Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-21 / 51-52. szám

1915 hogy szivükhöz engedve isteni szózatodat a Te szent neved dicsőségére fogadják be a békesség felkelő napjának uj életet fakasztó sugarait nemzetük rettenetes áldozatainak megszüntetése és az Isten országa minden bajt, nyomorúságot enyhitő csendes munkálkodásának érdekében. Dzurányi Dezső. k dunántúli ág. fi ev. egyházker. evangéliumi egyes, belmissziói mmimim. (.4 is LE kezgyHésére Irczotí, de az isiö rövíésége miatt elmaradt felolvasás.} A belmissziói munka fontosságáról hoszszabban beszélni fölösleges volna. Sok szó elhangzott már s esek uékonyan jelentkeznek a tettek. Pedig az idő sürget, köuetel. Az igehirdetés mint legfontosabb egyházi feladat, nem állhat meg csupán a szószéken. Ez csak addig uolt elég, mig a hivek serege, lehet monduni kivétel nélkül a szószék körül csoportosult. Ma az élet egészen más alakulatot nyert s a fejlődés folyton alakit, változtat a most megleuő viszonyokon is. flz egyháznak arra kell törekedni, hogy ezek az alakulások, változások ne őnélküle történjenek, hanem irányitólag, támogatólag, óvólag ott legyen mindenütt, belevigye a maga erjesztő kovászát mindenbe s hivei lássák az ő irányító gondozó kezét mindenkor. Parlagon hagyott föld az reánk nézve, amely mellett ugy megyünk el, hogy az Isten igéjének magvait bele nem hintjük. De hogy ezt a mai viszonyok közt megtehessük, minél gyakrabban le kell szállanunk a szószékről s el kell mennünk az utakra és az utaknak fejeire, ahol a legellentétesebb irányok keresztezik egymást s hivnunk, s zelidséggel kényszeritenünk kell mindeneket a kegyelem asztalához. Főképen pedig szemeinknek kell nyitva lenniök, hogy meglássuk, hol szükség legsürgősebben cselekedni s melyek azok az eszközök,emelyeknek segítségével az óhajtott célt elérhetjük vagy, legalább is megközelíthetjük? A dunántáli egyházkerületben az evangeliomi egyesület akar az a szem lenni, mely tőle telhetőleg mindent látni és a látottak szerint a célhoz vezető utakat megjelelni törekszik. A szűkebb kört megjelelő, kerületi lelkész egyesület nevezet helyett, a tágasabb jelentőségű evangéliomi egyesület nevet azért vettük fel, hogy ez által mindenkire nézve lehetővé tétessék a belépés és nem lelkész tagokat is toborozzunk a munkához. Célunkat csak kis mértékben értük el e tekintetben is, de teljesen sikertelen nem maradt. Reméljük, hogy a siker arányában növekedni fog az érdeklődők s munkások száma is. Mint a felvett név mutatja, az egyesület nem akar csupán szűkebb körű lelkészi érdekek istápolója lenni, hanem inkább az evangeliom hirdetésére egyaránt kötelezett egyetemes papságnak egyesitóje a vállvetett közös munkálkodásra, flz egyetemes papságnak magasztos gondolata, valljuk be, ma meglehetősen üres szólammá lett s legfeljebb a közigazgatási ténykedéseknél, a közgyűlési termekben láthatjuk annak nyomait. Az egyetemes papság gondolatával vele kell járni a papi hivatás tudatának, a munkára való kötelezettség érzetének, amely nélkül nincs munka az Ur szőllőjében. Ennek a'munkának'pedig aránytalanul csekélyebb és könnyebb része is az a forumon, a közgyűlési termekben végzett munka. A munka nagyobb és nehezebb része ott folyik künn a távoli nagy munka mezőkön, ahol csak a hivatás érzet, a „hegyes ösztön", a lelkiismeret paranes szava a munkára késztető s a teljesített kötelességtudat az egyedüli jutalmazó. Az evangeliomi egyesület ilyen munkásokat akar toborzani és nevelni, ezeknek munkájával törekszik irányitó és vezető lenni. flz egyesület figyelme kiterjed enégből az egyházkerületnek egész terjedelmére olyanformán, hogy az egyházmegyei egyesületek jkönyvei alapján tudomást szerez mindenről ami az egyházkerület területén a lelkeket forrongásban, a kezeket munkában tartja. Mindezt megvizsgálja, megfontolás tárgyává teszi, az egyesek eszméit, gondolatait törekszik kiszélesíteni s minden pontra átültetni. Megtermékenyíti az alsóbb fokú egyesületek munkálkodását az által, hogy a tudományos kérdéseken kivül felhívja azok figyelmét a napirenden levő gyakorlati kérdésekre, meghallgatja véleményüket, jegyzőkönyve mellékletében kinyomatja s közrebocsátja a figyelemreméltóbb dolgozatokat. S igy mig egyfelől eszméket vet fel, kérdéseket tisztáz, másfelől képezi, előkészíti a belmisszió munkásait, kedvet és készséget csepegtetve beléjük a munkára. Mert a belmissziói munkának legelső, alapfeltétele az, hogy a munkásokban legyen meg a készség, buzgóság, a teendők halmazában eligazítani tudó látás. Tiszta látás nélkül vagy visszarettenünk a munkától, vagy céltalan s eredménytelen tapogatódzásba esünk. Hogy egyik munkás a másiktól kedvet s irányítást kapjon, külön előadója van a belmiszsziói munkásságnak, a külmissaiói mozgalmaknak, lithurgiai kérdéseknek, általában minden olyan tárgynak ami kiválóbb figyelmet és alaposabb tanulmányozást igényel. Hogy az egyházker. területén, az euangéliomi egyesület támogatása mellett folyó belmissziói