Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-02-27 / 9. szám
83 EV A N GE L IK US ŐRÁLLÓ 1915 azonos és így a hazaszeretet uj erkölcsi tartalommal bővül, az állam tiszteletével és készséges szolgálatával. Társadalmi életünk is hatalmas erkölcsi erőkkel gazdagodott a háború kitörése óta. fíz uri társadalom hónapok óta áldoz a jótékonyság oltárán és virraszt a betegágyak mellett. A nép pedig megismerte, hogy nemcsak teherhordó a társadalomban, hanem felkarolt és szeretett testvér is. Ennek tapasztalása helyes irányú szociáliális alakulásokra fog vezetni. A háború erkölcsi erőket nevelő hatásai közé tartozik az is, hogy bizalommal és a jóba vetett hittel tekintünk a jövendő elé. Neveli öntudatunkat és önbizalmunkat az a meggyőződés, hogy mi az emberiség legszentebb javaiért harcolunk, s diadalunk a gazdasági és kulturális fejlődést fogja biztositani. De a boldogabb jövőért szenvedni és dolgozni kell. A nevelésünknek is más, nak, erkölcsökben gazdagabbnak kell lennie, hogy a mai szenvedést megérje az erkölcsi gyarapodás és a reménylett boldogabb jövő bekövetkezése. — A mindvégig érdekes felolvasást a közönség lelkes tapsokkal jutalmazta. A szóruányok és az Egyezség! Köztudomásu, hogy a szóruányok 1915 év január 1-éuel nagykorúsittattak. S bár bolygatása egyes tényezőknél olyanféle „Infandum, regina, iubes renovare dolorem" bizsergést okozhat, mégis nehogy elfogultaknak látszassunk, kívánatos, hogy azí a praktikus életből vett példával megvilágítsuk. A nagygeresdi egyezség létére ránehezült Gamáliel axiómája: „(Ap. Cs. 5. 38) Ha emberektől van a tanács és dolog, felbomlik; ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok". Ugyanis az összeegyezkedett egyházak sorsa, nem a felettes hatóságok határozataitól, hanem két lehetőségnek józan mérlegelésétől függ, — vagy jó, vagy rossz a viszony. — Ha jó, — nem válnak el; ha rossz, széjjel mennek, még ha azt törvénynek nevezett papirossal foldozgatják is. Nyitrán az egyezség felbomlott! A tény miértje belügy, — az Ítélkezést bízvást Istenre bizzuk, — de hogy e hatalmas szórvány ügye az egyetemes egyház közügye, — azt számok és tettek tömege fennen kiáltja. — Híveinek száma 276 (reform. 146). Egyházi évi adója 1200 k. „Ev. oltáregyesületi" befizetett tagdíj 260 kor. — Templom alapja a szuplikáció által összegyűjtve majdnem 10.000 kor.-ra gyarapodott. — Evangélikus tanulók száma 30—35. (reform. 15) állami és városi főbb tisztviselők tekintélyes hányada ev. vallású. — 400 n-öles templom és iskola — paplak telek a város részéről való adományozása biztosítva van. — Nyitra-Érsekujvár-Galgócz városi szórványok vasutvonalmenti fekvésüknél fogva virágzó anyaegyházzá olvaszthatok volnának, Nyitra, mint a megye székhelye körül. íme a kész test, csak lelket lehellni bele. — Ezért tartom aktuálisnak Bándy E. her. gyámintézeti elnök javaslatát: „Az olyan központokon, mint a minő Nyitra, anyaegyházat kellene szerveznünk, ha kell közköltségen". — Egy a baj, hogy intéző köreink a gyengébben reklamirozókat a Felix-féle „majd meghallgatlak" (Ap. Gs. 23. 35.) kifogással eltemetni, vagy apró morzsákkal elhallgattatni javasolják. (Bizonyítani tudom!) Holott tények, hogy pld. Nyitrán nem „felülről" várják az áldást „hanem első sorban" ők magok láttak hozzá a megalapozáshoz! A mi egyházpolitikánk inkább decentralizálja, a „cselszövő, hatalomvágyú" református egyház pedig inkább centralizálja a segélyeket s ez az ő előnye felettünk. Tudom, hogy mivel a világháború közepette „Parturiunt montes", — ily tervelés „ridikulus mus',-sá törpülhet le, de Testvéreim, mi hiszünk egy eljövendő csodás békében, s azért jelszavunk : „Hoc age". Assakürt (Nyitra m.) Zathureczhy László ev. lelkész. fílamizsna~é uagy segély? — A gyerrriekneuelési pótlék kérdéséhez. — fíz „Evang. Őrálló" f. é. 6. számában Mayer Pál kartársunk „Gyermeknevelési pótlék" e. cikkében a lelkészsegélyezési alap bizottsága által követett segélyezési módot, illetőleg, ez alapból kapott segélyt „alamizsna jellegével" bírónak állítja, amely alkalmas arra, hogy a segélyezettek önérzeiét bántsa. Nem kívánok most az igen tisztelt kartárs egyéb felvetett eszméjének megvitatásával foglalkozni, csupán azon viszonyon belül óhajtanék eszmecserét folytatni, amelyben a segélyezésnek eddig követett módja és az önérzet egymáshoz állanak. Hogy e viszonyt tiszta elfogulatlansággal láthassuk és megítélhessük, genetice kell eljárnunk. Emlékeznünk kell az eredetre, a célra, amelyből a lelkészsegélyezési alap, mint ilyen kiindult. A lelkészsegélyezési alap, mint neve is sejteti, sohasem neveztetett gyermeknevelési pótlék-alapnak, de még gyermeknevelési alapnak sem. fíz első név, amelyre ez alap — hogy ugy
