Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-11-06 / 45. szám
1315. a többi érdeklődőnek, akik szeretnének résztvenni a tanácskozásokon. E helytelenségen nem volna nehéz segiteni. * Sokszor emeltük fel már szerény szavunkat azért, hogy az egyetemes gyűlés részletes tárgysorozata adassék ki, most végre ez az óhajtásunk is teljesedésbe ment D p . Szelényi Aladár nagybuzgalmu egyetemes főjegyzőnk szorgalma folytán. Köszönet és elismerés legyen ezért osztályrésze. * Az egyetemes gyűlés alkalmával azonban nem esak a közigazgatás ügyei várnak elintézésre. A gyámintézet az egyház segitő jobb keze. E kézben mindenkor kell annyi anyagi eszköznek lennie, hogy az egyetemes egyház segitő kezének bizonyuljon. Most sem szabad megfeledkeznünk a gyámintézeíi gyűjtésről az istentisztelet alkalmával, hogy a nagy szeretetadomány javára kiki meghozhassa a maga szive szerint való kegyes áldozatát. Szintén az egyetemes gyűlés alkalmával ül össze a lelkészek egyesülete, hogy végleges szervezkedésének kissé hosszasan elhúzódott kérdését dűlőre juttassa. A közérdeknek kell itt a döntő szót kimondania. Kicsinyes emberek kicsinyes velleitásának nem szabad érvényesülnie akkor, mikor a lelkészek egyetemes érdekei forognak kockán, fl MELE szervezkedése korszakos áldás vagy korszakos tévedés kezdőpontja lehet Komoly lépés komoly meggondolást követel a lelkészi kartól. * fl Luther Társaság is sorompóba lép. Nagy vállalkozásba kezdett, melynek helyes intézése messze jövőre kihat és a társaság létére s egész fejlődésére döntő hatású lehet. Itt is komoly jóakarattal^vesse kezét kiki a munkára. Gáncsot vetni könnyű, de a bukdácsolót felemelni nehéz, az elesettet felemelni sokszor lehetetlen. A Luther Társaság nem csak a kritizálóké, hanem mindnyájunké, még az utódainké is. Erről nem szabad azoknak sem megfeledkezniük, akik örökké esak akadékoskodnak. * fl Luther Társaság programmjában, a mint halljuk, két uj gondolat is előtérbe tolul, flz egyik a gyermekirodalom felkarolása, a másik a Magyar Protestáns Irodalmi Társasággal való szövetkezés az irodalmi együttműködésre és egy nyomda megszerzésére. E tervek helyes keresztülvitele korszakos fordulatot jelenthet a társaság életében, mindenkinek teljes jóakaratát kivánja itt a társaság érdeke. * Nagy időket nagy tettek jellemeznek, fl mi idei egyetemes gyűlésünk hadd folyjék most nagy tettek és komoly jóakarat jegyében. Erre kérjük a gyülésezésre feljövő vezéreket és tagokat. Temetkezési egyesület. Az „Eu. Őrálló" 1914 évi november hó 7-én megjelent 45. számában ily eim alatt egy cikket irtam arról, hogy alakitsunk egy temetkezési egyesületet, melynek hivatása: az ev. lelkeszek anyagi helyzetén segiteni. Cikkem megjelenése óta erre nézve hozzá szólás nem történt. Az okokat nem kutatom, mert sokféle oka lehet. Én azóta csendben tovább dolgoztam a Jelvetett eszme megvalósításán s nem minden eredmény nélkül! Igaz, hogy nem is értem el azt az eredményt, amit egy év leforgása alatt elérni véltem. De még sem hagytam fel a reménynyel, hogy a felvetett eszme testet fog ölteni. Fent emiitett cikkemhez az „Bvang. Őrálló" szerkesztője azt a megjegyzést fűzte: „Magát az eszmét a magunk részéről helyeseljük, de annak hirtelen megvalósítása előtt sok akadályt látunk a jelen időben. Egy uj egyesület/ Minek az? Itt van a lelkésaek egyesülete, ennek egyik programmpontja a lelkészek anyagi helyzetének javítása. Mi a magunk részéről ezt a felvetett eszmét is ide óhajtjuk irányítani." Vártam az ez irányban történő hozzás3Ólásokat; mindezideig nem olvashattam. Ezen nem
