Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-21 / 51-52. szám

1915 munkáról egy kis képet nyújtsak, idézem Varga Qyula előadó 1913 évi jelentéséből a kemenesaljai belmissziói egyesületre vonatkozólag a következőket; „Folytattuk a kerületi árvaházra a nőegyesületek körében a gyűjtést s befolyt 67.22 K. Az egyesület céljaira befolyt adományok öszszege 61'?0 K., alaptőkéje az egyesületnek 264 K. Kiosztottunk a szórványokban, tekintettel a konfirmandusokra 25 imakönyvet, 10 énekeskönyvet 200 drb. hitépitő könyvecskét, 10 naptárt valamint a Mesterházy László által irt kis füzetbál „Mi különbség az euang. és r. k. vallás között" 100 darabot. Elláttuk tankönyvekkel a jánosházi lelenc gyermekeket, valamint képes uj testámentommal a szórványbeli konfirm. növendékeket. Megrendeltük Dr. Masznyik Endre által kiadott „Isten Igejél" 4 példányban, melyet beköitetve akarunk a legtáuolabbi szórványbeli hiveknek átadni. Egy szegény, gyermekes özvegy asszonynak 10Ü K. segélyt eszközöltünk ki a prot. árvaházból. Istenitiszteleíei tartottunk ez évben is úrvacsora osztassal Felsőrajkon a szóruánybeli hiveknek Szükségünk volna konfirmandus otthonra. De mig ilyet állíthatunk, addig is a szóruánybcli konfirmandus növendékeket e hónapra evang. csatádokhoz kívánjuk elhelyezni, B célra első szóra a Jelsőrajki szóruanybeli hívek 52 K-át adtak s eddig bejolyt 84 K, a? egyházmegye pedig évenként lOu K-áual járul hozzá s iskoláiban gyűjtést rendez e célra." — A jelentésnek ez a pontja mutatja a legegyszerűbb eszközöket, melyekkel a belmissziói munkát meglehet kezdeni még ott is, ahol nagyobb s azonnali eredményeket felmutató eszközök nincsenek kéznél! Hisz mustármagból kell kiindulni iít is a fejlődésnek^s a belmisszionálásnál egyik »legnagyobb bajunk épen az, hogy egyszerre nem tudván nagyot alkotni, kicsinyes dolgokkal vesződni nem tartjuk érdemesnek. * Ilyen es ehez hasonló munkálkodásnak évenkénti felmutatásával elérte az evangeliomi egyesület azt, hogy az egyházkerület minden egyházmegyéjében megalakult már a belmissziói egyesület. A legtöbb helyen szövetkezeti alapon olyanformán, hogy az egyházmegyei egyesület, a gyülekezetbeli hasoncélu egyesületeket — nőegylet, ifjúsági egylet stb. egy szövetkezetben egyesíti s igy azok munkásságát törekszik kiszélesíteni az által, hogy évi járulékaik segélyével munkájukat az egész egyházmegyére kiterjeszti, vallásos estélyeket rendez, lapokat járat a szórványokba s igy ápolja az egyházhoz való tartozás érzetét még azoknál is, akik az igehirdetés központjától távol esnek. De az evangeliomi egyesület a belmissziói munka mezőn nem csupán az útjelző szerepét játsza, hanem törekszik maga is tenni, haladni. Kezdetleges eszközök mellett a munkát is ahoz mérten kezdte. Német minták után készíttetett „Családi Emlék könyvet" több ezer példányban az élet útjára induló uj házasok számára, amit azok nagyon szívesen fogadnak, s bár a gyülekezetek a legtöbb helyen ingyen osztogatják, mégis anyagi tekintetben is gazdagon visszatérül nekik a csekély 60 fillér áldozat. Ugyancsak német minták után nyomatott az egyesület „Konfirmációi Emléklapokat" s hogy a családokból a kath. szellemű fali képeket távol tartsa, megkezdte a bibliai képek árusítását. Habár mindezzel semmi nyerészkedési szándéka nem uolí s a külső eszközökkel csupán a benső hitépiiés munkáját akarta elősegíteni, mégis az anyagi haszon sem maradt el, melyet munkaköreinek folytonos szélesítésére használhatóit fel ismét. Mert mísszionálni kellő anyagi eszközök nélkül lehetetlen s nekünk, a kik a r. k. egyház bőségét nélkülözzük, a szükséges anyagi eszközt ugy kell előteremtenünk, hogy az senkire nézve ne lássék tehernek, mert különben célt tévesztünk. Ez képezi a missziói munka legnehezebb s legtöbb tapintatot igénylő részét. Úgyszólván a sziklából fakasztani forrást, hogy a szomjúhozok enyhíthessék epedő szomjukat. Legszélesebb körre kiható s legszebb, mert legégetőbb szükséget szolgáló a dunántuli evang. egyesületnek a „Harangszó" cimü néplap alapítása. Tapasztalva aat, hogy testületi kezelés mellett lapot szerkeszteni és kiadni, a bonyodalmas elszámolás miatt is nagyon nehéz, a lap rövid idő múlva teljesen Kapi Béla felkért szerkesztő kezébe és tulajdonába ment ugyan át, de a gondolat megtestesitése az egyesület érdeme. Úttörő és nagy jelentőségű vállalkozás volt az, főképen a magyar gyülekezeteket illetőleg akkop, midőn híveinek ebbeli lelki szükséglstét legfeljebb a ref. szellemű Téli Újsággal elégíthettük ki. Szükségességét s emellett a szerkesztő kellő tapintatát legszebben igazolja az, hogy ma már ?—8 ezer példányban forog közkézen. De ha azt akarjuk, hogy hivatását teljesen betölthesse, azon kell lennünk, hogy még több szellemi és anyagi erőt csoportosítsunk körülötte, fl lehető legrosszabb eljárásnak tartom a mindent gáncsolást és lekicsinylést, amely eljárásnak tüneteivel ma egyházunkban — sajnos — gyakran találkozhatunk, mely egyik kezdeményezés gyengéjét, hiányát ujabb, talán még gyengébb kezdeményezéssel akarja orüosolni. Régi igazság, hogy minden kezdet nehéz. Ezt a nehézséget csak neveli az erők szétforgácsolása. Ha a „Harangszó"-nak is vannak még hiányai, azt nem azzal fogjuk megszüntetni, ha — miként azt egy a Luther Társasághoz benyújtott ajánlat célozza