Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-30 / 44. szám

1315. iránt. A város iránt, mely a reformáció bölcsőjét oly szeretettel ringatta s a nép iránt, mely annak emlékét ily kegyelettel őrzi s e városka csendességével, egyszerű népségével, komolyságával folytonosan hirdeti annak az eszmének krisztusi egyszerűségét, tisztaságát és komolyságát, mely oda vetette első sugarát a uártemplom ajtajára. * * jertek még velem kedves olvasóim egy kis ideig, jöjjetek el velem zarándokutamon még egy kis helyre, a vadregényes Wartburg pompás várába, Bölcs Frigyes kastélyába, György lovag szobájába. Olyen szép, napsugaras ez a juliusi reggel, mely már korán kicsal a türingiai erdőre néző hotelszobámból. Kissé hűvös van a szűk völgyben, mely a ruartburgi kastélyhoz vezet, de az ut meredeksége hamar kellemessé teszi az arcomat cirógató friss hegyi levegőt. Még nem jár senki erre. Szinte rosszul érzem magam e rengeteg erdő közepén, de az ut oly biztos jelzésű, hogy eltévedni lehetetlen. Felejthetetlen kedves ut. fl reggeli nap arany sugarai játszadoznak a fák felső lombjaival s ha egy-egy tisztásra jutok, a távolban fényözönbe öltöztetve mutogatják utam célját: a hires várkastélyt. Alig veszem észre az ut fárasztó voltát, már is fenn vagyok a kitűnő karban tartott várban s csak most látom, hogy mégse én voltam a legfrissebb Bisenaehban, mert bizony idefenn már egész nagy társaság várja a felvonó hid lebocsátását. Én is hozzájuk csatlakozom s még az őrtálló katonák nem engednek be, csodálattal bámuljuk a festői vidéket s azt a néhány ócska, középkori ágyút, mely disznek áll itt a bejárat előtt. Most csengettyű szól, láncok csörögnek . . . a hidat eresztik le. Elfogódottan lépek be a vár udvarába, hol egy vezető bemutatja az egész pompás kastélyt. Az épület minden helyisége rekonstruált s szebbnél szebb látványt tár a szemlélő elé. Engem mégse ezek a pompás falak érdekelnek. hanem csak egyetlen egy szoba, az, amelyben tiz hónapig lakott Luther Márton, akkori álnevén György lovag. Tágas, pompás üidékre néző helyiség, flz egyetlen amelyhez hozzá sem nyúltak, amely ugy van, ahogy nagy lakója elhagyta. Bútorzata egyszerű. Menyeaetes ágy, egy láda, karosszék, asztal s az asztal alatt egy tuskó, melyen a reformátor lábát szokta pihentetni, fl falon néhány később odahelyezett kép s az asztalon üvegszekrényben a biblia s egy irott lap az ő bibliafordításából. Jobbra az asztaltól nagy darabon hiányzik a vakolat a falról. Ez ama hires tintafoltnak helye. Itt élt hát György lovag. ]tt munkálkodott, itt ajándékozta meg a német nemzetet egy hatalmas kincsesel, pompás német nyelvű bibliával. — Csend van. fl vezető elmondta mondókáját s most a társaság hallgat. Nincs senkinek kérdezni valója. Talán ugy önmagával beszélget mindenki, mint én ? Emlékezaünk. Emlékezzünk a nagy Lutherre, aki itt dolgozott ebben a szobában lázasan, lelkesen, amelynek most mi sziujuk levegőjét; arra a György lovagra, aki itt küzdött és fáradozott Istenországáért, aki itt vitatkozott az ördöggel. Küzdelmeinek nyoma itt van: az asztalon a biblia, a falon a tintafolt. És diadalmaskodott. Diadalának eredménye: a hatalmas Németország és az egész felvilágosodott világ. fl türingiai erdő egyik kanyargó hegyi utján baktatok lefelé. Az arany napsugárral játszadozó szellő valami dalt hoz Wartburg felől. Figyelek. A német nemzet hatalmas himnuszát hallom: „Ein feste Burg ist unser Gott! — Torkom öszszeszorul, szempilláim rezegnek, lelkem meg messze száll, a magyar Alföldnek egy nagy községébe s agyamban idegesen motoszkál egy óhaj: vajha el tudnám mondani mindazt, amit láttam, amit ma éreztem ott, az én kedveseimnek — tanitványaimnak 1 A mi ellenzékünk. Páratlan, tanulságos és jellemző a mi lelkészegyesületünk, a MELE (kérem Saimonidesz testvért, ha sérti stilérzékét ne olvassa egybe a négy betűt) esete: még csak most alakul, idomul, még a neki tervezett haladási vonalat sem huztuk meg, már is egg erősen fenekedő, epés ellenzék áll vele szemben. Hamarább született meg az ellenzéke, mint maga. Most hogy Krupeez István ideális meleg lelke, nagy jóakarata sugalmazására egy pár javaslattal igyekszik meghengerelni az utat előtte, az Egyházi Közérdek s főként az Evangélikus Lap a javaslatot esipdesve fullánkjával, jóhegyü éles tollával azokat próbálja megsebezni, akik ott állanak a porondon vállalva ennek a nehéz küzdelmes sors elébe néző, tulnagy atmoszferatikus nyomású levegőbe született egyesületnek védelmét, ápolását, kézenvezetését. Krupeez javaslatával nem foglalkozom, elvégezték axt már ők s elvégzi maga aa Egyesület. De velük, a mi kedves, jóhiszemű és jóakaratú ellenzékünkkel akarok szót váltani röviden. A mostani ideiglenes (szolgáljon már ez a jelző is cukros vizül) tisztikar fáj nekik. Semmi egyéb. Nem akarom feltenni s e feltevéssel nem akarom mélyen megsérteni a mi ellenzékünket,