Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-27 / 9. szám

1S15 melynek célja kidomborítani azt a gondolatot, hogy a mint hajdan az Ige, ugy most is az igében élő Krisztus lesz a népek életében a győztes, miért is éppen a2 őt bírás a mi feladatunk. — A füzet tiszta jövedelme a harctéren elesettek özuegyei és árvái javára fordittatik. Ara 16 fillér. Boldis )ános fiz Igehirdető márciusi számának (ára 1 K, 30 f.) tartalma : Mészáros ]ános ; A szent olajfák alatt. 1. A virágsátor. — Mészáros ]ános: A szent olajfák alatt. II. Az érett gyümölcsök. — Rédei Károly: A kananeai asszony nagy hite Böjti. — F. Varga Lajos : Rendkívüli csapások. — Uilágháboru s földrengés idején. Smid István: Mikor az Úr fölemeli kezét. — Március tizenötödiki, háború idején. Hiss Samu: Legyen meg a te akaratod. — Böjti, háború idején. Buhácsy Imre: Nosza szálljunk alá . . . —Háború idején Görög Brnő : ]ézus bűntelensége. — Böjti. Kiadják Révész ]ános ev. lelkész Soltész Elemér ref. lelkész. Kiadóhivatal Nagybánya Hid-utca 19. sz. Egész évre 12 K. Félévre 6 K. Negyedévre 3 K. NEKROLOG. KOCH AURÉL. 1874.-1915. Koch flurél született 1874 január 16-án Szepesmegye Durand neuü községében. Szülei, kik a megboldogultban egyetlen gyermeköket siratják, Koch Pál — a durándi egyházközségnek sok éven át volt buzgó felügyelője és neje szül. Greisiger Katalin. Az elemi iskola mind a 6 osztályát szülőföldjén, Durándon végezte el. Időközben szülei átköltöztek Késmárkra és pedig azon oknál fogva, hogy egyetlen fiukat a gimnasiumba adva neveltetését személyesen ellenőrizhessék. A késmárki ev. főgimnázium mind a 8 osztályát elvégezve 1893-ban érettségit tett jó sikerrel. Az 1892. és 93 év nyári hónapjait Szügyben (Nógrádmegye) a Hanzély családnál tölté mint nevelő. Már itt, de főként szüleihez való visszatérése után foglalkoztatta őt a pályaválasztás kérdése. Uégre szülei kívánságának és atyai jó barátjai: Ulreich Pál és Kübecher Albert tanácsának engedve a papi pályát választotta. 1893 szept. 1-én Linberger István volt késmárki lelkész és főesperes ajánlatára a soproni theol. akadémiára iratkozott be, hol mind a 6 szemesztert elvégezte. Közben a kultuszminiszter engedélyével egyik nyári szünidőben tanitói kurzust végzett és megszerezte a néptanítói oklevelet. Hogy theol. tanulmányait befejezze még egy évet töltött a hallei egyetemen. Innen haza kerülve szak- és papi vizsgára jelentkezett Sopronban, mely vizsgákat sikerrel letéve 1897 szept. 19-én felavatást nyert, mint varsádi segédlelkész. E minőségben több mint két évet töltött Varsádon (Tolnamegye.) Itt érte Linberger István késmárki lelkész és a VI. szab. kir. városi egyházmegye főesperesének a meghívása, mint segédlelkészhitoktató és egyházmegyei irodavezető. Jólehet nagyon megszerette a tolnamegyei viszonyokat, de az a gondolat, hogy hazájában, szüleihez közel kínálkozik számára működési tér, arra késztette, hogy Varsádot elhagyva Késmárkra menjen. 1839 Advent első vasárnapján foglalta el uj állását. Itt, mint maga mondja önéletrajzában sokat tapasztalt, sokat tanult különösen, mint egyházmegyei irodavezető, mert mint ilyen betekintést nyert egyházunk administrativ dolgaiba. Itt körülbelül másfél évig működött, amikor is a strázsai evang. egyházközség Justh Sám. István lelkész és volt Xlll. városi egyházmegye főesperesének halálával őt hivta meg rendes lelkészeül. Ezen meghívásnak engedve 1901 julius 7-én foglalta el sztrázsai állását és hiven betölté ezen állást halála napjáig. Céltudatos és fáradságot nem ismerő munkásságának köszöni az egyházközség erkölcsi és anyagi megerősödését. 1902-ben nőül vette az akkori ménhárdi lelkész Justh Gusztáv egyetlen leányát Justh Ilonkát, kivel a legboldogabb házasságban élt; e házasságból egy fiu és két leány származott. Ha a kérlelhetetlen halál megfosztotta az egyházközséget hü, lelkiismeretes és buzgó pásztorától, az agg szülőket egyetlen gyermekétől, a családot a hőn szerető apától és hitvestől, minket és velünk evang. egyházunkat megfosztott a legjobb baráttól, munkatárstól és egyházunk egyik legjelesebb munkaerejétől. Ezen emberileg számított rövid 14 év alatt gazdag tevékenységet fejtett ki, mint a felső szepesi lelkész kör jegyzője, mafd mint az egyesült szepesi városi és tátraaljai egyházmegyék nyugdíjintézetének jegyzője 1904-től 6 éven át a szepesi városi egyházmegye főjegyzője. 1908-ban az ő kezdeményezésére létesült az „Evang. Glaubensbote für die Zips" cimü német nyelvű egyházi lap, mely az ő vezetése alatt a Szepességen kivül is a legnagyobb olvasottságnak örvend. Halála előtt egy évvel átvette a fentemiitett egyesült egyházmegyei nyugdij intézetünk pénztárát is. Ezeken kivül részt vett számos egyesület ügyeinek intézésében és vállalkozásokban; a hol munkaerőre szükség volt, ott megtalálták Koch Aurélt, és a hol dolgozni kellett ott Koch jelen volt.