Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-21 / 51-52. szám

XI. év. Buetepest, 1915. december 21 51 - 52 szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöenne'mű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küiöenöő. H3 Ü9 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJDO.NOS: . NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lei kés/.. FŐttlWKATA Kí-AK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ka falvi esperes-lei kész. cinki-tai lelkész,. DUSZIK LAJOS ^ GÖ/nÖKY^ANOS i-zatiiiári lelkész. eperjesi ffíjjyjn. i^azjiat.fi Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f ^rdetések es paly a zur ok a na: Kirósz oldal ....... 40 K ANtuidó hirdetéstíK-ujeKB yezes sq&tuif TARTALOMJEGÜ2ÉK: Karácsony ünnepén. Sántha Károly. - VEZÉRCIKK: Dicsőség - békesség ! Raffay Sándor. — Kilobbant a tüz. Dussik Lajos. — Karacsonsji szózat a táborból. Dzurányi Dezső. A dunántuli ág. h. eu. eggházker. euangeliumi egges. belmissziói munkássága. Madár Mátyás. — A rokkantak ügge lelkipásztori szempontból. Blatniezky Pál. — Felhiuás a misszió fámogotására. — Belélet. — Pálgázatok és hirdetések. Jíarácsony ünnepén. Hrisztus Urunknak áldott születésén Búba borultunk ö megjelenésén; Oly szomorú most ez a szent karácsony Egész világon / Mintha az éjt most nincs, mi fénybe vonja, Mintha a földre az ég se hajolna, S a pásztorok se őriznék a nyájat, Oly nagy a bánat. A hajdan megnyílt s most bezárult mennybül Az angyaloknak éneke se zendül, Hogy hirdetnének ők; ma dicsőséget És békességet?/ Ama csillag se ragyog fel ma éjjel, Mely Betlehembe, jézushoz vezérel; Uram, ha tőlünk elfordítod orcád, Hogy menjünk Hozzád? jóel próféta baljóslata bétölt; Lészen, hogy reszket s kesereg az ég-föld: A nap és a hold s csillagi egeknek Elfeketednek, Ezt mondja az Ur: térjetek meg Hozzám. Szaggatott szívet az oltárra hozván; Papok, sírjatok, mondván: légy kegyelmes, Uram, népedhez / lm, bűnbánattal, sarunkat leoldva, Léptünk, oh Isten, a te templomodba; Bevalljuk Néked, hogy sok a mi vétkünk. Irgalmazz nékünk l Mily rettenetes napokra jutottunk l Oh mennyi vért és mennyi könnyet ontunk 1 Gyászolók könnye, hősök drága vére Hiált az égre. Ám ki a jókat száz vész közt is óvja, Oh Uram Isten, Te vagy a tudója, Hogy e viharban szelet nem vetettünk, Csak védekeztünk. A harcba minket a becsület hajtott, Igaz ügyünkért rántottunk mi kardot, S a szabadságért, a magyar királyért, A szent hazáért. Már dobog a szív, már oszlik a hétség, Már meghajnallíh, mosolyg a reménység: S halljuk az angyal énekét a mennybül, Amint megzendül: A magasságban dicsőség Istennek 1 Szeretet, béke minden embereknek l Ezt visszhangozza mind a föld mind a menny. Örökké, amen 1 Sántha Hároly.