretettel megáldott jó feleség, édes anya, köztiszteletben álló matróna súlyos betegségben szenvedett, s a midőn ezen betegség által december 28 án az Ur elhívta nemes lelkét, s a sokat szenvedett test megpihent: az őt rajongásig szerető férj, gyermekek és unokák gyásza és fájdalma haíártalan volt. Ebben a gyászban igaz részvéttel osztozik nem csak a bányai egyházkerület, hanem egész egyetemes egyházunk s főleg azok, akik az elhunyt tiszta lelkét, meleg szeretetéi ismerni és érezni az életben szerencsések lehettek. Mi haló porában is áldjuk őt, s igaz szivuel kérünk vigaszt a megszomorodott lelkivezérünknek és gyászba öltözött kedves családjának a kegyelem gazdag Urától, A nemeslelkü Urnő elhunytáról a következő gyászjelentés ád hirt: „Eperjesi Seholtz Gusztáv budai evangelikus lelkész, a bányai egyházkerület püspöke és a főrendiház tagja, ugy a maga, mint gyermekei: dr. Seholtz