Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-11-06 / 45. szám

EVAfeKiELlKUS ŐRÁLLÓ 423 is lehet csodálkozni, hiszen a nyugdij intézet, lelkészi fizetésrendezés dolgaihoz sem szólhat mindenki, csak akik tüzetesebben foglalkoznak a kérdéssel. De észrevettem egy másik jelenséget s ez az, hogy a Lelkészegyesület kérdéséhez az elmúlt s a jelen év folyamán többen szóltak. Minden hozzászólás s lelkes cikknek a refrainja az volt: Nem karoljuk fel ezt az egyesületet, mely hivatva volna pusztán ami, a lelkeszek erkölcsi és anyagi javát szolgálni1 Hallottunk vádakat is 1 ]ó magam is sokat gondolkoztam azon, miért nem lépnek be lelkésztestvéreink ami egyesületünkbe? Mi az oka a közömbösségnek? Találtam elég okot, amit azonban nem akarok részletezni, mert dacára annak, hogy megértem sokaknak magatartását s respektálom a különféle okokat, még is azt mondom, mindnyájunknak be kell lépnünk, mert egy Urnák szolgái vagyunk, egy közös nagy cél szolgálatában állunk mindnyájan, az Ur országának építésére vagyunk hivatva, s igy minden széthúzás, idegenkedés, közömbösség, félreértés, az összesre vet bizonyos árnyékot 1 Ezeket szem előtt tartva, szeretnék pár szót, taualy felvetett eszmémhez hozzáfűzni! Elfogadom a szerkesztő elismerő szavait, hogy a temetkezési egyesület eszméje helyes 1 Értem attól való irtózását is, hogy ismét egy uj egyesület keletkezzék! Én is irtózom mindig, mikor olvasom hogy N. N. filia anya egyházzá lett; mert mindjárt látom abban az uj anyaegyházban a nyomorgó lelkészt s családját s látom a kolduló gyülekezetnek halomszámra beküldendő segélykéréseit! Látom, hogy sem megélni, sem meghalni nem tud s jobb lett volna erős filta maradni, mint nyomorgó, a létért küzdő, szánalmas anyaegyház. Épen azért is elállók attól, hogy egy uj egyesület keletkezzék a „temetkezési egyesület" réuén! De az eszmét nem ejtem el, hanem odaterelem ahova a Sserkesztő Ur is szeretné terelni, a „Lelkészegyesület"-be. Igy sem paragrafusokra, sem külső keretekre, sem uj tisztviselőkre stb.-re nem volna szükség s az életbelépés, valamint az élni tudás egyszerre megtörténhetne, nem kellene évekig várni. Ehhez azonban szükséges az, hogy az idei lelkészegyesületi gyűlés mondja ki azt, hogy minden lelkészegyesületi tag elhalálozása alkalmával, a lelkészegyesületi tagok öt (5 H.) koronát fizetnek az egyesület pénztárába s az elhalt lelkészegyesületi tag hozzátartozói (felesége, gyermekei) temetési segélye fejében, annyiszor öt koronát kapnak az egyesület pénztárából, a hány tagja van a lelhészegyesületnek. Ezt a segélyt az egyesület elnöke a hozzá beérkezett halotti anyakönyvi kivonat beérkezése után, azonnal kiutalja s a pénztáros elküldi a kenyérkeresőt vesztett papi családnak! Erős a meggyőződésem, hogy ha a lelkészegyesület ezt határozatllag, egyhangúlag kimondja s ily módon támogatja anyagilag a maga tagját, akkor csakhamar meg fogunk szaporodni s minden lelkésztestvérünk testvéri kötelezettségének fogja tartani elhalt lelkésztestvére hozzótartozóinak ily uton segítségére lenni. Ez bár anyagi kérdés, de mégis ideális cél s krisztusi felebaráti tett. Ha a lelkészegyesületnek, 200, vagy 300 tagja, ezt a^fontos eszmét magáévá teszi s még az idei gyűlés alkalmával jogerőre emeli, akkor már 1916-ban nagyszerű segélyakciót indíthat az egyesület azáltal, hogy ezer, illetve 1500 koronával segélyezi elhalt tagjainak hozzátartozóit. Ily módon is javíthatjuk családunk anyagi helyzetét. A felvetett eszmét ajánlom a Lelkészegyesület tagjainak s más lelkésztestvéreim figyelmébe s kérem őket, hogy idei gyűlésünkön, hol is szóbelileg fogom ezt indítványozni, foglaljanak Wallrabenstein Jakab letkész. Válasz Qyürky Pál egyetemes ügyvivő urnák az Evang. Őrálló V3-ik számában megjelent cikkére. Minthogy Qyürky Pál egyetemes ügyvivő urnák — az én igénytelen soraimat bíráló — válaszából azt látom, hogy még ő sem tudta helyesen megfejteni az én indítványomban zárójelek közt lévő számtani rejtvévyt (24—52; 48—118), — ezért szükségesnek látom ezt magam megfejteni, hogy igy magamat az „önmisztifikálás és másoknak bona fide félrevezetése" vádja alól tisztázzam. Én, az Őrálló 41-ik számában megjelent ellenjavaslatomban, a korpótléknak a nyugdíjba való beszámithatósága végett, azt indítványoztam, hogy emeltessék fel a gyülekezetek évi járuléka 1 %-al, — a lelkészeké pedig 2 %-a/. Ezen felemelésből kifolyólag emelkednék a lelkészek éui járuléka a 2400-át koronás fizetésű lelkészeknél 48 kor.-val, — a 3800 koronás fizetésű lelkészeknél pedig 118 kor,-val; (ezt jelenti a zárójelek közt lévő 48—118;) az első esaportba tartozó gyülekezeteké 24 kor.-val, — a 2-ik csoportba tartozóké pedig 52 kor.-val (24—52). Ezen szám-