Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-30 / 5. szám

46 1915 becsülése és spekuláns szempontokból való megváltása, illetőleg gyülekezeti birtokbavétele. Sokat lehetne pro és eontra vitázni azon, mi a helyesebb, ha a pap gazdálkodik, vagy ha nem gazdálkodik? A felelet esak egy lehet: embere válogatja ! Egyen azonban vitatkozni sem szabad soha : azon, hogy ha egy földet lelkésze javadalmazására kapott az egyház, azt lelkészi javadalmazás céljaira teljes egészében megtartani és fordítani köteles. Nem az egyházközség, hanem a lelkész van egyedül jogositva annak meghatározására és eldöntésére, hogy annak a földnek a jövedelmeit házi kezelés, vagy idegen kezelés utján akarja-e felhasználni eleve megjelölt céljaira? Nagyon tanulságos és széles körben megszívlelésre méltó volt e tekintetben a bácsi egyházmegye jőesperesének felszólalása, aki a kerületi gyűlést teljesen meggyőzte arról, hogy e téren végzetes hibák történtek már eddig is, történni fognak ezután is, ha a bajt idejekorán orvosolni elmulasztjuk, fiz orvoslás egyik legelső aktusa pedig nem lehet más, mint az hogy utasíttassanak az összes egyházközségek, hogy a birtokaikban levő földek jogi természetét, rendeltetése célját kutassák ki, felhasználásuk módjáról is tegyenek a felsőbb egyházi hatóságoknak jelentést. A lelkészi javadalmazás céljaira tett alapítványok, adományok és hiványilag, tehát szerződésileg megállapított szolgáltatások csak azon esetre válthatók meg, ha a megváltás a meghívó és dijlevél anyagi értékét nem csökkenti. A csökkentést még a lelkészi állások idővel szükségessé vagy kívánatossá vált szaporítása sem teszi megokoltá és megengedhetővé. E szempontokat ajánljuk az illetékes egyházközségek és egyházi hatóságok szíves figyelmébe. Röffay Sándor A gyermekneuelési pótlékhoz. Sok gondolkodás után elszántam magam, hogy e tárgyhoz hozzá szólok, bár tudom, hogy akad több olvasója e lapnak, a kik „Cicero pro domo sua" vagy magyarán mondva: Haján irigységgel fognak vádolni. Cikkem végén meggyőződnek, hog a kaján irigység oly messze van tőlem, mint nemes Makó városa Jeruzsálemtől. Tehát: gyermek nevelési pótlék! Enyhíteni akart az egyetemes közgyűlés a szegény ev. papok — s melyik nem az közülünk? — midőn kimondta határozatilag, hogy ezentúl a kongruás papokon gyermeknevelési pótlékban részesülnek ; a 3000— 40G0 közötti fizetésüek is kapnak, ha jut, azonfelül, ha mindjárt Jákob áldásával is dicsekednék valamelyik pap, nem kap semmit I Nézzük csak közelebbről a határozatot, s hasonlítsuk össze a mindennapi élettel. Exempla doeent, én is példával világosítom meg a dolgot. Vegyünk két lelkészt: az egyik kisebb egyházban működő eongruás, a másik — mondjuk jó magam. Előbbi testvér kap p. o. 800 kor. congruát, egyházi fizetését nem adná oda sem ő, sem sok más 1200 koronáért. Fizetésem 4070 koronára van felvéve, mert magam ennyit vallottam be. Látom most, hogy hibát követtem el, s hogy, ha nem is fináncminiszter, de legalább finánckomissárius veszett el bennem. Jött a korpótlék. Fenti testvéremnek törvényileg van biztosítva, nekem Isten áldó kegyelme mellett, eddig az Egyetemes Közgyűlés nagylelkűsége juttatta azt, de sohasem tudom, hogy melyik az utolsói Most jött a gyermeknevelési pótlék. Fenti testvér négy gyermeket iskoláztat, erre kap 1200 kort. Mondjuk, hogy én is ugyanannyival szaporítom a diáksereget, de én erre nem kapok semmit. Mondjuk, hogy egy gyermek, mai viszonyok közt évi 800 koronába kerül szegényesen, félkoszton, t. i. a korcsmában ebéd, vacsora, reggeli helyett friss viz. Ez fizetésemből levon 3200 koronát. Ugyanannyit vonna le a fenti testvér fizetéséből is. De még jön valami. Az iskolai segély, tan- és tápdij elegendés. Folyamodunk mindketten. A tanári kar mérlegeli nem a folyamodványokat s az azokban foglalt komentáciot, de a két egyházat s az eredmény : Már csak az a szegény congruás pap inkább megérdemli a segélyt, mint annak a nagynevű egyháznak a papjai Ekképen a fenti testvér terhén itt is könnyitenek, engem a teher alatt roskadozót nayy urnák néznek. Az ekképen megmaradt fizetés közt alig van külömbség, sőt talán az előbbi több. De jönnek, vagyis jövünk az itthon maradottak, fentiek: csöndes falusi magányban, én nagyvárosi illattól elkábult nagy