Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-11-06 / 45. szám

eVANGEUKUS ŐRÁLLÓ tani rejtuéay feladásakor feltételeztem, — a mit a tér és helyszűke, meg a dolog természetessége miatt részletesen kifejteni nem tartottam szükségesnek, — hogy az évi járulékot mindig és mindenki esak a tényleg élvezett fizetése után tartozik fizetni, axióma lévén, hogy magasabb nyugdijat senki sem kaphat, mint a mennyi a tényleges fizetése! Ezért szerepel ellenjavaslatomban 2 féle járulék s ezért vannak ezek egymástól kötővonallal elválasztva, mert a 24, illetve 48 korona gradatim, 5 évenként 52 illetve 118 kor.-náig. íme, ez az én számtani rejtvényem egyszerű megfejtése! Igaz, hogy igy nem folyik be sohasem teljesesen a 94,493 korona, — de erre nem is lesz szükség, mert ha a nyugdíjigény is esak szolgálati évek és az emelkedő fizetés arányában emelkedik: ugy természetesen a nyugdíjintézetet terhelő kifizetések összege is kevesebb lesz, mint a mennyit előadó ur javaslatában számításba vett. (javaslata nines kezemben, s igy biztosan nem állítom, de ha jól emlékszem, ő minden lelkésznél már a szolgálati évek kezdetén maximális fizetést és maximális nyugdíjigényt vesz alapul.) Az Israelben járatlanok kedvéért megjegyzem, hogy ezekben a magasabb összegekben (52 és 118) már bennfoglaltatik a korpótléknak a nyugdíjigénybe való beszámításával a pótjárulékok hozzászámitása nélkül is emelkedő mai 1, illetve 3 °/

0-os járulék is. Ugy hogy ha ezt a mai alapon történő emelkedést beszámítjuk, — tisztán az én javaslatomból kifolyólag esak a következő emelkedéseket kapjuk: a) gyülekezetek járulékainál 38 koronát b) tagok „ 76 Ellenjavaslatomnak egyedüli hiányossága, hogy a nem kongruás lelkészek emelkedő nyugdíjjárulékát nem foglalja magában s igy nem nyújt az emelkedésről minden fokon tiszta képet. Exen hiányt most, utólag pótlom: A nem kongruás gyülekezetek mai járuléka: 48 kor. A nem kongruás lelkészeké pedig: 144 korona. fl korpótléknak a nyugdíjigénybe való beszámitása, de a mai járulékok meghagyása mellett fizetnének az ilyen gyülekezetek: 62 koronát, — lelkészek pedig: 186 koronát; (itt, félre értések elkerülése végett, mindjárt esak a maximális nyugdíjigény után fizetendő maximális járulékokat vettem fel!); — ugyancsak a korpótléknak a nyugdijba való beszámitása s még 1, illetőleg 2 'V

0 pótléknak hozzáadásával pedig fizetnének: a gyülekezetek . . .124 koronát lelkészek 310 vagyis tisztán az én ellenjavaslatom alapján előálló emelkedés lenne : a nem kongruás gyülekezeteknél 62 kor. lelkészeknél pedig 124 „ Ugy hogy az ellenjauaslatomban feladott számtani rejtvénynek ezen — azt hiszem most már mindenki előtt világos — megfejtése után is csak arra a konklúzióra jutok, hogy a kizárólag az én indítványomból folyó emelkedés (még ha mindenütt a maximális járulékot számítjuk is; 38 és 62; — továbbá 76 és 12U korona!) nem oly nagy, a mit a szemben álló óriási előnyért mindenki igen könnyen el ne bírna és szívesen meg ne hozna! — Végtére is ne várjunk mindig és mindent csak az államtól, hanem ha magunknak nyugodt és gondtalan öreg kort akarunk biztosítani, tudjunk ezért első sorban mimagunk is áldozatot hozni 1 Nagyobb emelkedésről legfölebb esak a nem kongruás gyülekezeteknél és ezek lelkészeinél lehet beszélni. Ugy de ők meg jobb körülmények, kedvezőbb anyagi viszonyok közt élnek, mint a kisebb gyülekezetek és ezek lelkészei: — tehát ezt a nagyobb terhet is könnyebben viselik! flazal zárom soraimat, hogy a ki az én indítványomnál jobbat tud. — álljon elő vele; én nem neheztelek meg érte, de sőt tiszta szivemből örvendek neki! „ L I Tompa Mihály ev. lelkész. Fejlődő egyház. (Adalékok a detroiti evang. egyház történetéből.) Az evang. egyház mult vasárnapi istentisztelete, valamint az ugyanazon délután megtartott vizsga és gyermek ünnepély sokkal fontosabb eseményei ennek az aránylag még fiatal egyháznak az életében, hogy sem azokról néhány sorban megne kellene emlékeznünk, — egyben alkalmat véve arra, hogy az egyháznak Vályi lelkész alatt történt nagyszabású fejlődésére is rövidesen rámutássunk. fl vasárnapi istentiszteleten megjelent nagyszámú közönség a legkellemesebb meglepetés örömével szemlélte a templom belsejét, a melyet egy magyar festő igazi csínnal és művészettel festett ki. — Szükségtelen megemlítenünk, hogy a művészi festés nagyban hozzájárul az áhítat emeléséhez s bizonyára a detroiti eu. egyháznál is még bensőségesebbé fogja tenni az istentiszteleteket. Ugyanilyen örömmel vették tudomásul az istentiszteleten megjelent hivek a lelkésznek azt a bejelentését is, hogy szeptember végén egy ujabb harang kerül a