Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-12-21 / 51-52. szám
EVANGELIKUS OR ALL O 1915 Dicsőség — békesség! Felcsendül a lelkünk mélyén ismét a a karácsonyi örömet hirdető angyalok éneke: Dicsőség a magasságokban az Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek1 A dicsőségadásban nincs hiány. Templomaink telvék. A buzgóság, a templomozás fellendült. A háborús idők nyomása, a sok gond, a siralmas gyász és bánat tenger sokasága égfelé emelkedni készti a kezet és a szemet egyaránt. Mikor olyan dúsan arat a jöldön -a halál, akkor a megmaradotíak hamarabb megtalálják a megtartó isteni kegyelem magasztalásának szentséges helyét s vigasztaló módját. A nehéz esztendők karácsonyán kétszeres buzgósággal hangzik azért a dicséret himnusza: Dicsőség a magasságokban az Istennek I De a békesség, mint Isten áldásának bizonysága, emberek sziuének boldogsága nincsen ma sehol. Harcok tombolását szenvedi a népek lelke mindenütt. A megnyugvásra vágyó keblek sóhajtása, mint egykor a Noé galambja, a béke olajága nélkül tér vissza oda, ahonnét kiindult. Egyesek és népek, a (öld egyik határától a másikig mind békesség után sóhajtanak. És sajnálkozással kell bevallanunk, hogy az idei karácsonytól már hiába várjuk a Krisztus békességére vágyakozó lelkek megnyugvását. A világháború véres gyásza, sok nagy nyomorúsága, a pusztitás daemona nemcsak a mezőknek és családoknak, hanem a szivek örömének a virágait is eltiporta. Van azonban egy békesség, melyet a jóakaratú embereknek kell megmenteniük minden hervadástól, minden pusztifástól. Az a békesség ez, melyet csakugyan a Krisztus hozott magával e jöldre az emberek számára. Az a békesség ez, melyet a karácsonyi szeretet érzésétől porhanyitott szivek néhány rövid napra minden áldásával együtt élveznek. Az a békesség ez, melyet a Krisztus hiveinek táborában, a keresztyén anyaszentegyházban joggal keresünk és követelünk flz egymást testvéreknek valló szivekből sarjad ki ez, mint megbecsülés, flz egymást eltűrő telkekből sugárzik ez szerte, mint megértés, fl jósággal eltelt emberek körének a levegője ez, mint testvéries összesimulás. A Krisztus követőihez ez a békesség illik. Ha a felekezetek között tudna megértést és türelmet teremteni, felbecsülhetetlen sok áldás származnék abból az emberiségre. Ha egyazon egyház hiveií tudná egyazonos érzéssel megtölteni, mérhetetlen dicsősége lenne az a krisztusi szellemnek. Ha egyazon egyhá?, lelkészeit tudná áthatni és egységbe fűzni, ha ki tudná irtani az isteni igazság hirdetőinek, az Isten titkai sáfárainak a szivéből az irigykedést, a szeretetlenséget, a kicsinyes torzsalkodásokat, a visszavonásra és páríoskodásra való hajlandóságot; ha legalább a Krisztus apostolait hatná át a karácsonyi békességre való hajlandóság szent vágya: ez volna a karácsony egyik legnagyobb áldása, legértékesebb ajándéka. Ezt a karácsonyi ajándékot a testvérek igaz evangéliomi szellemből eredő békességét, az egymás megbecsülésére és megértésére törekvés jézusi lelkét kérjük ma a Karácsony Urától, a mi Istenünktől. Raffay Sándor. MARÁOSONLJl ÜDVÖZLET. Reménykedések és aggodalmak között lépünk ez évben is a békességnek, a szeretetnek szent ünnepe: a karácsony küszöbére. Óh ki merte volna gondolni, a midőn a mult évben az első karácsonyt vészes háború közepette szinte kétségbe esve ünnepeltük, hogy az Úr akaratából még a mostani karácsonyt is a háború zivatarában fogjuk megünnepelni. És még is igy van. Ezen az általunk meg nem változtatható szomorú helyzeten s az Úr akaratán meg kell nyugodnunk s ha a külső békét nem szerezhetjük meg magunk számára, találjuk meg ama belső tökéletes békét a Jézusnak, a béke fejedelmének születése napján. Eme belső békét s az ennek nyomán fakadó lelki boldogságot kérjük a kegyelem Urától kedves olvasóink, hűséges munkatársaink s igez barátaink részére. SZERHESZTQ^ÉG,
