Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-12-21 / 51-52. szám
EVANGELIKUS ORALLO — még egy uj néplapot alapítunk, hanem azzal, ha a már megleuő életképesnek és szükségesnek bizonyult vállalkozás körül egy szivvel, lélekkel csoportosulunk s abban legjobb erőinket bevinni törekszünk. Roppant bő termésünk van eszmékben, de szegények vegyünk a kivitelben, ezért van a nagy termékenység mellett a nagy terméketlenség. fl Harangszó közegyházi érdeket szolgál, fejlesztésénél támogató karjával ott kellene lenni a közegyháznak és minden, egyházunk ügyét szivén hordozó egyháztagnak, különösen lelkészeknek, tanitóknak. A fejlesztésnek első sorban abban az irányban kellene történni, hogy a lap az eddigi két kor. évi előfizetési dij melleit ne csak télen, de nyáron is hetenként megjelenhessen. Népünk olvasási kedve még nem erősödött meg annyira, hogy annak kielégithetése uégett magasabb előfizetési dijak fizetésére legyen hajlandó, úgyhogy minden előfizetésidij emelés, az előfizetők apadását vonná maga után, holott nekünk az a főcélunk, hogy az olvasók száma minél inkább szaporodjék. Ez csak a lehető legalacsonyabb előfizetési dij mellett lenne elérhető ugy, hogy a közegyház felismerne a nagy érdeket, anyagi támogatást nyújtana. Igy talán meglenne valósitható az is, hogy a jelenlegi csoportos küldés helyett minden előfizető saját neve alatt járathatná a lapot s nem lenne kétféle előfizetési dij. A Harangszó alapitása után, az evangeliomi egyesület, a szórványbeli hívekre s a templomot látogatni nem tudókra való tekintetből, egy házi áhitatoskodásra alkalmas s a perikopa renden alapuló elmélkedés és imádság gyűjtemény kiadását határozta el, mely célból 200 K-ás pályadijat tűzött ki. fl munka elkészült s azt kiadásra a Luther Társaságnak ajánlotta fel az egyesület, de sikertelenül. Igy kedvezőbb időkre várva maga fogja azt kiadni. fl vallásos estélyek tartását megkönnyítendő, egy e célra alkalmas felolvasás gyűjtemény kiadását is munkába vettük, fl közbejött s minden figyelmet egyoldalulag lekötő háború miatt azonban ez a teru is halasztást szenvedett, részben megváltozott, amennyiben helyette talán még az ősz folyamán, egy kisebb, a háborús hangulatnak megfelelő s az ezzel összefüggő kérdéseket tárgyaló felolvasás gyűjtemény fog megjelenni, segédeszközül a tél folyamán tartandó vallásos estélyekre. Nagyjában ezeket emelhetem ki a dunántuli evangeliomi egyesület belmissiói munkálkodásából. De még egyszer is hangsúlyoznunk kell, az igazi eredmény nem ezekben a csekélységeknek látszó dolgokban van, hanem abban a köl1915 esönhatásban, amit az egyesület az egyesekre, lelkészekre, tanítókra s az alsóbb fokú egyletekre gyakorol. Az életfolyamatot a kölcsönhatások láncolata alkotja. Hol ez megszűnik, beáll az elaprózódás, a porszemekre való szétmálás s ezzel a szelek tehetetlen játékává levés. Amiket felhoztam is, nem fitogtatásból nagy diesekvésből hoztam fel, hanem azzal a szándékkal, hogy a kölcsönhatás erejével szorosabb benső kapcsolatot munkáljak a dunántuli ev. egyesület és az egyetemes lelkészegyesület között, hogy egymás világossága által lássunk uj világosságot. Madár Mátyás. A rokkantak ügye lelkipásztori szempontból. Ha végig megyünk szépséges fővárosunk uíeáin, fölelevenedik lelki szemeink előtt az a megrázó kép, melyet Mát. 15. 30. oly röviden és mégis megkapóan ecsetel, amikor elmondja, hogy jézushoz „nagy sokaság méne és visznek uala uelek sok sántákat, uakokat, némákat, csonkákat és sok egyébféle betegeket." Itt eau féllábú mankójára támaszkodik, amott meg^félkezü ballag szomorúan a sokaság árjában; itt uakot uezet bajtársa, amott a megnémult egész testében reszketue igyekszik a legközelebbi uillamos megálló felé. És azt hiszem, hogy ez a nagyobb uidéUi uárosokban is igy uan. Első tekintetre ugy látszik, mintha ezekkel a szerencsétlen hősökkel senki sem törődnék és bizony sokszor halljuk a keserű kifakadást: hol uan az állam? hol uan a társadalom? melynek kötelessége lenne fölkarolni azoknak ügyét, akik a haza uédelmében egész életükre nyomorékokká lettek. Ne Ítéljünk idő előtt! Az állam megteszi kötelességét s a társadalom sem fukarkodik. A magyar kormány a német „Krüppelfürsorge" mintájára ideje korán oly szeruet állított be, mely a harcban munkaképtelenné uáltak jöuőjéről a legnagyobb körültekintéssel gondoskodik és pedig oly módon, hogy szerény megélhetésüket nemcsak bizonyos kegydij folyósitásáual, hanem azzal is biztositja, hogy a megcsonkítottakat műlábak, mükezek igénybeuételéuel a legkülönbözőbb munkák uégzésére oktatja. Csodálatos, hogy e tekintetben mily eredményeket ért el a tudomány s a teknika. Dr. Verebély klinikáján magam láttam olyan főhadnagyot, a ki mülábán minden nagyobb megerőltetés nélkül járta a sok lépcsőt s beszéltem egy közuitézzel, a ki mükezéuel sziuarra gyújtott s azt állitotta, hogy mint szabót