Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-06 / 10. szám

1915 gényebb egyház is 100—150 koronával redukálhatja kiadásait, amit aztán tőkésithet. Az egyházkormányzati járulékok jó részének elengedése nem bénitja meg a közigazgatást. Az esperesi és püspöki hivatal kivételével legyen minden megbizatás nobile officium, de egyházinak is, világinak is fizetessék meg kész kiadása, de csakis a kész kiadása. —s—n. ii Gusztáv Adolf-egylet közgyűlése. A Gusztáv Adolf egyesület, mely közgyűlését rendes körülmények között több napra terjedő fényes evangéliomi ünnepségek keretében szokta megtartani, 1914 évi közgyűlését még csak f. évi január 19-én Lipcsében tartotta meg és pedig a háború okozta nehéz viszonyok miatt a legszűkebb keretek között. Az egyes főegyletek képviseletében az „Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitung" szerint a német birodalom minden vidékéről csak mintegy 70 evangelikus uezérember gyűlt ezúttal össze, de tanácskozásuk annál céltudatosabb és behatóbb volt. Persze a háború okozta nehéz helyzet súlyosan éreztette hatását a Gusztáv Adolf egyesületnél is s a tanácskozásokra is rányomta a bélyegét. Az egyesület elnöke, dr. Härtung titkos egyháztanácsos Róm. 8, 31. alapján felépített megnyitó beazéde után nagyjelentőségű határozatokat hoztak. A bevétel nagyon elmaradt az előbbi évek összegétől, noha többen rámutattuk arra, hogy az emberek most sokkal áldozattrakészebbek lettek s ahol mégis megkisérlették a gyűjtést, ott sokkal szivesebben és dúsabban adakoztak. Szolgáljon ez nekünk is figyelmeztetésül, hogy a Gyámintézetre való gyűjtést el ne hanya~ góljuk. Hiszen a háború után megszaporodik majd a segélyre szoruló gyülekezetek száma. Ez indította a Gusztáv Adolf-egylet közgyűlését is arra, hogy a nagy szeretet adomány kiosztásától ezúttal eltekintett s az ezen célra befolyt tekintélyes összeget a központi elnökség rendelkezésére bocsátotta, hogy az ott gyógyíthasson majd vele, ahol a háború legmélyebb sebeket ejt. Dr. Pank titk. tanácsos indítványára erre az évre a ref. jubileumi emlékalapra való gyűjtésről is lemondott a közgyűlés, mivel minden fillérre szükség lesz ott, ahol a háború által rommá lőtt templomokat újra fel kell majd építeni. • Igen megható volt a közgyűlés azon része, amelyen azon pusztításokról számoltak be, a melyet a háború az evangelikus egyháznak s a Gusztáv Adolf egyesületi munkának már eddig is okozott. D. Schöttler königsbergi generálisszuperintendens azon borzalmakról szólt, a melyeket Keletporoszország szenvedett át, s azokról a nagyszerű intézkedésekről tett jelentést, amelyeket az evangelikus egyház eszközölt a nyomor enyhítésére s az egyházi rend lehető fentartására. Világosan megmutatta ez a szomorú idő a legszélesebb köröknek azt is, hogy mivel bír népünk lelkészeiben. Ernst strassburgi lelkész az el'sass. lothringeni egyház nehéz helyzetére mutatott rá s kérte a közgyűlést, hogy ne éreztesse a néhány áruló felett joggal érzett haragját az egészben jó német nemzeti érzésű evangelikus néppel s gyülekezetekkel. „Igen értékesek voltak továbbá Mollin bécsi főegyháztanácsos és Faust lipcsei (előbb dornfeldi, Galieia) lelkész jelentései arról, ami Galíciában és Bukovinában a hákoru előtt és alatt lejátszódott, s hogy miképen bizonyították be főképen az ottani német evangelikus gyülekezetek a monarkiához való hűségüket s mily nagy erkölcsi erővel viselték el a borzasztó orosz veszedelmet". Dr. Hapler berlini titkos tanácsos a német gyarmatok evangelikus gyülekezeteinek sorsáról referált, amennyiben adatokat lehetett róluk a háború kitörése óta kapni s rámutatott azon szívtelen intézkedésekre, amelyekkel az angolok még a missziót is zaklatják, ha a „németet" sújthatják vele. Arról nem olvastunk, hogy Gyámintézetünk képviseletében is részt vett volna valaki a közgyűlésen s referált volna arról, hogy hol és milyen mértékben sújtotta a háború eddig hazai egyházunk egyes gyülekezeteit. De tudtunkkal nincs is jelenleg emberünk, aki a Gusztáv Adolf-egylet vezető embereivel az oly annyira szükséges eleven és benső kapcsolatot állandóan ápolná és fenntartaná . . . Egyik legfontosabb határozata az volt d közgyűlésnek, hogy a központi elnökség a háború után egy a Gusztáv Adolf-egylet céljait szolgáló haui folyóiratot fog megindítani, amely a diasporai gyülekezetek és az egylet közti lelki kapcsolatot is hivatva lesz megteremteni. Ilyen folyóirata még nem volt a Gusztáv Adolf-egyletnek s életre hivása egyáltalán nem kivánja a népies Gusztáv Adolf-egyleti lapok megszüntetését, amelyek már régen és lelkesen szolgálják az egyesület ügyét. Végül azt tárgyalta a közgyűlés, hogy milyen álláspontra helyezkedjék a Gusztáv Adolf-egyesület a külföld egyes evangelikus egyházaival szemben? Az olasz valdens egyháztól sajnos el kellett vonni az egyesület segitő kezét, mivel lapjai még mindég nem vonták vissza világosan és határozottan azon igazságtalan és rút támadásokat, melyekkel a háború kitörésekor a német nemzetet illették. Annál örvendetesebb, hogy