Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-02 / 1. szám

1915. ki felelős azért? Mennyi gondtól, mennyi aggodalomtól, de esetleg, sőt nagyon valószínű, mennyi becses egyházi és iskolai értéket lehetett volna ily módon megóvni az orosz betörések alkalmából. Ez az egyik, anyagi, a másik erkölcsi, lelkiismereti kérdés. — Kérdem; mihépen viselje magát a lelkész abban az esetben, ha községét az ellenség serege meghódítja, s hitvallásával, hivatali esküjével ellenkező cselekedetekre kényszeríti? A kérdés nem könnyű s különös, hogy sok vihart átélt egyházunk Alkotmányában ezen kérdés sincs szabályozva. Pedig szabályozni, rendezni kell, a jelen háború szomorú tapasztalatai igazolják, hogy ezen kérdést egyházi szempontból is rendezni kell. Magyar evangelikus lelkész háborús időben, mikor hazájának, egyházának, övéinek legszentebb java, élete, becsülete forog kockán, nem imádkozhatik az orosz cárért és serege győzelméért. Ne értsük félre Jézus szavait, ki ellenségeinkért is imádkozni parancsolt nekünk s maga is imádkozott ellenségeiért: bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek. — Ám tudjuk, hogy jézus is nemcsak imádkozott, de mikor kellett, korbács is volt kezében. — Tudom, hogy a korbács nem öldöklő manlicher, ágyú, de jézus azt is mondta a főpap előtt a szolgának: ha igazat szóltam, miért ütsz engem?! Áldás és átok, imádság és átkoza* között vannak még közben eső fogalmak. Helytelenül cselekednénk, ha igy járnánk el, mint a lembergi érsek cselekedett, mikor az orosz cár ellen prédikált. Azt bizonyára egyik hadsereg sem tűrné meg s tudjuk, hogy a lembergi érsek e miatt orosz fogságba került. Nem volna kielégítő, ha valaki az egykori mókás pap példájának követését ajánlaná, ki hasonló körülmények között igy imádkozott az ellenségért. Uram, áldd meg őt, hiszen őt is Te teremtetted. Tudjuk, halljuk a menekültektől, hogy az orosz sereg, nem igen rokonszenvezik sem a róm. kath. sem a protestáns lelkészekkel s a meghóditott területen pópáival karhatalommal tereli az embereket a gör. keleti vallásra. — Felemiitek néhány esetet, melyet a menekülőktől hallottam. — Egy ember azzal menekült a megöléstől, mert arra hivatkozott, hogy ő olyan vallású, mint Rennenkampf tábornok, kit, mint oluassuk, mivel Lodz-hoz késéssel érkezett, hadi törvényszék elé került. — Rennenkampf ezelőtt nagytekintélyben állott orosz tábornok állítólag evangelikus vallású. — Egy községben az orosz sereg bevonulásakor a nép a templomokba menekült, a pap misézett s az oroszok 500 rubelt tettek a templom perselyébe; egy más 4 községben azonban hasonló helyzetben orosz katona rá lőtt a miséző papra s csak az mentette meg a papot a biztos haláltól, hogy egy más katona a kiben valószinüleg a jobb érzés felébredt, a lövőnek karját megrántotta s e miatt a golyó irányt tévesztett, az oltárba fúródott. A kérdés nem könnyű s ily viszonyok között a lelkész helyzete nagyon nehéz. — Kell aiért, hogy ily esetek is utbaigazitásul előzetesen, szabályozva legyenek. — fiz útbaigazítást erre nézve is megtaláljuk a polgári törüényekben. — Nevezetesen, ha egy községből a polgári hatóság kivonul s a község értékeit magával viszi, a jogrend fentartása s folytatása érdekében hogy a községben bizonyos hivatalos faktorokat kiket ily esetben s ily időben a felettes hatóság felold a hűségi eskü alól. Remélhetőleg s adja Isten, hogy meg legyen óva hazánk és egyházunk e háborúban a további betörésektől, zaklatásoktól, mégis a jogrend követeli az ily kérdéseknek előzetes sanálását és rendezését. Nagytiszteletü szerkesztő ur engedelmével röviden megemlitem még a következőket: Kassán az összes kórházak újból megteltek sebesültekkel, ha valaki az itt ápolt beteg katonák iránt érdeklődik, szíveskedjék a Vörös-Hereszt Egylet Tudósító Iroda Fő-utca 6

Ii. sz. címére közvetlenül fordulni. Tudósító irodánk a legnagyobb készséggel áll ily ügyekben a közönség rendelkezésére. Tekintettel arra, hogy Kassán kezdettől fogva sok sebesült és beteg katona ápolásban részesül, vallás-alkalmi olvasmányokból teljesen kifogytunk, a kinek van magyar-német-tót ujtestamentoma, imádságos könyve stb. a katonák nevében hálás köszönettel venném, ha ilyeneket elosztásra rendelkezésre bocsát nekem. Leghálásabb köszönetemet fejezem ki itt Dr. Baltik Frigyes püspök ur ő Méltósága iránt, ki engemet ily könyvekkel nagyobb számban már iöbb isben ellátott, hasonlóképen a Zpevnik bizottság a Tranoseius egyesület, Luther Társaság Majba Vilmos főtitkár ur fogadják e téren szives támogatásukért köszönetemet. Volna egy szavam a vidéki lelkésztársakhoz is, nevezetesen az, jönnének be legalább olykor-olykor a városi központokba, melyekben több a kórházi ápolt katona, meglátogatni uruaesorával ellátni őket. Egy-két ember azt a legjobb akarat mellett nem birja s végre is kimerül. Rendezni kellene azt is, egyrészt tábori lelkészek szaporításával, másrészt ily időben a vidéki kévésbbé elfoglalt létkészeknek az exponáltabb központokba való bevonásával. Engedjék meg EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ