Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-20 / 8. szám

73 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1915 Böjti szózat. Világtörténelmet irunk kihulló vérnek eseppjeivel. Nagy időket virrasztott nemzedékünkre az Istennek világokat kormányzó böles akarata. Ma sokkalta nagyobb hitre van szükségünk, hogy megállhassunk, ma sokkal több szeretetre van szükségünk, hogy a feltörő könyek tengerébe el ne merüljünk, az elröppenő sóhajokat viharra ne növelje a gyász és a keserűség, Ma böjtöt bocsátott a világra az Isten. Igazi böjtöt, telve lemondással és telve a hitnek próbáival. Ma ismerheti meg az igazi böjtöt az emberiség, azt, amelyről joel próféta által mondja az Úr: „Térjetek meg hozzám teljes szivetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És sziveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, ugy térjetek meg az Úrhoz, a ti Isteniekhez 1" (Joel 2, 12—13). Teljes szivünk szerinti Hiszen éppen az a mi bajunk, hogy teljes, osztatlan, mellékes gondolatoktól mentes szivvel nem tudunk mi semmit cselekedni, legkevésbé hinni, az Istenhez térni! A böjtölés, legyen bár még olyan teljes önmagatagadassal, a sirás, fakadjon bár a könyek minden egyes cseppje a lélek fenekéből, a kesergés, törjön bár elő a sziv legfájóbb zugából, még nem igazi böjt, csak egyetlen mozdulat, egy parányi lépés Isten felé. „Boldogok akik sírnak, mert ök nyernek vigasztalódást/" De Isten nem külsőséget akar, nem ruhák megszaggatását, nem testnek sanyargatását, nem ideig óráig tartó magunkbaszállást, hanem belső átalakulást, a sziv meggyötrését, a lélek megszaggatását, uj utakra térést, Istennel és az ő akaratával való komoly összeforrást. Vájjon a világháború sok nagy bánata és keserűsége, sok igaz fájdalma és nehéz gyásza Istenhez tériti-e majd ezt a világot? Vájjon a földi élet sok nagy csalódása sok nehéz küzdelme megérteti-e végre a mai nemzedékkel, hogy csak Istenben találhatja meg a békesség forrását, a megnyugvás kedves ösvényeit? Vájjon átlengi-e majd uj életet fakasztó tavaszi szellőként a sziveket az Isten biztató felhívása: „Térjetek meg hozzám teljes szivvel 1" Vajha adna nekünk Isten e mai nehéz időkben igazi, üdvösséges böjtöt: szívbeli megtérést! Ámen! \°°ooooOOO°°5?

0 C

| BŰNBÁNÓ ÉNEK. Dallama : Ne szállj perbe én uelem. Vétkeim tengerárja Lelkemet úgy bejárja. Ksrolj fel jézusom, Mert ha megvetsz engem, Kinél lesz menedékem ? í Vészes örvények felett Mihez fogjak nélküled? El ne hagyj, jézusom, Bánatos a lelkem, Te vigasztalj meg engem 1 Bűnös szándéki miatt El ne taszítsd fiadat Megváltó jézusom 1 Biztass szerelmeddel Kicsordult szent véreddel / Ezer bajaim között Csak Te adhatsz örömöt, Kegyelmes jézusom / Könyterhelt szemekkel Kérlek, óh maradj velem / Ha éltemnek útjain Nem szűnnének kínjaim S velem vagy jézusom; Bizó szivvel hordom Szomorú földi sorsom. Zúgjon bár a tengerár, Rémítsen bár a halál, Tudom, óh jézusom / Bűnbánó szivemmel Menyországba fölviszel 1 SZÁNTÓ RÓBERT. A mi egyházfentartóirih. Az idő, mint nagy seregeket vezénylő hadvezér, jelekkel kommandéroz. Akik megértik e vezényjeleket s azok szerint mozdúlnak, gyararapitják a maguk értékét és csapataik pozícióját. Az idő eme vezényjelei az — igények. A lelkek mélyéről, vagy: a mély lelkekből bizonyos vágyak szállnak fel mint vizekről a páragomolyagok, jeléül, hogy igényeik vannak. Az a sok „szeretném", „óhajtandó volna", tehát az a sok igény, mely beleöltözik azokba az optativus módban ejtegetett igékbe, az idők jelei. ]ó azokra figyelmezni. Az idő vezényszavai. Figyeljünk meg egyet közülök. És pedig kezdjük a megfigyelést messze-messze : egész a reformációnál. Mikor 1530-ban felolvasták az