Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-02-27 / 9. szám
87 EV A N G EL IKUS ŐRÁLLÓ 1915 Ezért kedves, felejthetetlen munkás lélek nehezen válunk meg tőled, élő emléket állítottál magadnak közöttünk, vegyed az örök létben ott fáradságodnak bő gyümölcsét, minket pedig vigasztaljon az Írásnak az a szava: „Kevesen voltál hű, ezután sokra bizlak, menj be a te Uradnak örömébe." 0 . . , ,, , azepessegi lelkesz. BELÉLET. \ IsJEBER RUDOLF ! A bús komor téli éjszaka egy ujabb földi vándort ragadott ki soraink közül és a kegyelet szózata megállít bennünket a viharos idők közepette is, hogy lerójuk kegyeletünket az elköltözöttel szemben. IDeber Rudolf — a budapesti ág. hitv. ev. főgymnásium volt buzgó tanára — eltávozott közülünk. Távozása fájdalommal és megilletődéssel töltött el mindenkit, aki csak valaha e derék paedagogus körébe jutott. Bár előrehaladott kora és megujult súlyos baja — mintegy előkészített bennünket a fájdalmas veszteségre, mégis könytelt szemekkel nézünk a távozó után. Weber Rudolf Poprádon született testvérbátyjával az eperjesi theol. akadémiát végezte 1867-ben; majd a tanári vizsgát letéve a budapesti ág. hitv. ev. főgymnásium tanára lett, ahol mély vallásos lelkületével és tudományos készültségével nem csupán tanitotta, hanem nevelte is a gondjaira bizott serdülő ifjúságot. — Hervadhatatlan érdemei közül különösen kiemelendők : a szepességi német nyelv-nyelvtani, tájszólási és hangtani kutatásai. Egész érző szivével és teljes lelkével törhetetlen hazafias Zipszer volt, aki nem egy költői remekművel derítette jó kedvre földiéit. Amilyen kedves, kedélyes ember volt, olyanok voltak költeményei is, csupa kedvesség, tiszta humor; nem hangzott azokban sem harag, sem dac, sem az ellenségeskedésnek még csak árnyéka sem. 40 évi nehéz, fárasztó munka után a jól megérdemelt nyugalomba vonult és a budai hegyekben keresett üdülést és szórakozást . . . Innét is felesengett még néhanéha verselgető szava, a mig csak lantjának húrja — már reszkető — keze alatt el nem pattant 1915. február hó 10 én. Halála mély gyászba boritotta szeretett övéit és igaz benső fájdalom töltötte el jó barátjait és kedves ismerőseit: mindnyájan akik még e rögös és viharos életet rójuk, búcsút intünk a távozónak a hit vigasztaló reménységével: Uiszontlátásra 1 M . . r g . . .a. Él haza hőse. Dr. Fucshó Mihály a selmeezbányai ev. főgymnásium rendes tanára, a 38-ik gyalogezred póttartalékos őrvezetője, az arangyelováezi magaslaton szerb golyótól fején találva 30 éves korában halt hősi halált. Celkészuálasztás. A póniki ev. egyház (Zólyom-m.) egyhangúlag lelkészeül választotta Lángos jánost administratort, volt tótpelsőezi hitoktató-segédlelkészt. Isten segitse uj állásában. E>elkész~iktatás. Február hó 21-én iktatta be Seholtz Ödön esperes Schrödl József lelkésztestvért, lapunk munkatársát a petőfalvi (Sopronm.) gyülekezet lelkészi hivatalába. — Az Úr áldja bemenetelét s tegye áldásossá buzgó működését. Lelhész jelölés. A lajtaujfalui eu. gyülekezet megüresedett lelkészi állásra Mrón Ferenc kecskeméti segédlelkészt egyhangúlag jelölték. A választás legközelebb lesz megtartva. Tanító jutalmazása. Blashouics Oszkár, nagytarcsai tanitó a magyar-nyelv sikeres tanításáért Pest-vármegyétől 100 kor.jutalmat kapott, melyet nevezettnek a főszolgabíró elismerésének kifejezése mellett személyesen adott át. Blaskovies méltán megérdemelte az elismerést, mert nehéz viszonyok között végzi lelkiismeretesen kötelességeit. Segitse a kitűnő munkást az Ur kegyelme további egyházias munkálkodásában s hazafias működésében. Esambor Pál két ujabb beszéde. A selmeczbányai lelkész-testvér: Esámbor Pál két ujabb egyházi beszédet adott ki egy füzetben tót nyelven. Az első Lukács 11. 13—14. alapján: „Karácsonyi hálaének háború idején", a másik l Móz. XXXll. 30. alapján: „Láttuk az Istent színről színre!" ó év estéjére szól. Mindkettő ügyesen van felépítve, hitépitően tartva s könnyen érthető tót nyelven megírva. A füzet ára 20 fill. Ajánljuk az érdeklődők szíves figyelmébe. Gyászhír. Tomka Gusztáv a györhönyi ev. gyülekezet hű lelkipásztora, a tolna-baranya-somogyi egyházmegye búzgó alesperese, a németvörös-sasrend tulajdonosa élete 61-ik, boldog házassága 30-ik évében f. évi február hó 16-án éjjel hirtelen elhunyt. Földi maradványait február hó 19-én délelőtt a györkönyi evang. temetőben helyezték nagy részvét mellett nyugalomra. Az Ur vigasztaló kegyelme legyen a hirtelen gyászba borult papi családdal és az elárvult gyüleke~ zet híveivel. — Áldás emlékére.
