Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-11 / 50. szám

1915 EVANGELIKUS». ÓRÁLLO 471 Vádként űzi, marja embertársát Feledve, hogy Fiaddal megváltád. Ezért büntetsz mindakét kezeddel, Ez készt rá, hogy fiainkat vedd el, Hogy ragadj el apát, testvért, férjet S ne adj hitvest vágyó vőlegénynek. Ezért űzöd véreinket messze S engeded, hogy szivünk bu epessze. Örök Isten 1 Legfőbb Reménységünk 1 Bánatunkban bizalommal kérünk: Legyen immár haragodnak vége, Deríts nyájas szivárványt az égre, Nyisd meg újra jóságod forrását; Ne engedd, hogy a sírt egyre ássák S eged boltja közelben és távol Visszhangozzék szenvedők jajától Elégeld meg azok sóhajtásit, Miknek szive haza, haza vágyik, Mik a fogság keserű falatját Sűrűn omló könnyükkel áztatják, Miknek nem hoz enyhülést az éjjel; Zokogásuk tépi álmuk' széjjel. Pedig olyan sóvárogva várják Ritka álmuk tündérpalotáját, Ahol sorra megjelennek nékik Hü hitvesük, édes jó szüléik, A gyermekek, réglátott testvérek, A nagy szülék, hűséges cselédek. S házuk összes népét együtt látva Teljessé lesz szivük boldogsága. Óh / de, mikor elröppen az álom, Ott rezeg a könny a szempillákon; Mitör minden szenvedésük újra S tépett lelkük minden gyö\rö búja. Örök Isten 1 Szeretet Forrása 1 Ha Hozzád száll a foglyok fohásza, Ragyogtasd a remény szivárványát, Hogy hazájuk rónáit meglátják, Nyújtsd nekik az édes álom irját, Hogy a nappal szenvedésit birják. Oltsd lelked az ellenség lelkébe, Hogy az mindet testvérének nézze S úgy gondozza, mint mi az ő vérük', Mik rájuk is áldásodat kérjük. Add meg mindnek, hogy övéit lássa, Örök Isten l Szeretet Forrása 1 Ámen. MOCSKONYI JÓZSEF. fl mi sérelmeink! Huszonöt év óta járok hol kerületi, hol egyetemes közgyűlésekre és sokszor volt alkalmam hallani sérelmeket említeni fel ^s sérelmekről panaszkodni, melyeket vagy hatóságoknak, vagy a kormánynak különféle intézkedései egyházi alkotmányunkon állitólag elkövettek. Hallottam hozni határozatokat, hogy az okozott sérelmek megszüntetése tárgyában egyházi hatóságaink Írjanak fel egyik másik miniszterhez, de arról is van tudomásom, hogy a felirat rendeltetési helyére nem érkezett. A figyelő emberben a benyomások apródonként gyűlnek össze ; egy esetből még világos képet senki magának nem alkothat, de ha több esetnek az elaprózását hallja, ha több esetnek a tartalmát tanulmányozza, ugy önkénytelenül gondolkozni kezd a felett, hogy azok az állítólagos sérelmek, csakugyan sérelmek-e, nincsenek-e a tanácskozó egyházi közönség elé feltálalva esak azért, hogy a kormány és az egyház között bizonyos ellenszenv, bizonyos idegenszerűség téplálódjék s hogy nem lehetne-e azokat a sérelmeket csendben, házilag elintézni, anélkül hogy azokat mindjárt hangosan felsoroljuk és különféfe bizottságokhoz utasítjuk. Olyan nagy testületeknek mint a kerületi és egyetemes közgyűlés, nem szabad minden apróságból, amit esetleg egy alsóbb rendű hivatalnok, vagy tudatlanságból vagy tapintatlanságból elkövetett, mindjárt nagy esetet kovácsolnia és feliratokhoz fordulnia. A sok felesleges panasz elveszti a panaszok élét, és elkoptatja a nagy testületnek tekintélyét. A bizottságok sokszor nagy eszméknek a temetői, de meg arra is valók, hogy a hozzájuk való utalás közben valakinek a mulasztásából eltereljük a figyelmet, mert ilyenkor rendesen tanácskozás indul meg, hogy a tárgy melyik bizottsághoz utasittassék, a helyett hogy keresnénk a sérelem keletkezésének okait s hogy keresnénk, nem lehetett volna-e valakinek ezt csendben elintézni, tehát hogy nem terhel-e valakit mulasztás! Az ilyen tanácskozások helyett mennyi hassnosabb kérdést lehetne sokszor megoldani! A magyarhoni ág. h. eu. egyház alkotmányos szervezete politikai motivumokon is épült fel. Nekünk vannak világi felügyelőink, akik valószínűleg nem azért vannak, hogy a híveket imádkozni tanítsák, hanem vannak főleg azért, hogy az egyháznak kifelé is tekintélyt adjanak, és hogy adandó alkalmakkor szükséges esetekben politikai összeköttetéseik révén is támogassák. Ha világi férfiaink nem tartoznak mind egy politikai