Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-04 / 49. szám

1915 £VAÜ$£ULKUS ŐRÁLLÓ 483 Tartsunk hát karácsony estéjén minden gyülekezetben istenitiszteletet. mert ugy érzem, hogy ezt súgja nekünk lelkiismeretünk szava, s ezt követeli tőlünk vigaszra szoruló hiveink óriási serege. Budapest. Farhas Győző. A R Áduenti ének. (Prijd, Kriste, srvetlo srveta!) Világ világossága, Bünösöh Megváltója, jöjj 1 homályban tévelygünk. Szánj, vezess. Te fogd kezünk. Jöjj/ Te tanits ismerni Istent fétni, szeretni, Mutass azon ösvényre, Mely vezet üdvösségre. Gonoszság békóiból, Jöjjl ments meg Szabaditóm. Segitsd bűnöm legyőzni, Zsarnokságát elűzni. És ha megkísértetem, Törvényed legyen vértem, Az erősítse lelkem Hegyelmed elnyerhetnem. Jöjj Jézus 1 Vigasztalóm, Heservben bátorítom, Ha látsz zokogni, sírni, Tanits tűrni, remélni. Jézus, ítélő Bírám, Irgalmaddal jöjj hozzám l Sírtól akkor nem félek, Mennyben üdvöt remélek. Hozsannát énekelek, Ura földnek s egeknek! S diessugárid majd olt fenn Fényben fürösztik lelkem. Tótból fordította KOZLAy JÓZSBFNÉ. Egy tankönyu kaluáriája. A legutolsó egyetemes közgyűlés elfogadván a tanügyi bizoíisng javaslatát kimondta „hogy mivel dr. Szelényi Űdön Ev. keresztyénség világnézete e. és ideiglenesen 2 évi használatra engedélyezett tankönyvét a hozott határozatnak megfelelőleg át nem dolgozta, további haladékot már azért sem ad, mert azt a szerző nem is kérte, s a tankönyvet továbbra nem engedélyezi." Én tisztelettel hajolok meg egyházunk legfőbb kormányzó hatóságának határozata előtt, de azt mégsem tehetem, hogy a tanügyi előadó javaslataihoz néhány megjegyzést ne fűzzek. A táuolálló, ha eloluassa a fenti határozatot, azt hihetné, hogy itl egy minden kritikán aluli közoeszélyes tankönyvről van szó, uajjon mit szól hozzá, ha megtudja, hogy itt egy oly könyvet uégeztek ki, mely a budapesti egyház 1908 évi tankönyv pályázatán első dijat nyert! Kiemeljük a Wolf József által (jelenleg losonezl lelkész) ez alkalommal készített bírálati jelentésből (a másik két bíráló Dr. Hoffmann Frigyes és Majba Vilmos uoltak) a-következőket: „18-dik mü mind felszerelt anyagával, helyes pedagógiai érzékével, sikerült kidolgozásával messze kiemelkedik a másik hét tankönyv fölé. Nemcsak a módszer, de az egész műnek az elrendezése is modern. Elismerésre készlet, hogy milyen tudatosan rendelkezik azzal az óriási anyaggal, amit fel kell dolgoznia. Olvasottságát és a modern teologiában való járatossá^át pedig a jegyzetekben felsorolt könyv címek árulják el. Objektiv tudományos alapra helyezkedik a modern tudomány kutatásait irányitua sokszor a tradícióval ellentétesen irja meg az egyes fejezeteket. Meg van győződve róla, hogy a tudományos igazság a keresztyénségnek nem árthat Amit a 6, 8 stb, fejezetekben ir, az a tankönyv irodalomban eddig ismeretlen. . . . E mellett érdeme szép magyaros irály?. Sokszor oíy könnyed és színes, mintha nem tankönyvnek, de irodalmi műnek készült volna." Mivel a budapesti egyház a jutalmazott tankönyuek kiadásáról lemondott, a Luther Társaságra gongoltam, melynek Dr. Daxer György és Pröhle Henrik ajánlották többek között a következő szavakkal: „A könyv\ az idevágó tudományos és gyakorlati szakirodalom felhasználásával hószült és a kor mai színvonalán állván sok tekintetben a tanító kezébe való vezérkönyvet is pótol." Mivel azonban a Luther Társaság oallástani kézikönyvek kiadásával nem foglalkozott, könyvemet több budapesti vallástanár rábeszélésére Kókai L. adta ki. A revü megjelenése után is (1911) meleg méltánylásban részesült. Az