Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-06 / 10. szám

alapok és alapítványoknak a hadi kölesönjegyzésnél elért nyereségeinek egy bizonyos %-a a Luther-Társaság támogatására fordíttatnék a sebesültek lelkigondozásának céljára? Bizony, nem károsodnék senki. Csak legyen, aki megnyitja ezt a forrást. Bizonyos resignatióval olvasom a napilapokban, hogy magánosok és egyesületek a háború sebesültjeinek ápolásából igyekeznek kivenni részüket, fi mi egyházunk is kiveszi részét. Egyes városi gyülekezeteinknek, illetve a bennük levő jótékony egyesületeknek vannak kórházaik. De nagyobb eredményt is tudtunk volna elérni, ha a már legtöbb gyülekezetünkben megleuő nőegyletek egységes vezetés mellett egy magasabb organismusban egyesittettek volna. Igaz nőegyleteink e nélkül is meghozták áldozataikat, de bizonyos, hogy az eredmény is, az áldozat is nagyobb lett volna. Évek óta töprengünk, hogy a reformatio 400 éves emlékét milyen alkotással örökitsük meg. Tervünk van bőven. A teruek labyrinthusából a kivezető utat is a háború mutatja meg. A közszükségnek, egyházunk életbe vágó érdekének s a reformatio szellemének teszünk eleget, ha már most, még a háború folyása alatt hozzálátunk az árvaügy rendezéséhez. Nem gondolok én fényes, központi fűtéssel, villanyvilágítással, fürdőszobákkal ellátott árvaházra. Soeialis tevékenységünk nyavályéja, hogy a szükségből luxust csinálunk, kár volna tovább terjeszteni. Az árvaügy rendezésében — véleményem szerint — csak az lehet a vezető elv, hogy a szigorú evangelikus szellemű nevelés biztositása mellett kit-kit oly környezetbe és életviszonyok közé juttassunk, amilyenben a családban volt. Ennek az elvnek szem előtt tartásával a további teendők — szerény véleményem szerint — a következők volnának. A gyülekezeti nő-egyletek hozassanak egységes vezetés alá. Azután kérdezzék meg őket, hogy mekkora az a minimális összeg, amellyel a hadi árvák, általában az árvák istápolásához évenként hozzájárulnak? A lelkészi hivatalok tudják meg, hogy egyes családokhoz mely gyülekezetekben és mennyi árvát lehet bizonyos dij ellenében elhelyezni. Mivel a hadi árvákról való gondoskodás első sorban az állam kötelessége, de evangelikus szellemben és környezetben való nevelésünk viszont egyházunk érdeke és kötelessége, az előbb emiitett adatok birtokában alkalmatos időben lépjen érintkezésbe a kormánnyal a nőegyletek szervezetének vezetősége oly célból, hogy az evangelikus vallású hadiárvákról való gondoskodás az államnak megfelelő anyagi támogatása mellett a nőegyletnek, illetve egyházunknak biztositassék. fíki jobbat tud, álljon elő vele. De gyorsan cselekedjünk, hogy el ne késsünk. A háborúban nyilvánvaló lett, hogy könynyen mozgositható egyházi szeruezetre van szükségünk. Az egyháztanáesnak a felsőbb fokon való szervezésének szükségét beláthatták azok is, akiknek a zsinati bizottságban az volt a legfőbb ellenérvük, hogy az egyháztanács kifejleszti a klikk rendszert. Ha klikk rendszerről beszélünk, arról csakis a jelen szervezet mellett lehet szó. Tessék megnézni pl. az egyetemes gyűlés jegyzőkönyveit. Folytonosan ugyanazok a tagok. Változás csak annyiban van, hogy akik az egyik évben jegyzőkönyvi kivonnattal küldetnek ki, a másik évben megbízólevéllel. És megfordítva. Vagy ha klikkrendszer nem volna, akkor mi most nem zsinatolnánk. Nem kell attól tartani, hogy az egyháztanácsból klikk lesz, ha a zsinat kimondja, hogy bármely fokú egyháztanács tagjait a közvetlen alatta levő egyháztestület közgyűlése választja hat évre; hogy aki valamely egyháztanáesnak — kivéve az egyházközségit — tagja, nem lehet tagja egy másik egyháztanáesnak. Azt hittem, hogy a háború zajában a mi ügyünk szóba se jő. A nevelési pótlék azonban sok panaszra adott okot. Nem kutatom, jogos-e a panasz, de azt látom, hogy a kongruások és nem kongruások közt a válaszfal kezd feltolakodni. Fordult a világ s a kongruások kezdenek az irigyeltek lenni. Ne nézzük mi egymást se sanda, se sárga szemmel, hanem akarjunk végre egy tisztességes fizetésrendezést. Mert eddig nem akartunk. Mintegy 12 esztendő óta van napirenden a lelkészek fizetésének kérdése, de még nem tudjuk, mit akarunk elérni? Nem nagy szegénységi bizonyítvány ez? A nevelési pótlékban is részesüljön mindenki, de fizessen is hozzá mindenki. Néhány év óta a püspöki hivatalok megkérdik az egyházköségeket, van-e egyházfentartási alapjok s ha igen mennyit tőkésitettek a legutóbbi évben e célra. Tőkegyűjtésről intézkedik a most érvényben levő zsinati törvény is, de — 20 év óta senkinek sem jutott eszébe végrehajtani. És ha most kezdjük végrehajtani, adjunk módot is erre a gyülekezetnek az által, hogy az egyház kormányzati járulékot, legalább egy tekintélyes percentjének fizetése alól mentsük fel a gyülekezeteket, ily módon a legsze-